2009. június 10., 12:092009. június 10., 12:09
Mert elméletben a téma szakértője ismeri a tehervonatot, a személyt, a sebeset és a „presz-preszt”. Szóval, amikor muffinnal és borvízzel felszerelkezve útnak indultunk, eszünkbe sem jutott Kusturica vagy az Indul a bakterház. A Szentgyörgy–Brassó-járat maga volt a csoda, az ajtók automatikusan nyíltak-csukódtak, előtte bársonyos hangú tenor figyelmeztetett, hogy nyílnak-csukódnak.
Az egész szerelvény valami hűvösen huszonegyedik századi fémes hangulatot árasztott. Az én emlékeimben zakatoló vonatok csak a jól ismert savanyú, orrfacsaró vonatbudibűzt lehelték. Az apró-cseprő tágra nyílt bociszemekkel élvezte, hogy a sikatakalóban futkorászni is lehet, és hogy közben tehéncsordák, juhnyájak között araszolunk. Ekkor a falu közepén sivítva fékezett az ezüstnyíl szerelvény.
Orrunkat az üveghez nyomva kerestük a sehol levő állomást. A micisapkás mozdonyvezető komótosan lekászálódott, átballagott az út másik oldalára, majd egy hatalmas, illatozó, frissen sült kürtőskalácscsal tért visz-sza.
Azonnal tudtam, esély sincs arra, hogy valaha is embertelenül elsiváruljon ez a világ, amikor valaki megállíthat egy vonatot egy kürtőskalácsért. Néhány faluval tovább májusfázott, felvirágozott bakterház előtt fékeztünk, szemmel láthatóan lakodalom volt, a bakter, talán a fiát házasította éppen, két cigányzenész társaságában állított ki, és ritmusra lengette a piros-zöld tábláját.
A gyermekben idillikus kép bontakozott ki a vasútról, ahol mindenki mindenkinek a barátja, köszön, integet és bólogatva mosolyog. Pedig azt még nem is tudja, hogy például vannak sorompók, amelyet a mozdonyvezető kezel. Megállítja a vonatot, leszáll, előreslattyog, leengedi a sorompót, visszabandukol, a vonattal átzakatol, újra megáll, visszaeregél, felengedi a sorompót, majd vidáman fütytyentve továbbzakatol.
Azt sem tudja, megesett, hogy nem húzta fel a kéziféket, és a vonat irányítója nélkül zötyögött tova, a mozdonyvezető autóstoppal eredt a szökevény nyomába. Szóval mindezt nem tudja még, de azt már biztosan sejti, hogy az élet kenterbe veri a rajzfilmet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok