2009. június 10., 12:102009. június 10., 12:10
Ő ugyanis kevesebb figyelmet kapott volna a párt listáján, ráadásul a nepotizmus billogát is rásütötte volna a PDL-re. Elena Băsescu képviselővé választása tehát nem a jobboldali pluralizmus, hanem inkább a jobboldali manőverezés megnyilvánulása volt.
Noha maga EBA is a Tőkés László 2007-es szereplésére hivatkozva próbálta elmagyarázni a kampányban, hogy az ő választási indulásával nem fogy, hanem növekszik a PDL nyerési esélye, Tőkés két évvel ezelőtti helyzete alig hasonlít EBA függetlenségéhez. De ha már a fotómodellből lett politikus vezette be a párhuzamot a politikai diskurzusba, hát érdemes továbbgondolni, milyen lehetőségek is rejlenek magyar szempontból Elena Băsescu mandátumszerzésében.
Két évvel ezelőtt az RMDSZ, a Fidesz és az Európai Néppárt vezetősége is támogatta Tőkést abban, hogy üljön a néppárt padsoraiba. Mi több, Traian Băsescu is megígérte, megpróbál ez ügyben közbenjárni, a PDL ezt mégis meghiúsította. A néppárti frakcióban ugyan minden bizonnyal alulmaradt volna kerékkötésével, de Brüsszelben az a szokás, hogy ilyen ügyekben nem hoznak döntést az érintett ország néppárti képviselői ellenében.
Most az RMDSZ-nek nyílott lehetősége hasonló eljárásra. EBA csakis az RMDSZ-es képviselők támogatásával válhat a néppárti frakció tagjává. A szövetségnek lehetősége van arra, hogy feltételekhez kösse a támogatást, és olyan rendszert is felvázolhat, amelyben a számla egyik részét Traian Băsescu, a másikat pedig a PDL fizeti.
Mindezt úgy kell bevállalnia, hogy az elérhető maximális hasznot könyvelhesse el a támogatás fejében, de ellenszenvessé se váljék a brüsszeli közegben. A feladvány adott, az RMDSZ szürke eminenciásainak és EP-képviselőinek rátermettségén múlik, mennyit sikerül kihozni belőle.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.