2009. szeptember 18., 11:572009. szeptember 18., 11:57
Hiába érvel ugyanis azzal, hogy a döntéssel csupán a politikai alapú kinevezéseknek akarta elejét venni: arra semmilyen garancia nincs, hogy a minisztérium nem politikai alapon nevezné ki az elöljárókat, ezzel pedig óriási támadófelületet biztosított a szociáldemokraták politikai ellenfeleinek az elnökválasztási kampány kezdetén. Akik – a koalíciós partner demokrata-liberálisoktól a szakszervezetekig – nem is haboztak kihasználni a tálcán felkínált ürügyet, hogy Andronescu menesztését követeljék.
Emil Boc miniszterelnök számára ennél kedvezőbb időpont nem is lehetne arra, hogy megváljon a már eddig is sokat bírált minisztertől, ezzel a PSD-be is rúgva egyet, ha nem heverne ott a parlamenti titkárságok asztalán a liberálisok és az RMDSZ közös bizalmatlansági indítványa, amelynek amúgy nem sok esélye lenne arra, hogy átmenjen a törvényhozáson. Ám a PSD most annak ellenére is revolverezheti a koalíciós partnert azzal, hogy Andronescu menesztése esetén esetleg mégis megszavazza, hogy Mircea Geoană PSD-elnök korábban úgy nyilatkozott, pártjának kormánytényezőként nem érdeke, hogy megbuktassa saját kabinetjét. (Más kérdés, hogy a miniszter eddigi ballépései miatt talán tényleg jobb lenne a PSD-nek is, ha végre lecserélnék).
A legfőbb kérdés most az, mennyire tekinthető színjátéknak a nagykoalíciót alkotó két párt egyre látványosabb csatározása. Nem zárható ki, hogy – bár amúgy tényleg nem szívlelik egymást – a közös érdek miatt a színfalak mögött megállapodtak: a kampány időszakában kígyót-békát egymásra kiabálnak, ám a választást követően minden marad a régiben. Már persze, ha Băsescu elnök marad. Az amúgy nehezen hihető, hogy az államfő nem indul újabb mandátumért: nem véletlenül mondott maratoni hosszúságú kampánybeszédet a parlamentben. És hát nem is úgy ismerjük, mint aki most csak úgy hajlandó lenne kiszállni a buliból.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok