2009. szeptember 17., 10:472009. szeptember 17., 10:47
A vidéki rögtön visszavág, hogy igen, de hozzánk nem jönnek a szakképzett tanárok, senkinek sem tetszik egy koszos faluban tengődni az év legnagyobb részében. A városi erre azt mondja: igen, de nektek nem kell útnak indítani a gyereket a forgalomban s egész nap attól rettegni, nem csípte-e be a busz ajtaja a nebulót. Mire a falusi: hát persze, csak amióta megszűnt nálunk az 5–8. osztály, az én gyerekem hatkor kel és ötre ér haza a szomszéd faluból, azt sem tudom, ki tanítja, a maszkabálon sem az itthoni rokonok tapsolják meg a piros pöttyös esernyős jelmezét.
Persze, ha egyáltalán megszervezik. Fenekestül felborult nálunk is a helyzet. Nincs teljes katedrára való óraszámuk a tanároknak, a mi iskolánkban is hárman vannak, akik csak ebbe az iskolába tanítanak. A többiek jönnek máshonnan, a mieinket kitúrják, közlendőjük meg csak annyi van, hogy egy napra kérik az órákat. Hétfőn jön, a gyorstalpaló rajzot megtartja, egy hétig nincs gondja velünk. Aztán, hogy ki tanít be egy színdarabot, ki lesz az osztályfőnök, az minden iskola privát gondja.
A szülők sandán néznek a tanárokra, rajtuk kérik majd számon, ha nem szervezik meg a falu kevés kulturális eseményei közé tartozó iskolai előadásokat, megvádolják, hogy nem törődnek a gyerekekkel, s kinek a hátán csattan az ostor? Aki a legközelebb van, a faluban lakik, annak aztán a körmére néznek és ki is pletykálják, hogy mivel tölti az idejét. S az üldözöttek, akik többnyire minimálbéres helyettesítő tanárok, pár száz lejért mégis maradnak, teszik, amit tudnak, mert más megélhetési lehetőségük nincs.
Tényleg ez a helyes megoldás? Talán erről kéne érdeklődni az oktatási minisztériumban: a nagyokosok mondják meg, eltökélt szándékuk szétverni azt a kevés működő dolgot is, ami megmaradt? Mert ha igen, mi itt ölbe tett kézzel kivárjuk, hogy a fejünkre dőljön az épület, s akkor majd küldjenek egy mikrobuszt, hogy beszállítsuk a gyerekeket, ahova óhajtják. Mindenki marad otthon, nem szervezünk rongyrázós előadásokat, aki meg maszkabált akar, kapcsolja be a tévét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok