2009. szeptember 16., 11:262009. szeptember 16., 11:26
E képzeletbeli szekrényhez hasonló szerepe lehetett volna a közalkalmazottak egységes bérezését szabályozó törvénynek, melyért tegnap vállalt felelősséget a parlament előtt a Boc-kormány. Mert hát – ki ne tudná – eluralkodott a rendetlenség a közalkalmazotti szférában. Elburjánzottak a kiváltságok; megannyi befolyásos csoportnak sikerült kijárnia, hogy pótlékokkal toldják meg a számára járó bért.
Rendre azok szorultak háttérbe, akik lobbija gyengének bizonyult, vagy akik túlságosan sokan voltak, a nekik szánt juttatás pedig túlságosan megterhelte volna az államkasszát. A zsaroló potenciál is alakította a bértáblát. Azoknak állt a zászló az elmúlt két évtizedben, akik munkabeszüntetése nagyobb kárt okozott a gazdaságnak.
Ideje volt hát a rendteremtésnek. Az egységes bértábla ugyanis azt biztosíthatja, hogy nincsenek már kiváltságosok. Az állami bevételek növekedése a teljes közszférában béremelkedést hoz, ha viszont nehéz idők járnak az országra, annak terheit egyformán viselik valamennyien, akik bére a befizetett adóból származik.
Hogy mégsem általános a megelégedettség a közszférában, azt a parlament előtti tegnapi tüntetés is jelezte. Szinte nincs olyan társadalmi csoport, amelyik örvendene az egységes bérrendszernek. Ennek pedig az az oka, hogy a kormány rossz időben tért a jó útra. Olyankor próbálkozik a rendteremtéssel, amikor válság szorongatja a gazdaságot, amikor a gazdaság zsugorodása, a pénzek elapadása írja a szabályt.
Ez okozza, hogy az egységes bérrendszert a többség afféle turpiságként értelmezi, melynek végső célja, hogy mindenki kevesebbet kapjon. Romániában 2000 és 2009 között töretlen, az elmúlt években pedig nagyarányú volt a gazdasági növekedés. Az egységes bértábla azért van most kudarcra ítélve, mert nem ebben az időszakban vezették be.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok