2009. szeptember 16., 11:262009. szeptember 16., 11:26
E képzeletbeli szekrényhez hasonló szerepe lehetett volna a közalkalmazottak egységes bérezését szabályozó törvénynek, melyért tegnap vállalt felelősséget a parlament előtt a Boc-kormány. Mert hát – ki ne tudná – eluralkodott a rendetlenség a közalkalmazotti szférában. Elburjánzottak a kiváltságok; megannyi befolyásos csoportnak sikerült kijárnia, hogy pótlékokkal toldják meg a számára járó bért.
Rendre azok szorultak háttérbe, akik lobbija gyengének bizonyult, vagy akik túlságosan sokan voltak, a nekik szánt juttatás pedig túlságosan megterhelte volna az államkasszát. A zsaroló potenciál is alakította a bértáblát. Azoknak állt a zászló az elmúlt két évtizedben, akik munkabeszüntetése nagyobb kárt okozott a gazdaságnak.
Ideje volt hát a rendteremtésnek. Az egységes bértábla ugyanis azt biztosíthatja, hogy nincsenek már kiváltságosok. Az állami bevételek növekedése a teljes közszférában béremelkedést hoz, ha viszont nehéz idők járnak az országra, annak terheit egyformán viselik valamennyien, akik bére a befizetett adóból származik.
Hogy mégsem általános a megelégedettség a közszférában, azt a parlament előtti tegnapi tüntetés is jelezte. Szinte nincs olyan társadalmi csoport, amelyik örvendene az egységes bérrendszernek. Ennek pedig az az oka, hogy a kormány rossz időben tért a jó útra. Olyankor próbálkozik a rendteremtéssel, amikor válság szorongatja a gazdaságot, amikor a gazdaság zsugorodása, a pénzek elapadása írja a szabályt.
Ez okozza, hogy az egységes bérrendszert a többség afféle turpiságként értelmezi, melynek végső célja, hogy mindenki kevesebbet kapjon. Romániában 2000 és 2009 között töretlen, az elmúlt években pedig nagyarányú volt a gazdasági növekedés. Az egységes bértábla azért van most kudarcra ítélve, mert nem ebben az időszakban vezették be.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.