2009. szeptember 10., 10:402009. szeptember 10., 10:40
Ráadásul a gyufát könnyen meggyújtja egy gyerek, az öngyújtó biztonsági szerkezete pedig csak addig fogas kérdés, míg egy gyerek tüzetesebben meg nem vizsgálta. Utána – legalábbis a gyerekek biztonsága szempontjából – annyi mintha nem is lenne. Legfeljebb a felnőttek bosszankodnak: „megint a gyereket kell megkérni, mutassa meg, hogyan is gyújt az öngyújtó”. Na, de nem az öngyújtó témán akarok „lovagolni”, hanem a vasúti közlekedés körüli furcsa törvényeken.
Mert ott is van „vicces” rendelkezés bármennyi. Például utóbb, amikor Bukarestbe utaztam vonattal, az egyik állomásnál, ahol hosszasabban időzött a vonat, a leszállóban, nyitott ajtó mellett gondoltam, elszívok egy cigarettát. Pillanatokon belül ott termett a kalauz és annak rendje-módja szerint megrégulázott, mondván, nyitott ajtó mellett sem cigarettázhatok, merthogy a törvény, az törvény, és ne szennyezzem az utazótér levegőjét még a beszűrődő cigarettafüsttel sem. Mondjuk, lett volna replikám erre, ami a vonatban található sokkal fertőzőbb szennyezésekre vonatkozik, de tudtam a törvényről, és inkább hallgattam, semmint feldühítsem a „törvény emberét”, s még a végén büntetést fizessek.
A minap azonban, amikor szintén vonaton utaztam, nagyon feldühödtem ezeken a furcsa törvényeken. Már hogyis ne, amikor a velem szemben ülő, egyébként jólöltözött fiatalember csak úgy unzsenír köpködte szanaszét a napraforgómagokat. Idegesített a dolog, de nem szóltam, majd jön a kalauz, és majd ő, elvégre ő a törvény embere, az ő tiszte szólni. Jött is, de nem szólt.
Elöntött a pulykaméreg és azon morfondíroztam: miért törvénybe ütköző cselekedet, ha cigarettázom a leszállóban, és miért nem büntetendő, ha valaki unzsenír szanaszét köpködi a napraforgómagokat. Aztán rájöttem a titok nyitjára: a fiatalember elegáns mozdulattal jegy helyett pénzt csúsztatott a kalauz tenyerébe. Ehhez képest nekem hivatalos jegyem volt mindkét esetben. „Hiába na, nagy úr a pénz!” – állapítottam meg magamban, mint ahogy azt is, hogy nálunk a jegyvásárlás és a törvény betartása kizárólag csak a balekokra vonatkozik.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.