2009. szeptember 16., 11:252009. szeptember 16., 11:25
Ha megmondom, hát megmondom, ha odamondok, akkor vállalom a felelősséget és a következményeket. Ebből eredően kifejezetten nem szeretem a „fű alatti” ügyködéseket, a titkos tanácskozásokat és tárgyalásokat, illetve az ezeket követő sajtótájékoztatókat. (Kivételt képeznek ez alól azok a szakmai konferenciák, amik nem a széles tömegeknek szólnak, hanem csupán néhány szakmabelit érintenek.) Szóval, utálom az olyan helyzeteket, amikor kizárják a sajtót a széles tömegeket érintő tárgyalásokról és úgy hoznak döntést emberek sorsáról, hogy ennek részleteiről nem számolhat be a sajtó.
Emiatt lepett meg fölöttébb a tény, hogy kedvenc kisvárosomban olyan „lakossági fórumot” hívnak össze – éppen a mai napra –, amelyről a sajtót eleve kizárják. A téma a távhőrendszer felújítási munkálatai körül felmerülő kérdések megvitatása, illetve a városban keringő pletykák, téves információk tisztázása. Az ügy mellesleg közel 3000 családot érint, de a sajtó majd csak a találkozót követő tájékoztatón szerezhet meg „minden” információt a teremben elhangzottakról.
Mondjuk engem érdekelne az is, hogy a lakókat képviselő lépcsőházfelelősök milyen kérdésekkel hozakodnak elő, illetve szeretném látni azt is, hogy egyik-másik illetékes milyen ábrázatot vág egy-egy fogasabb kérdés hallatán. Sőt biztos találnék olyan ismerős lépcsőházfelelőst is, akinek szívesen sugalmaznék néhány olyan kérdést, amit az esemény megfigyelőjeként a „pályaszélről”, nyílt vitában nem tehetnék fel.
Illetve, dehogyis nem, hiszen tömbházlakóként az érintettség okán miért is ne kérdezhetnék lakóként?! És utólag – egy körrel odébb – miért is ne írhatnám meg mindezt újságíróként?! A fennebb vázolt felvetésemtől azonban a szervező mereven elzárkózott. Illetve felajánlotta, hogy részt vehetek érintett lakóként a fórumon, kérdéseket is tehetek fel, de ami bent elhangzott, arról nem írhatok.
Csak és kizárólag azt írhatom meg, ami az eseményt követő sajtótájékoztatón elhangzik. Hát, mondjuk ennyire skizofrén nem vagyok, hogy lakó Alízként felteszek egy kérdést, aztán az arra adott választ újságíró Alízként nem írom meg. Emiatt vélem több ismerősömmel együtt: „valami nagyon nem tiszta ebben az ügyben…”
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.