• Vélemény

Mellbedobással hajtanak a győzelemre a főállású jogvédők. Történt ugyanis, hogy egy, a mellrák megelőzéséért küzdő szervezet olyan reklámkampányt kezdeményezett, amelynek keretében egy esztétikus dekoltázst ábrázoló plakátot is bevetettek.

„A PDL és a PSD voltaképpen már a frigyre lépés előkészítésekor arra gondol, hogy a majdani váláskor miként kerülhet a másik fölé. Az RMDSZ pedig a saját zsarolási potenciál megnövelése kapcsán kerül a számításokba.”

Zsófi csak ne legyen hős! Ez az én parlagi-anyai hozzáállásom. Pedig lehetne: fürtöcskéi lobognának a szélben, zöld szemében huncutság helyett komor elszántság, apró kezében kivont plajbász vagy gyurma, és jól megmentené az óvodát, az iskolát.

Az utolsó pillanatban sikerült döntetlen közelire mentenie az állást Traian Băsescu államfőnek a nagykoalíció két pártja közötti háború tegnapi összecsapásában. Egyértelműnek tűnik ugyanis, hogy az elnök pártjaként számon tartott PDL-t meglepte a szociáldemokraták vehemenciája, amellyel kiálltak belügyminiszterük, Dan Nica menesztése ellen, a koalíció sorsát téve függővé a tárcavezető helyén maradásától.

Eleve utálom azt, ha pénteken késő délutánra szerveznek sajtótájékoztatót. Mert a péntek délután az már minden hivatalban hétvégének számít, ilyenkor lazítani szokás, legfeljebb szórakoztató kulturális műsorokra járni.

Most, hogy a bukaresti nagykoalíció az utolsókat rúgja, és bebizonyosodott a székelyudvarhelyi előrehozott választások haszontalansága is, joggal tehető fel a kérdés: mire volt jó ez az egész?

Megrendülten értesültem, hogy én tulajdonképpen mekkora elnyomásban élek. És ez a mocsok világ úgy nevelt fel, hogy mostanáig észre sem vettem. Csak néha fintorodtam el, mikor azt mondták rám: sete vagy.

Ezt is megértük: a magyar televíziózás története – a Győzike, a Nagy Testvér és az Aktmodell kerestetik mellett – egyik legszégyenletesebb műsorának, a Nap-keltének végre megmondták: eddig, és ne tovább! Persze ellenvetésként fel lehet hozni, hogy az egyik legrégebbi műsorról van szó, hiszen már húsz éve, a rendszerváltás óta képernyőn van, és hogy hosszú ideig a legnézettebb volt a maga műfajában.

Aligha számít reveláció értékű megállapításnak, hogy az RMDSZ és az EMNT alkotta Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum létrejötte az utóbbi időszak egyik legfontosabb fejleménye a romániai magyarság szempontjából.

Aki kölcsönt vesz fel, annak vissza is kell szolgáltatnia a hitelt, sőt a kölcsönkenyérnek megvan az a rossz szokása, hogy kamatozik. De mi történik akkor, ha tudtunkon kívül kérünk kölcsön. Meglepő a dolog, de megtörténik.

Ismét jól időzített Traian Băsescu: a parlament egykamarássá alakításáról szóló javaslatát azt követően ismertette, hogy a törvényhozásban véget ért a kormány ellen nulla esélylyel benyújtott bizalmatlansági indítványról szóló színjáték. Az elnök így ki tudta használni az átlagpolgár azon meggyőződését, hogy a parlament hatalmas pénzeket felmarkoló léhűtők gyülekezete, amely semmi érdemlegeset sem tesz az országért.

Rájöttem, hogy a magyar nyelv az emberi faj bizonyos egyedei számára súlyos kockázatokat hordoz. Mindezt abból következtettem ki, hogy néha olyan vehemenciával esnek neki egy-egy magyar nyelvű feliratnak, mintha az életük múlna azon, hogy az ne legyen ott, ahol éppen van, az út szélén, egy köztéren vagy valamelyik középület falán.

Nem tudom, a kedves olvasónak akadt-e már dolga olyan magyar szöveggel, amelyben nem voltak írásjelek és/vagy ékezetes betűk. A modern kommunikációs eszközök használata miatt egyre igénytelenebbek lettünk, s sokszor hallom azt a (mostanra már tárgytalan) mentegetőzést, hogy „azért nem használok ékezetes betűket, mert az elektronikus postaláda/mobiltelefon nem ismeri fel őket”. És az ékezetnélküliség továbbgyűrűzik. (Személyesen tudományos konferenciára...

Tragikomikus, már-már szánalmas vagdalkozássá vált a temesvári forradalom vérbe fojtásáért a katonai ügyészség által is elmarasztalt Ştefan Guşă marosvásárhelyi szobra körül kirobbant botrány. Miközben már az 1989–90-es események olyan vitatott szerepű résztvevői, mint Ion Iliescu és Petre Roman is arról beszélnek, hogy a tábornok szobrának kevés keresnivalója van a városban, Dorin Florea polgármester még mindig a négert próbálja fehérre sikálni,...

Hitetlenkedve fogadtam egy-két éve a hírt, hogy pár okostojás ellopta a Brassó megye határát jelző díszes vasbetűket az E60-as főútról. Az úttest fölött átnyúló táblára gondolva azon kezdtem el csodálkozni, hogy sikerült eltávolítani azokat a betűket, mikor a főúton éjjel-nappal óriási a forgalom. A betűket egy ócskavaslerakatban találták meg, a helyükre tették őket, később, ha jól tudom még kétszer sikerült ellopniuk az észkombájnoknak.

Bizony nem járnak messze a valóságtól, akik az európai baloldal hanyatlásáról, de legalábbis példátlan válságáról beszélnek jó ideje. Még csak a Dunánál nyugatabbra sem kell evezni, és látható, hová süllyedtek a rendszerváltás óta tizenkét éven keresztül kormányon lévő magyar szocialisták – hála többek között Gyurcsány Ferenc ámokfutásának –, akikről immár Németh Miklós, az MSZMP utolsó miniszterelnöke is úgy vélekedik: nem árt, ha...

Aki megszegi a szabályokat, annak bűnhődnie kell – szól a fáma. A törvény hű őrei be is tartatják a szabályokat, és gondoskodnak a tilosban parkoló autókról. Van olyan város, ahol elszállítják az oda nem illő köztéri díszeket, és olyan helység is akad, ahol megbilincselik a guruló szekereket.

Nem megszokott az RMDSZ-ben az a vehemencia, amellyel Markó Béla és Borbély László lépett fel a szövetség marosvásárhelyi önkormányzati frakciója ellen a Ştefan Guşă-szobor ügyében. Nem megszokott, hiszen a szövetség eddig inkább semmibe vette a következményeket. Szinte mindegy volt, hogy valaki jó vagy rossz döntéseket hoz, hogy jól vagy rosszul látja el feladatát, a vezetés inkább takargatta a hibákat, nem állította a nyilvánosság előtt pellengérre...