2009. szeptember 15., 11:102009. szeptember 15., 11:10
Hallotta, már többen megjárták, hogy telefon helyett krumplit kaptak, az utólagos reklamáció pedig pislogás a széllel szemben. Megrendelte, sőt még egyik ismerősének is rendelt valamit a magáén kívül. Egy csomagban eljön, megoszlik a szállítási díj. Több mint egy hónap eltelt, gondolta, már semmi esélye a csomagjának, mikor egy őszi estén kopogtat egy futár a szomszéd kapun. Elnézte a házszámot – próbált védekezni. Valószínűleg a települést is elnézhette, ha egy hónapig kajtatta a megrendelőt.
Emberünk nagyon megörült, végre használhatja a kívánt árucikkeket. Át is vette, aláírta, mint minden rendes kliens, aztán útilaput kötött a hordár talpára. Földöntúli kíváncsisággal esett a doboznak. Bár tette volna hamarabb, mikor még a postagalamb is ott volt, mert kiderült, a kifizetett dolgoknak csupán fele volt a karton között. Mondanom sem kell, hogy az olcsóbbik fele. Amit barátunk a barátjának rendelt, annak bizony csak a használati utasítása leledzett a pakk aljára szorulva.
Különös, addig nem tapasztalt homály telepedett hirtelen az átvert megrendelő agyára. Felkapta a telefont, és már bele is ordított. A beszélő másik felén a futár hallgatta, majd pókerarcú hangon csak annyit mondott, nem kell izgulni, már mással is megesett. Hidegzuhany. Erre az őszinte vigasztalásra aztán végképp nem számított a pórul járt polgár. A szemtelen Hermész szerint neki, aki a pénzt zsebre tette, nincs miért magyarázni, ő nincs benne a dologban.
Majd fel kell hívni a központot fényes nappal, és nekik lehet panaszkodni. Aztán jó éjt kívánt, de nem gondolta komolyan, hogy jól is alszik majd az, akit az imént, hivatalosan rabolt ki. A legérdekesebb az ügyben, hogy nem lehet írni a panaszkönyvbe, de ha lehetne is, a bejegyzést csak az olvasná el, aki írta.
A barátom így kidobta az ablakon egyheti keresetét, ismerősétől pedig nem kérhet pénzt egy használati utasításért cserébe. Vajon mennyit kell fizetni egy olyan használati utasításért, amelyik elmagyarázza, hogyan kerülhetjük el a hasonló kiszolgáltatott helyzeteket? Persze, ha azt is csomagban küldik, jobb postafordultával visszaküldeni a feladónak.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.