2009. szeptember 15., 11:102009. szeptember 15., 11:10
Hallotta, már többen megjárták, hogy telefon helyett krumplit kaptak, az utólagos reklamáció pedig pislogás a széllel szemben. Megrendelte, sőt még egyik ismerősének is rendelt valamit a magáén kívül. Egy csomagban eljön, megoszlik a szállítási díj. Több mint egy hónap eltelt, gondolta, már semmi esélye a csomagjának, mikor egy őszi estén kopogtat egy futár a szomszéd kapun. Elnézte a házszámot – próbált védekezni. Valószínűleg a települést is elnézhette, ha egy hónapig kajtatta a megrendelőt.
Emberünk nagyon megörült, végre használhatja a kívánt árucikkeket. Át is vette, aláírta, mint minden rendes kliens, aztán útilaput kötött a hordár talpára. Földöntúli kíváncsisággal esett a doboznak. Bár tette volna hamarabb, mikor még a postagalamb is ott volt, mert kiderült, a kifizetett dolgoknak csupán fele volt a karton között. Mondanom sem kell, hogy az olcsóbbik fele. Amit barátunk a barátjának rendelt, annak bizony csak a használati utasítása leledzett a pakk aljára szorulva.
Különös, addig nem tapasztalt homály telepedett hirtelen az átvert megrendelő agyára. Felkapta a telefont, és már bele is ordított. A beszélő másik felén a futár hallgatta, majd pókerarcú hangon csak annyit mondott, nem kell izgulni, már mással is megesett. Hidegzuhany. Erre az őszinte vigasztalásra aztán végképp nem számított a pórul járt polgár. A szemtelen Hermész szerint neki, aki a pénzt zsebre tette, nincs miért magyarázni, ő nincs benne a dologban.
Majd fel kell hívni a központot fényes nappal, és nekik lehet panaszkodni. Aztán jó éjt kívánt, de nem gondolta komolyan, hogy jól is alszik majd az, akit az imént, hivatalosan rabolt ki. A legérdekesebb az ügyben, hogy nem lehet írni a panaszkönyvbe, de ha lehetne is, a bejegyzést csak az olvasná el, aki írta.
A barátom így kidobta az ablakon egyheti keresetét, ismerősétől pedig nem kérhet pénzt egy használati utasításért cserébe. Vajon mennyit kell fizetni egy olyan használati utasításért, amelyik elmagyarázza, hogyan kerülhetjük el a hasonló kiszolgáltatott helyzeteket? Persze, ha azt is csomagban küldik, jobb postafordultával visszaküldeni a feladónak.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.