2009. szeptember 21., 10:052009. szeptember 21., 10:05
Nos, ekkor történt, hogy egy Klaus nevű bonni német fiatalember egyebek mellett arról számolt be, hogy családja szinte elmegyógyintézetbe záratta, amikor kifejtette, hogy Romániában úgy általában az utak szélén akkora por van, hogy ha esik az eső és abból latyakos sár lesz, még az autó is megcsúszhat rajta. A pormentes, jó utakhoz szokott német családja ugyanis el sem tudta képzelni, hogy ilyen is létezik a világon. Nem mondom, ettől a kijelentésétől egy kicsit magam is „pofára estem” – ahogy mondanák „ezek a mai fiatalok”.
Persze ámuldozott ő egyebeken is, többek közt a Pricske-tető fölött tornyosuló felhőkön, és amikor biztosítottam róla, hogy igen, az valódi felhő, nem szmog, sőt délutánra még eső is lehet belőle, akkor ő volt a soron a „pofára esésben”. Hanem, ez az utas történet megint eszembe jutott akkor, amikor a minap olvastam az újságban, hogy Romániában rosszabbak az utak, mint Zimbabwéban.
Elképzeltem, hogy most mit szólna Klaus családja ehhez? Már nem egyébért, de ha úgy általában a romániai utakról állapították meg, hogy nem ütik még a zimbabwéi szintet sem, vajon mit szólnának a székelyföldi utakhoz? Mert úgy általában az országban közlekedtem már olyan utakon, amelytől nem kapott volna „herótot” még a finynyás, jó utakhoz szokott német sem.
Itt azonban a Székelyföldön, mindazonáltal, hogy tudom, egy főútvonalat éppen mostanában próbálnak európai szintűvé egyengetni, hej, még mennyi olyan út van, ami a zimbabwéi szintet még meg sem közelíti… Legalábbis gyanítom, hogy így lehet, hiszen a statisztikából nem hagyhatták ki azokat a jó utakat sem, amiken jártam Bukarest felé.
No most akkor, ha nem tévedek, az 1990-es évek elején Zimbabwét még az úgynevezett harmadik világ országaihoz sorolták, ahol ugye tudjuk, nemcsak az utak terén uralkodtak áldatlan állapotok, hanem úgy általában minden tekintetben. S akkor, ha utak terén Zimbabwé úgy általában maga mögé utasította Romániát, kérdem én: s a Székelyföld vajon hányadik világ?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok