2009. szeptember 10., 10:422009. szeptember 10., 10:42
Az ugyanis, hogy a székelyföldi románok féltik a saját kultúrájukat, identitásukat, érthetőbbé teszi a román közösség számára, hogy az erdélyi magyarok is féltik identitásukat, kultúrájukat. A Kovászna és Hargita megyei románok nem mindig könnyű helyzetének a megértése elvezethet az általános kisebbségi kérdés gyökeréhez, empátiát ébreszthet a kisebbségben élők problémái iránt. Ioan Lăcătuşu például már nem lázad a moldvai csángóprogramok ellen, hanem ezeket tekinti mintának a székelyföldi románok számára.
A székelyföldi román tanulmány pedig minden bizonnyal megannyi erdélyi magyar kisközösség számára lehet hivatkozási alap. És valljuk be, jogos a székelyföldi románság gondjaival való foglalkozás. A népszámlálási adatok tanulmányozásával a magyar kutatók is eljuthatnak arra a következtetésre, hogy az elmúlt két évszázadban szép számban olvasztott magába románokat a székelység. Nem ritkák a térségben a román eredetű családnevek, amelyeket sok esetben olyanok viselnek, akiknek az iskolában sem sikerült megtanulniuk románul.
A román–magyar viszonyt tulajdonképpen éppen az aszimmetrikus volta teszi bonyolulttá. Ha Trianonban úgy húzták volna meg a határokat, hogy megközelítőleg ugyanannyi román kerüljön Magyarországra, amennyi magyar Romániába, a románságban is könynyebben kialakulhatott volna a kisebbségek iránti érzékenység. Természetes lett volna, hogy Bukarest nem tagadhatja meg a magyaroktól azt, amit Budapest megad a románoknak.
A Székelyföld területi autonómiája is segíthetné ennek az érzékenységnek a kifejlődését. A székelyföldi magyar többség és román kisebbség viszonya lehetne a modell az ország számára. Ha Ioan Lăcătuşuék túlságosan szűkmarkúnak éreznék a többség és kisebbség viszonyát szabályozó országos törvényeket, az azt jelentené, hogy az Erdély többi megyéjében élő magyarok is okkal kérnek több garanciát identitásuk, kultúrájuk megőrzésére.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok