• Vélemény

Nem lehet nem érzékelni azt az idegességet, amely az RMDSZ háza táján mutatkozik akkor, amikor a magyar kormány nem a szövetség érdekeltségi körébe tartozó szervezetre bíz egy-egy népszerű feladatot. Az RMDSZ vezetőinél korábban az verte ki a biztosítékot, hogy a magyar állampolgárság igénylésével kapcsolatos tanácsadást az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsra bízták, most pedig az oktatási-nevelési támogatások kiosztása körül forrósodik a levegő.

Sokat hallani, olvasni manapság gyerekmunkáról és olyan hajmeresztő dolgokról, hogy 8-10 éves gyerekek tartanak el családokat. Természetesen, mindez tőlünk jó messzire történik a harmadik világnak nevezett, gazdaságilag és társadalmilag elmaradott országokban, és valahányszor ilyen szörnyűséget látunk, hallunk vagy olvasunk titokban hálát adunk Istennek, hogy bármennyire is mélypontra sodródtunk a gazdasági válságban, de nem tartunk ott, hogy gyermekek...

Közel tíz évvel a 2001. szeptember 11-én végrehajtott New York-i és washingtoni terrortámadás után is közhely a megállapítás, miszerint az al-Kaida merénylete gyökeresen megváltoztatta az emberiség önmaga biztonságába vetett hitét, és hasonló átalakulásra kényszerítette a világpolitika alakítóit is.

Furcsa volt, amikor a közszféra különböző területeit kezdték egymás közt felosztani a pártok és arról beszéltek, hogy a könyvtár az egyiké, a kórházak a másiké, a színház ilyen színű, a földhivatal olyan, de mára már – bármennyire is sajnálatos – megszoktam ezeket a ficamokat.

Furcsa lehet azzal szembesülni, hogy ma egy európai országban fölmerülhet: a szabad választások veszélyeztethetik az állam stabilitását. Márpedig Románia kapcsán most pontosan ez a helyzet: egy évvel a választások előtt a Nemzetközi Valutaalap küldöttségének tagjai amiatt aggódnak, hogy a voksolást megelőző politikai kampány lenullázza a mély gazdasági és szociális válságba süllyedt ország kormánya által, a súlyos helyzetből való kilábalás...

Kulturkampf van! – harsog a demokráciaféltésben és főállású rettegésben professzionálissá vált sajtósok és közéleti szereplők serege az új alaptörvény és egyes magyarországi kormánypárti politikusok közterület-átnevezési kezdeményezései nyomán.

Gyöngyöspatáról tegnap cigányasszonyok és -gyermekek indultak útnak a félelem miatt. A Heves megyei településen ugyanis egy robbant fel azok közül a korábban emlegetett ketyegő bombák közül, amelyek nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon is léteznek.

Naponta zúdítják ránk a különböző számadatok golyózáporát: viszonyítások, átszámítások, olajárak háborúban és békében, a nagypolitika közvetett és közvetlen lecsapódása az élelmiszerpiacon, a húsvéti ünnepek jótékony avagy kártékony hatása bárányokra, tojásra, kalácsra… csak kapkodom a fejem, vigyázok, hogy minél kevésbé találjon telibe egy-egy árlövedék, és közben még gondolkodni is próbálnék, de sehogy sem sikerül.

Noha e sorok írásakor még nem lehet tudni, kik voltak Csala Zsolt gyergyóalfalvi alpolgármester gyilkosai, és a gyilkosok indítékai sem ismertek, nem véletlen, hogy a tragédia kapcsán általában a famaffia jut az emberek eszébe. Az emberölésről szóló beszámolók rendre az alfalvi közbirtokosság körüli botrányos eseteket említik háttérként, talán nem véletlenül.

Elképesztő, hogy manapság mi mindent fel nem fedeznek a „tudósok”. És hogy ugyanezeket a dolgokat milyen hamar cáfolni is tudják. Példának okáért említhetném a finom vajat, melynek fogyasztása ellen szabályszerű kampány folyt, mivelhogy állítólag túlságosan zsíros, együnk inkább margarint. Aztán viszont kiderítették, hogy mégsem olyan jó a margarin, mert hidrogénezik meg mifene.

Bár az MSZP gyakran vádolja azzal a Fideszt, hogy a valódi kormányzás helyett a szimbolikus politizálásba menekül, most úgy tűnik, a szocialisták próbálnak új frontvonalat nyitni a szimbolikus térben.

Még jó ideig várni kell, hogy végleg legördüljön a függöny azon tragikomédia végén, amely az önálló nagyváradi magyar színház feltámasztásáról szól.

Amikor a bizonyos szempontból vitatható magyarországi médiatörvény ügyében a budapesti ellenzék a nemzetközi szervezetek beizzításával próbálta érvényesíteni érdekeit – ha szokatlannak is tűnt a nemzetköziesített vehemencia –, könnyen túl lehetett lépni ezen.

Amikor már azt hinném, megmenekültem, még utánam nyúl, lecsap, megragadja a bokámat, acélujjak fonódnak rám, és nem érkezik utolsó percben a mentőcsapat, csak én küzdök kétségbeesetten, egyre erőtlenebbül, tudom, hogy ezen ponton már könnyebb lenne feladni, de mégsem, visz tovább a lendület.

Azt mondják az okosok, hogy egy társadalom jóléti fokmérõje a közbiztonság, ugyanis minél magasabb az életszínvonal, annál kevesebb a bûnözés.

Az Országgyűlésbe a tavalyi választásokon szinte a semmiből bejutott Lehet Más a Politika budapesti performanszával egy csapásra megoldotta határon túli ismeretlenségével kapcsolatos dilemmáját.

Januártól új alaptörvénye lesz Magyarországnak. Bár konkrét alkotmányozási kényszer nincs, a jelenlegi alkotmány keltezési dátuma – 1949 –, valamint az, hogy az 1989-es betoldásokat azzal a megjegyzéssel ejtették meg, hogy csupán ideiglenes alaptörvény készült, indokolatlanná sem teszi.

Nem hagyja elillanni a lélek melegét: őriz és véd az önbizalom. Zimankós télben vagy napsütötte nyári válságokban meg sem lehetnénk a jó kis lélekmelegítőnk nélkül.