Pártos szemét(ségek)

A majálisok előzményeiként viszont olyasmit hallottam, amire felkaptam a fejem: a különböző pártok képviselői azzal igyekeztek túltenni egymáson, hogy ki mennyi szemetet óhajt összegyűjteni a szabadtéri programok előtt/helyett. Hallj oda – csodálkoztam, most már a szemét is pártfüggő lett! De hamar beugrott a nagy tisztogatási láz oka: lassan-lassan beköszönt a választási kampány, és helyet kell szorítani a rengeteg – minden kétséget kizáróan – pártszemétnek.

Hiszen ha úton-útfélen ott hevernek az üdítőspalackok, a sörösdobozok, cigaretta- és kekszcsomagok, akkor hová dobják majd az idült szemetelők a különböző szórólapokat, jelöltek fényképével megfejelt ígérgetéseket, reklámzacskókat, zászlócskákat és mindazt a hallatlanul sok hulladékot, aminek a piacra kerülését még két évtized elteltével sem lehetett pénzügyileg átláthatóan megrendszabályozni.

Miközben velünk egyre csak szoríttatják össze a nadrágszíjat, egyre több hantával tömik a fejünket: még egy kis kitartás, még egynéhány nehéz esztendő, aztán jön a tej- és mézkúra, a magukat illetékeseknek hívő illetéktelenek két kézzel szórják saját kampányukra a pénzt – s a jólétről hazudozó majális-buliik után még a hátrahagyott szemetüket is velünk szedetnék össze. Egyszóval nincs ez így jól – bárhonnan is nézzük.

Hogy lehet az például, hogy ennyi idő után sem egyértelmű, hogy melyik párt legyen az országos kukafelelős? Olyasmiket beszélnek, hogy ahány megye (vagy település? – már nem is tudom), annyi szemétkorifeus pártképviselő. És nekem esetleg azért nem szóltak volna, mert valahonnan kineszelték, hogy ha épp el kell bármit is dobnom közterületen, akkor azt a szemétkosárba dobom? Igen, ez lehet a magyarázat: az összevissza hajigálók tudják a (párt)titkot, tudják, hogy a szemeteléssel kinek törnek borsot az orra alá, és ki az, akinek kedves a mindenfelé ott díszelgő-bűzölgő hulladék. Magyarán arról van szó, hogy a jövő évi választások után ki fizet, és nekünk kinek kell majd mindezért (meg)fizetnünk.