2011. április 27., 09:302011. április 27., 09:30
A Gyergyói-medence megannyi településén a fa a felemelkedés, a kitörés vagy esetleg csak a megélhetés forrása; a működő vállalkozások jelentős hányada fakitermeléssel, fafeldolgozással foglalkozik. És mert az erdőt nem lehet páncélszekrénybe zárni, megannyi konfliktus forrása, hogy ki kinek az erdőjét vágta ki jogtalanul, hogy ki kit károsított meg, és mennyivel. Az elmúlt évek során a Krónika több alfalvi és csomafalvi fakitermeléssel, falopással kapcsolatos konfliktusról tudósított, és Garda Dezső egykori parlamenti képviselő falopások elleni szélmalomharcát is nyomon követte.
Valamennyi eset felszínre hozta, hogy a Gyergyói-medencében sokan tudnak a törvénytelen ügyletekről, de hallgatnak. Hallgatnak, mert rettegnek a tilosban járó kiskirályoktól; vagy esetleg azért félnek, mert ők maguk is tilosban jártak valamikor, és emiatt zsarolhatók. Az is kiderült, hogy a kisemberek számára a hatóságok sem nyújtanak védelmet, biztonságot. Amint egy korábbi csomafalvi riportunk felfedte, a helyi rendőröknek is bőven volt a faügyletekkel kapcsolatos rejtegetnivalójuk. A lenyelt sérelmek miatti feszültségek pedig csak gyűlnek-gyűlnek, és amikor a felszínre törnek, rég túl vannak azon a szinten, amikor még könynyen lehetett volna kezelni ezeket.
A feszültség nem vendégcsalogató. Ezt azért is érdemes tudatosítani, mert a turizmus lehetne a Székelyföld és a Gyergyói-medence másik kitörési pontja. Márpedig a vendég nem szívesen utazik a kikapcsolódás vágyában olyan vidékre, amelyet véres leszámolások jellemeznek. Csala Zsolt életét senki nem adhatja vissza. Halála csak akkor nyerhetne valamiféle értelmet, ha határvonalat jelölne ki. Ha a hatóságok gyorsan kézre kerítenék az elkövetőt, és példásan lecsapna rá a törvény szigora. Ha a térség lakói számára azt üzenné: így tovább nem mehet. Ha mindenkiben a tisztázásnak, a dolgok nyílt kibeszélésének, törvényes rendezésének az igényét erősítené.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!