2011. május 03., 09:212011. május 03., 09:21
Az akkori – és azonkívül számtalan más – terrortámadás kiterveléséért felelős Oszama bin Laden likvidálása nyomán most az az első számú kérdés: közelebb vezet-e a világ legkeresettebb terroristájának kiiktatása a földkerekség békéjéhez, mérföldkőnek tekinthető-e Washington boszszúja a globális terrorizmus elleni harcban. A válasz közel sem megnyugtató, pláne ha ismerjük az összefüggéseket.
Az Egyesült Államok kezében a fanatikus iszlamista már a nyolcvanas években, az afganisztáni háború idején eszköznek számított, hiszen ne feledjük: a mudzsahedinek oldalán harcoló Bin Ladent éppen az amerikai hírszerzés pénzelte a szovjet megszállók elleni küzdelemben. Később a szaúdi férfi szembeszállt pártfogóival, dzsihádot hirdetett Amerika ellen, Washington pedig még a New York-i ikertornyok lerombolása után is egyfajta propagandaeszközként, a földre szállt gonosz megtestesítőjeként kezelte az al-Kaida vezérét, olyannyira, hogy rendre az ellene folytatott hadjárattal indokolta megannyi katonai akcióját. (Talán nem véletlen, hogy az első számú terrorista kézre kerítése egy olyan szuperhatalomnak is tíz évbe tellett, mint Amerika.)
Eközben Bin Laden vitathatatlanul ikonnak számított a Nyugat ellen szentnek nevezett háborút vívó iszlám szélsőségesek szemében, viszont naivság lenne elhinni, hogy kizárólag az évek óta Pakisztánban bujkáló terroristavezér inspirálta a világ különböző pontjain merényleteket végrehajtó fanatikusokat. Többször bebizonyosodott már, hogy a különböző terroristasejtek önjáróan tevékenykednek, vezérük kiiktatása után pedig nem tűnnek el, hanem újabb, szintén dzsihádot zászlajára tűző szervezetekre oszlanak. Félő, hogy Bin Laden meggyilkolásával ez történik majd az al-Kaidával is, és a bosszú újabb bosszút szül.
A terrorizmus elleni győzelem szempontjából azonban ennél is nagyobb hiba lenne, ha a jövőre újabb mandátumra pályázó Barack Obama amerikai elnök és szövetségesei továbbra is a terroristák likvidálását, és nem a terrorizmus kiváltó okának felszámolását tekintenék vezérelvnek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!