Bin Laden után

Az akkori – és azonkívül számtalan más – terrortámadás kiterveléséért felelős Oszama bin Laden likvidálása nyomán most az az első számú kérdés: közelebb vezet-e a világ legkeresettebb terroristájának kiiktatása a földkerekség békéjéhez, mérföldkőnek tekinthető-e Washington boszszúja a globális terrorizmus elleni harcban. A válasz közel sem megnyugtató, pláne ha ismerjük az összefüggéseket.

Az Egyesült Államok kezében a fanatikus iszlamista már a nyolcvanas években, az afganisztáni háború idején eszköznek számított, hiszen ne feledjük: a mudzsahedinek oldalán harcoló Bin Ladent éppen az amerikai hírszerzés pénzelte a szovjet megszállók elleni küzdelemben. Később a szaúdi férfi szembeszállt pártfogóival, dzsihádot hirdetett Amerika ellen, Washington pedig még a New York-i ikertornyok lerombolása után is egyfajta propagandaeszközként, a földre szállt gonosz megtestesítőjeként kezelte az al-Kaida vezérét, olyannyira, hogy rendre az ellene folytatott hadjárattal indokolta megannyi katonai akcióját. (Talán nem véletlen, hogy az első számú terrorista kézre kerítése egy olyan szuperhatalomnak is tíz évbe tellett, mint Amerika.)

Eközben Bin Laden vitathatatlanul ikonnak számított a Nyugat ellen szentnek nevezett háborút vívó iszlám szélsőségesek szemében, viszont naivság lenne elhinni, hogy kizárólag az évek óta Pakisztánban bujkáló terroristavezér inspirálta a világ különböző pontjain merényleteket végrehajtó fanatikusokat. Többször bebizonyosodott már, hogy a különböző terroristasejtek önjáróan tevékenykednek, vezérük kiiktatása után pedig nem tűnnek el, hanem újabb, szintén dzsihádot zászlajára tűző szervezetekre oszlanak. Félő, hogy Bin Laden meggyilkolásával ez történik majd az al-Kaidával is, és a bosszú újabb bosszút szül.

A terrorizmus elleni győzelem szempontjából azonban ennél is nagyobb hiba lenne, ha a jövőre újabb mandátumra pályázó Barack Obama amerikai elnök és szövetségesei továbbra is a terroristák likvidálását, és nem a terrorizmus kiváltó okának felszámolását tekintenék vezérelvnek.