Alap, törvény

Az MSZP bírálatát viszont hiteltelenné teszi, hogy még kormányon szintén kidolgozott egy alkotmánytervezetet. A kormánypárti sietség amúgy vélhetően annak tudható be, hogy a Fidesz szeretné mandátuma elején lezavarni a szimbolikus ügyeket. Az alaptörvény preambulumának üzenete az, hogy 1944-től 1989-ig megtört az addigi hagyomány, és egy illegitim rendszer vert tanyát Magyarországon, amelynek hatásaitól az azt követő húsz zavaros évben sem sikerült megszabadulni.

Nem véletlen, hogy a kommunista párt utódja, a kommunista rendszer egykori kedvezményezettei és értelmiségi holdudvaruk „illegitimnek” nevezik. A Nemzeti hitvallásnak nevezett, a Szent Koronára is hivatkozó preambulum ugyan hosszú és dagályos is, az azonban elfogadhatatlan álláspont, hogy „múltba néző”, „retrográd” lenne. Ezen bírálat a kommunista diktatúra szóhasználatára alapoz, egy olyan történelemhamisításra, amely szerint minden, ami 1945 előtt volt, önmagában véve rossz. Az 1944. március 19-e előtti kor nem mentes a hibáktól, de bizonyos elemeitől eltekintve vállalható és legitim – ellentétben a vállalhatatlan náci és kommunista múlttal.

Ahogy az elmúlt húsz évben sem csak rossz dolgok történtek, az 1944 előtti időszak sem tehető zárójelbe. Az alaptörvény bizonyos szociális jogok szavatolása terén valóban vádolható visszalépéssel, az alkotmánybíróság hatáskörének korlátozása pedig káros, de – Sólyom Lászlót idézve – Magyarország ettől még európai demokrácia marad. Az alkotmány nem tökéletes, de nem is a diktatúra megalapozását szolgálja. Az egypárti alkotmányról szóló vádak technikailag igazak – de egy kétharmados kormányoldalról van szó, amely legitim módon nyerte mandátumát. Az „egypárti” elfogadásról pedig az ellenzék tehet: csakis rajta múlt, hogy részt vegyen a vitában. Az alaptörvény sietős elfogadásával ugyanakkor most már remélhetőleg takaréklángra kerül a szimbolikus politizálás. Az ország gazdasági és szociális helyzete konkrét, húsba vágó intézkedéseket kíván – ezek minősége dönti majd el a kormány alkalmasságát.