2011. május 04., 10:002011. május 04., 10:00
Egyre nyilvánvalóbb ugyanis, hogy az Orbán-kormány a Romániai Magyar Pedagógusszövetséghez fordul a pénzosztás feladatával, és ejti a Kelemen Hunor által vezetett Iskola Alapítványt, mely az elmúlt hét évben bonyolította le a támogatás folyósítását. Ha így történne, a Fidesz-kormány ahhoz a szervezethez térne vissza, amelytől a magyarországi balliberális kormányzás idején elvették, és az RMDSZ házi alapítványához menekítették a feladatot. De miért is fűződik ennyi indulat bizonyos feladatokhoz? – teheti fel a kérdést a szemlélő. Az erdélyi magyar polgár szemszögéből ugyanis alig van jelentősége annak, hogy az egyik vagy a másik szervezetnek kell címezni a levelet. A kérdés megválaszolhatatlan, ha nem vesszük figyelembe a tájékoztatói, pénzosztói munka presztízsvonatkozásait és anyagi hátterét. A népszerű feladatok ugyanis a lebonyolítók népszerűségét is öregbítik. Ha Teréz néni arra emlékszik, hogy Kelemen Hunor alapítványához kellett folyamodnia gyermekei oktatási támogatásáért, a szavazófülkében is eszébe juthat a tulipán. Ha Pista bácsinak az marad meg a tudatában, hogy nem boldogult volna a magyar állampolgársági kérvény kitöltésével, ha nem fordul a demokrácia-központhoz, a szavazófülkében Tőkés László pártja fog eszébe jutni. De talán ennél is fontosabb, hogy a magyar állam pénzt is rendel az általa leosztott feladatok elvégzésére. Pénzt, amelyből irodákat, gépkocsikat lehet fenntartani, a párthoz kötődő emberek tucatjainak lehet fizetést adni. Az RMDSZ eddig a Progress és az Iskola Alapítványon keresztül a magyarországi forrásokat fölözte le, a Communitas Alapítványon keresztül pedig a román költségvetés kisebbségi támogatásait zsebelte be. A szövetség mostani magyarországi kiéheztetése talán elvezet oda, hogy előbb-utóbb a romániai magyar közösségen belül is nyílt vita kezdődjék a közpénzek felhasználásáról.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!