2011. április 28., 09:402011. április 28., 09:40
Nagyon lecsökkenhetett a szellemi képességem, mert húsz éve igyekszem megérteni, hogyan és miért történik olyasmi, hogy ha a kőolaj netán egy centtel megugrik, az már másnap nálunk begyűrűzik a kenyér, cukor, hús és étolaj árába, de ha lefelé megy, akkor az üzleti árak meg sem moccannak. Kérdeztem én erről boldog-boldogtalant, de érdemben nem kaptam választ. A legtöbben hozzám hasonlóan vonogatták a vállukat, de voltak olyanok is, akik okos képpel kioktattak, hogy én vagyok a hibás, amiért nem elég ütemesen követem a tőzsde híreit, és egy régebbi árváltozást érzékelek azonnalinak. Jó, maradjunk ennyiben, már úgyis megszoktam, hogy én – te, ő, mi, ti – vagyok/vagyunk a hibásak, figyelmetlenek, balgák, amiért nem értjük a pénztárcánkba bekúszó matézis áspiskígyójának sziszegéseit. Nekünk végső soron nem is kell jóformán semmit értenünk: fizessünk és kész. Mindössze ennyi a dolgunk.
A 90-es években csak a kőolaj dollárárfolyamával játszadoztak, csábítgattak-riogattak vele, de bevezetése óta, vagyis jó tíz esztendeje az „igazi” játékszer az euróárfolyam. Önnön megnyugtatásomra mondom, hogy azért mégsem épültem le agyilag olyan totálisan, hisz rég rájöttem: az október végi nagy paritásnövekedésnek az oka, hogy az elkövetkező pénzügyi évben ezt az átszámítási kulcsot veszik alapul mindenféle számlafizetésnél. Vagyis szó sincs arról, hogy többet beszélnék, égetném nyakra-főre a villanyt vagy a gázt… csak az előző őszi „tőzsdekonjunktúra” áldatlan hatását nyögöm. Ellenkező előjellel pedig tavasszal működik az egész hóbelevanc, amikor úgymond meglódul a honi fizetőeszköz ereje, mert a jutalékfizetésekkor ez így dukál. S hogy miért mondom mindezt el? Szó sincs arról, hogy felfedeztem volna a spanyolviaszt – akár a népköltészet része is lehetne, annyian tudják. Csak jó érzés belegondolni, hogy ha annak is néznek és tartanak – mégsem vagyok annyira oktondi.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!