2011. április 29., 10:032011. április 29., 10:03
Pedig a kormány önmagán kívül jóformán senkit sem hibáztathat azért, hogy a demokrácia egyik legalapvetőbb megnyilvánulási formája ma rizikófaktorként említődik meg. A narancsos-tulipános koalíció nagyobbik pártja, a Demokrata-Liberális Párt ugyanis a 2008-as választások előtt azzal a Szociáldemokrata Párttal együtt, amellyel aztán egy ideig nagykoalícióban kormányzott, olyan, irracionális szintre emelte az ígérgetést, hogy a józan gondolkodású polgár számára már akkor világos volt: az ígéreteket – így az ötvenszázalékos tanári béremelést – lehetetlen teljesíteni, főleg annak fényében, hogy Európa nyugati felén akkor már éreztette hatását a gazdasági válság. Az RMDSZ ezért konkrétan nem marasztalható el, hiszen a három évvel ezelőtti választások előtt – akkor is kormánypártként, a nemzeti liberálisok oldalán – az ígéretcunami csillapításán ügyködött.
Az viszont már a szövetség felelőssége, hogy a közel egyéves ellenzéki lét keserű kenyerétől megcsömörölve a nagykoalíció bukása után kormányra lépett a PDL-vel, legitimálva annak szociális demagógiáját, és a saját nyakába zúdítva a válságkezeléssel járó megszorítások ódiumát. Most odajutottunk, hogy az IMF attól tart, a kormány azzal növelné népszerűségét, hogy osztogatásba kezd – még akkor is, ha nincs miből. Vagyis épp az az intézmény vált az instabilitás potenciális gerjesztőjévé, amelynek stabilitást kellene teremtenie. Kérdés, hogy ebből okulva belátja: most az a legjobb, ha semmit se ígér – azt viszont betartja, és a siralmas népszerűségi mutatók feltornászásán való ügyködés helyett inkább a gazdaság rendbetételével foglalkozik. Az előzmények – lásd a PDL demagóg ámokfutása – és az előjelek – az optimista nyilatkozatok, a meglebegtetett nyugdíj- és béremelések – nem túl biztatóak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!