• Vélemény

Az első napokban még rendellenességekről, később visszaélésekről, legutóbb pedig már teljes káoszról tudósítottunk a romániai népszámlálás kapcsán. Nos, jelentem: számba vétettem, megmérettem, és magyarnak találtattam. Igaz, a dolog nem ment egykönnyen. Hétfő este kopogtatott valaki nálam – mire kimentem, a szomszéd már beengedte magához. Tíz perccel később újra kopogott.

Néhány nap elég volt ahhoz, hogy a romániai népszámlálás kész komédiává váljon azok szemében is, akik kötelességtudóan várták az összeírást, és ne adj’ isten még abban is hittek, hogy a magyarság eredményes mozgósításával egyes településeken sikerül feljebb tornászni a százalékarányt.

Valószínűleg megint szidni fognak a közegészségügyben dolgozók, illetve mindazok, akik hisznek a modern orvoslásban, de a legújabb, „rákmegelőző” országos kampányt nem tudom szó nélkül hagyni. Szatmár megyében például 5 ezer szórólapot osztanak szét, hogy az emberek megtudják, milyen veszélyesek a daganatos megbetegedések, és hogy ezek mennyire elterjedtek. És adnak néhány tanácsot is arra, hogy hogyan kerülhetik el a betegséget.

Talán valami sorsszerűség is van abban, hogy a tavaly megsemmisítő választási vereséget szenvedett kommunista utódpárt MSZP épp az 1956-os forradalom évfordulója környékén kapott újabb csapást: Gyurcsány Ferenc volt pártelnök-kormányfő szombaton jelentette be, hogy kilép, és új pártot alapít.

Jogok és kötelességek... állítólag minden normálisan működő társadalom talpkövei. A nagy kérdés viszont az, hogy mi is a normális? Ez – mondjuk – a posztmodern filozófiáknak lehetne sarkalatos pontja, s mint ilyennel, ehelyt ne is bajlódjunk.

Szinte hihetetlen, hogy az ügyet övező botrány és az idejekorán jelzett rendellenességek dacára már a népszámlálás első napján több kérdezőbiztos is a kisebbségek számára hátrányos formában próbálta kitöltetni az űrlapok nemzetiségre és vallásra vonatkozó rubrikáját, és diverziós szórólapok is megjelentek a Székelyföldön.

Távol álljon tőlem, hogy itt most az alkoholizálásnak csapjak reklámot, de az alkohollal kapcsolatos örökérvényű megállapítást – miszerint öl, butít és nyomorba dönt – most egy új tétellel egészíteném ki: toleránssá tesz.

Ha viccesre fognám, még jót is nevethetnék azon a hasonlaton, miszerint a magyar nemzeti labdarúgó-válogatott lehetne a követendő példa az erdélyi magyar pártok számára összefogás tekintetében. Hogy tudniillik, a jövő esztendőben esedékes parlamenti választásokon való eredményes szereplés érdekében a romániai magyar politika főszereplőinek úgy kéne összefogniuk, akár az amúgy más-más csapatban játszó, de a nemzetközi megmérettetéseken a sikerre...

Na ide talán befér. Nem. Akkor háttal. Nem megy. Ráadásul itt van mögöttem egy dudás a csordából. Dudálni tanult meg először, amikor a szamárról felpattant a traktorra. Jó, akkor tovább. Na itt. Nem jó, ez bejárat... akkor talán... ez pedig kijárat, hehehe.

A számok azt mutatják, hogy az erdélyi magyar nyelvű felsőoktatás tudatos elsorvasztása hozza a várt eredményt. A kutatások szerint ugyanis a közel egymillió, Romániában tanuló egyetemista közül csak 39 ezer magyar, ráadásul utóbbiak kétharmada román nyelven tanul. Tehát a felsőoktatási intézményekben tanulók csupán 3,9 százaléka magyar nemzetiségű, de mindöszsze a hallgatók 1,3 százaléka képezi magát anyanyelvén.

Hozzávalók: egy darab zöldfülű, ám mindenre elszánt háziasszony, egy új gázsütő, egy csodálatos kép és recept az interneten, egy könnyelmű ígéret és az annak alapján fellelkesült férj. Három tojás, némi cukor, liszt, egy kisebb teherautónyi mogyorós csokikrém, sózatlan pörkölt mogyoró.

Ha mostanában arról érkeznek híradások, hogy magas rangú közhivatalnokot vettek korrupció gyanúja miatt őrizetbe, az ember immár óhatatlanul összeköti az eseményt a Románia schengeni csatlakozása körüli mizériával.

Mint ómódi tanító bácsi, merev mutatóujjal fenyegetőzve reccsent rá államelnökünk az egyik alattvalójára, aki meg merte kérdezni, hogy esetleg marad-e valami a fizetéséből-nyugdíjából a fejetlen nyirbálások után: mindenki úgy él, ahogy dolgozik.

Túl szépen indult a népszámlálásra való felkészülés ahhoz, hogy igaz legyen. Úgy tűnt, minden feltétel adott, hogy az idei összeíráson a valóságot tükröző eredmények szülessenek: a kormány közel 50 millió eurót különített el a költségekre, a lakosság tájékoztatására, országszerte közel 200 ezer személyt bíztak meg a népszámlálás lebonyolításával.

S akkor vannak a hivatásos nagyot és sokatmondók. Őket egy ideig csak a legjobb barátaik unják, mert már ezerhétszáztizenhétszer hallották ugyanazt a sztorit. Aztán mindenki unja őket, mert már mindenki ezerhétszáztizenhétszer hallotta ugyanazt a sztorit.

Október 6-án érdekfeszítő dolog történt Marosvásárhelyen a három magyar párt együttes felléptével és azzal, ahogy az EMNT kezdeményezésére a gyásznapi megemlékezés tüntetéssé alakult át az orvosi egyetem magyar tagozata védelmében.

Bár a horvát európai uniós csatlakozás Szlovénia általi késleltetése után nem lenne precedens értékű, mindenképpen komoly jelzés lenne az EU vezetői és többi tagállama felé, ha Magyarország valóban megvétózná Szerbia tagjelölti státusát a kárpótlási törvény magyarellenes cikkelyei miatt.

Lehet, hogy elsőre úgy tűnhet, az arab gyorséttermeknek kevés közük van a magyar nyelvű orvosképzéshez, de a dolgok mélyére hatolva kiderül, hogy egy bizonyos kultúrközeg számára hasonló jelentőséggel bírhatnak, országhatároktól függetlenül.