2011. november 09., 09:382011. november 09., 09:38
Az egészségügyi miniszter tanácsosát ugyanis épp az EMNT lőtte be a köztudatba, mint lehetséges közös jelöltet; ezt követően jött az RMDSZ marosvásárhelyi választmányának a jelölésére vonatkozó döntése. Szó ami szó, Tőkés László minden bizonnyal jobban szolgálta volna a vásárhelyi korszakváltás ügyét, ha belső csatornákon üzen saját pártja és az RMDSZ politikusainak. Már csak azért is, mert a vásárhelyi összefogás szellemének a megmutatása maga is szavazatokat hozhat. Még ha csak látszat is pillanatnyilag e szellem, eredmény csakis a tényleges együttműködés által születhet.
Tartalmilag azonban minden bizonnyal érdemes elgondolkozni Tőkés megállapításain. Ehhez pedig alkalmas hátteret nyújt mindaz, ami 1990 óta történt a marosvásárhelyi polgármester-jelöléssel. Az ugyanis tény, hogy a marosvásárhelyi magyarság a korábbi választásokon nem találta meg azt a jelöltjét, aki megfelelő ismertséggel, rokonszenvindexszel rendelkezik, és aki a választási versenyre is, a tisztség betöltésére is alkalmas. A 90-es évek magyar polgármesterei még etnikai alapon nyertek egy enyhe magyar többségű és megosztott románságú városban. Nem sikerült olyan gazdaszellemet felmutatniuk, amely a város román lakosságában is elismerést váltott volna ki.
Ha úgy tetszik, nem sikerült megtalálni a magyar Dorin Floreát vagy a vásárhelyi Ilyés Gyulát. Most viszont már azért is jóval nehezebb a közös jelölt megtalálása, mert a magyarok egy része is Floreát támogatja. Így olyan valakit kellene legyőzni, akinek százszázalékos az ismertsége a városban, és akiből – a jelek szerint – 12 év polgármesterség sem ábrándította ki a vásárhelyieket. Ha ez négy évvel ezelőtt a szintén ismert és jó menedzsernek tartott Borbély Lászlónak nem sikerült, aligha sikerülhet most Vass Leventének, akiről akkor hallott először a vásárhelyiek egy része, amikor polgármesternek jelölték. Meglehet, Floreát csakis olyan jelölt győzheti le, aki mögött egy magyar koalíció áll, és aki román oldalról is hozhat szavazatokat.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.