2011. november 17., 09:062011. november 17., 09:06
Az ügyészség ugyanis ezúttal nem egy ellenzéki politikusra, hanem a vezető kormánypárt egyik erős emberére, a miniszterelnök bizalmasára csapott le. Rosszindulattal sem lehet tehát politikai leszámolásnak tekinteni a történteket. A kormánypárt vezetői hitelt érdemlően mondhatják: nincs politikai befolyás alatt a nyomozóhatóság, az ügyészek végzik a dolgukat, a hatalom pedig senki számára nem nyújt védőernyőt. De vajon ez-e a teljes igazság? Valami mintha mégis azt súgná, mélyebbre kellene kotorni. Amíg a bűnüldözés nem éri el a pártkasszák szintjét, addig nem egészen hitelesek a látványos letartóztatások.
Aligha hihető ugyanis, hogy Sorin Apostu kizárólag saját zsebre dolgozott volna. Valószínűsíthető, hogy az általa behajtott csúszópénz bizonyos hányada a Demokrata-Liberális Párt kasszájába folyt be. Ettől remélhette ugyanis, hogy háborítatlanul megkérheti a szerződések árát a polgármesteri hivatal beszállítóitól, ezért gondolhatta, hogy nem csap le rá a nyomozó hatóság. Ha pedig a pártját finanszírozta a csúszópénzekből, erről a párt vezetőinek is tudniuk kellett. Az ugyanis nem reális, hogy valaki többet ad be a közösbe, mint amennyit törvényesen keres. A pártfinanszírozási ügyek a demokrácia alapjairól szólnak. Romániában a demokráciát védő civil szervezetek évről évre felhívják a figyelmet arra, hogy a pártok lényegesen többet költenek, mint amennyi pénzük törvényesen lehetne.
Egy-egy párt választási kampányának a becsült költségvetése a legális keret többszörösét teszi ki. Ha tehát túlnézünk a megtisztulásról szóló politikusi szövegeken, azt láthatjuk, hogy a politika a korrupció legfőbb újratermelője. Meglehet, olyan pártautó szállítja a tévéstúdióba a magukat tisztességesnek láttató, Apostu fejét lóbáló politikusokat, amelyet a polgármester által begyűjtött csúszópénzen vásároltak. Eszem ágában nincs védeni Sorin Apostut: oda került, ahol a helye van. Letartóztatása azonban csak akkor üzenheti hitelesen, hogy Románia a jó útra tért, ha az ügyészség azt is megvizsgálja, hova csorgott el a behajtott csúszópénz.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.