2011. november 14., 07:282011. november 14., 07:28
Azt sem nehéz kitalálni, hogy Geoană minek köszönheti mostani vesszőfutását. Ponta még azt követően is vetélytársat lát benne, hogy meglehetősen kínos körülmények között bukta el a 2009-es államfőválasztást (emlékezetes, hogy a választás estéjén még pezsgőt bontottak a győzelem megünneplésére, hogy aztán másnap reggel, a külföldi szavazatok beérkezését követően kiderüljön: elnöki „mandátuma” csupán egy éjszakáig tartott), a tavalyi tisztújító kongresszuson pedig – sokak meglepetésére – Geoană alulmaradt vele szemben a pártelnöki tisztségért folytatott küzdelemben.
Geoană viszont a jelek szerint nem nyugodott bele vereségébe, „trónigényét” arra alapozhatta, hogy az elmúlt évek zavaros belpolitikai eseményeinek eredményeként azt követően is ő maradt az egyik legfontosabb állami méltóság, a szenátusi elnöki tisztség betöltője, hogy a PSD kilépett a kormányból. Így pedig annak ellenére is kihívója lehetne Pontának, hogy a párton belül igyekeztek háttérbe szorítani, sőt korábbi renitenskedése miatt hat hónapra egyszer már felfüggesztették párttagságát. A felsőház elnökeként utazhatott például a közelmúltban Amerikába, hogy ott még washingtoni nagyköveti mandátuma idején kialakult kapcsolatrendszerét kihasználva tárgyaljon.
Vélhetően ezért döntött úgy Ponta, hogy leváltja a tisztségből, majd miután Geoană megtagadta az engedelmességet, ezért határozott a pártból való kizárásáról. A kizárásról szóló javaslat támogatóinak aránya, illetve a területi vezetői hűségnyilatkozatok alapján a kizárás ténye egyre valószínűbb. Ám lehet, hogy épp ezzel veszíti el a PSD a szenátus vezetését: ha Geoanát valóban hajlandó lenne befogadni a rebellis ellenzékiekből alakult UNPR, akkor kormánypárti támogatással maradhatna házelnök. A kormányoldal ezzel egyszerre rúgna egyet a PSD-n és pacifikálhatná egyik elszánt ellenfelét.
Persze kérdés, hogy Geoană hajlandó lenne-e beállni a kormány – és ezzel régi ellensége, Băsescu államfő – szekértolójának.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok