Az MSZP–SZDSZ-kabinet kiválasztott magának egy hozzá lojális határon túli klienst – ez esetben az RMDSZ-t –, és úgy „vágott hozzá” forintszázmilliókat, hogy a szövetség azzal gyakorlatilag mindenféle utólagos számonkérés nélkül gazdálkodhatott. Mindennek meg is lett az eredménye: bár a létesítménynek már hosszú évekkel ezelőtt el kellett volna készülnie, mind a mai napig ott éktelenkedik a városi strand mellett a központ részeként elképzelt szálloda torzója. Csupán a konferenciaterem készült el, amelyet – sajátosan értelmezve Ady szellemiségének ápolását – az RMDSZ rendezvényeitől kezdve esküvők és keresztelők mellett immár neoprotestáns szekták összejöveteleire is bérbe adnak. Azért, hogy a létesítmény a beleölt magyar adóforintok ellenére miért nem készült el, mindmáig senki sem vonta felelősségre a beruházásért felelős bihari illetékeseket.
Mindez leképezi azt, ami nagyban történt: az előző kormány letudottnak tekintette a határon túli magyarok támogatására vonatkozó alkotmányos kötelezettségét azzal, hogy a pénzeket átutalta kiválasztott politikai partnerének. Ennél tovább nemigen ment: odaadta a halat a „négereknek”, jobban mondva a közülük kiválasztott helytartónak, akin aztán soha nem kérte számon, mi is lett az adomány sorsa, ahelyett hogy a halászat csínját-bínját oktatta volna a közösségnek.
Cserében csak annyit várt el, hogy a támogatás szétosztásának édes terhével „megvert” partner ne kérjen számon mélyebb elkötelezettséget a hivatalos doktrína szerint az első Fidesz-kormány által amúgy is túlszeretett határon túliak iránt, aminek az meg is felelt. Holott a magyar–magyar kapcsolatokban a hangsúlynak nem a pénzen kellene lennie. Az is fontos – ám még fontosabb, hogy a mindenkori magyar kormány a határon túliakat érintő kérdésekben őket kérdezze meg, és vonja be a döntéshozatalba. Ne csupán boldog keveseket válasszon ki, hanem minél szélesebb kört vonjon be az össznemzeti stratégia kidolgozásába. Amikor pedig anyagi támogatást nyújt, akkor annak sorsát a lehető legszigorúbban kérje számon. Az összmagyar ügy iránti elkötelezettsége hitelességének bizonyítása és a határon túli érintettek érdekei is ezt kívánják.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.