2011. november 11., 10:172011. november 11., 10:17
Ne tévesszen meg senkit, hogy a Szociáldemokrata Párt szóvivője óvatosan, mondandóját jogi köntösbe csomagolva indokolta, miért támadják meg az alkotmánybíróságon a levéltári anyagok visszaszolgáltatását kimondó jogszabályt. A restitúció ugyanis elsősorban a kisebbségi, magyar felekezetek szempontjából fontos, amelyek nem csupán értékes dokumentumokat és anyakönyveket igényelnek vissza, hanem olyan okmányok is létezhetnek, amelyekkel szintén visszaigényelt ingatlanaik tulajdonjogát is bizonyíthatják. Nem csoda, ha törvény zavaró a román nacionalista körök számára – a másik ellenzéki párt, a PNL képviselője, Lucia Varga el is árulta magát, amikor a jogszabály vitáján kiszaladt a száján, hogy a törvény „elégedetlenséget szül” Erdélyben.
Persze lehet arra hivatkozni, hogy Nyugat-Európában is van arra példa, hogy az állam átvette az egyházi levéltárakat, mint ahogy arra is, hogy vajon a visszaszolgáltatás után a polgárok lehetőséget kapnak-e arra, hogy belepillantsanak az őket érintő anyakönyvi dokumentumokba. Csakhogy Nyugat-Európában zömmel ugyanazon nemzethez tartoznak az érintett egyházak is, mint a levéltárakat átvevő állami hivatalok képviselői, míg itt nem lehet figyelmen kívül hagyni az ilyen lépések kisebbségellenes élét – minden egyes ősi irat és anyakönyv a kisebbségi önazonosságot és a történelmi folytonosság tényét erősítő elem, amelyet jobb elsüllyeszteni valami homályos állami levéltár mélyére, ahol legfeljebb néhány kutató juthat hozzájuk.
Míg eredeti tulajdonosaiknál hagyva akár közszemlére is kerülhetnek – bizonyos, a hivatalos román történetírás által sulykolt hamis információk cáfolataként. Ha egyébként a jogszabály kiállja az alkotmányossági próbát, még mindig nem lehet nyugodtan hátradőlni. Alkalmazását infrastrukturális és anyagi okok akadályozzák, ráadásul számos dokumentum nem is esik a hatálya alá – e gondok rendezése nélkül a törvény nem sokat ér. Magyar szempontból ugyanis a legmegnyugtatóbb az lenne, ha minden irat visszakerülne jogos tulajdonosához.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok