2011. november 18., 11:572011. november 18., 11:57
A külhoni állampolgárok országos listára szavazhatnak a beterjesztendő, minap megszellőztetett javaslat szerint – ami mindenekelőtt azt jelenti, hogy kinyilváníthatják, melyiket preferálják a belmagyar pártok közül. Nem kis vívmány, elismerés érte. Ha pedig határon túli jelölt is felkerül a listára, akkor eggyel több oka lesz annak, hogy az az erdélyi, dél- vagy felvidéki magyar szavazópolgár ezt vagy azt a listát részesítse előnyben.
A kérdés persze az, miként és kik kerülhetnek fel ama listára. A szemen szedettek közé ugyebár. A magyar párt vezérkara dönti el nyilván, kit szeretne jelöltjei közt látni, s hogy a határon túliak közül kit tart saját emberének, illetve eléggé reprezentatívnak ahhoz, hogy az a maga közegében minél több voksot vonzzon magához. Nem csoda, hogy két hazai pártvezető azt nyilatkozta, elégedett e megoldással. Akik ugyanis tudják már, hogy őket valaki igenis ki fogja a képviselet nemes feladatára jelölni, azok megnyugodtak: a javasolt módszer szinte biztos helyet és mandátumot szavatol számukra a magyar Országházban.
A tervezet mai formájában tehát azoknak felel meg, akiknek már van „hídfőállásuk” Budapesten, van kipróbált szövetségesük, akikre évek óta támaszkodnak szükség esetén. Aki viszont híjával van a biztos pártfogónak, vagy nem szeretné teljesen rábízni magát annak kénye-kedvére, annak bizony főhet a feje, mert könnyen kimaradhat a játékból, s könnyen megeshet nemcsak az, hogy labdába sem rúghat, de talán még a partvonalról sem kiabálhatja majd be, ami a szívét nyomja, mert még a kispadra is másokat ültetnek.
Ki és milyen mechanizmus garantálja azt, hogy a határon túli magyar szavazók hiteles képviselői hallathassák majd hangjukat a magyar Országházban? Ki, milyen paragrafus és hogyan kezeskedik majd afelől, hogy saját óhajunkra ismerjünk majd abban, amit nemzetépítés szándékával nevünkben kezdeményeznek? A kibontakozó vitának erre is válaszolnia kell.
B. Kovács András
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.