Makkay József

Makkay József

Ne jussunk az erdélyi szászok sorsára!

2022. július 18., 09:252022. július 18., 09:27

2022. július 18., 09:252022. július 18., 09:27

Egy-egy nagyobb családi eseményre – lakodalomra, keresztelőre, konfirmációra – hazatérő rokonság szétszóródásából lehet ízelítőt kapni arról, ki hova telepedett ki az elmúlt három évtizedben Erdélyből. Az ilyen találkozók alapján most, a népszámlálás finisében csak találgatni tudjuk, hogy erdélyi magyarként felülről vagy alulról fogjuk-e súrolni közösségünk egymillió fős lélekszámát?

Az Európa különböző szegleteiben dolgozó erdélyi magyaroknak és románoknak megmaradt az a szokása, hogy legalább esküvőjüket tartsák meg szülőföldjükön. Olyan áron is, hogy a szintén külföldön élő násznép jó része repülővel vagy személygépkocsival érkezik ,,haza” több ezer kilométeres távolságból erdélyi településekre, ahol az immár családi kisebbségben maradt itthoniakkal együtt közösen ülik meg a jeles eseményt. Ezek azok a ritkuló találkozók, amelyek még összetartják a közösségi oldalak lájkjaiba menekülő családi közösségeket.

Az itthon éldegélő szülők sokszor csak találgatni tudják, hogy hol lehet a furcsa nevű spanyol, angol, francia vagy német tartomány, ahol csemetéjük új életet kezdett az erdélyinél nagyobb kereset és boldogság reményében.

Egy időben arra gondoltam, hogy sok, Nyugat-Európában dolgozó ismerős és rokon pénzzel és tapasztalatokkal felvértezve hazatér, hogy idehaza próbáljon még fiatal éveiben szerencsét, itt írassa iskolába gyerekét, itt teremtsen jövőt családjának.

Nagy általánosságban nehéz megítélni, hogy az évekkel korábban külföldi munkavállalásra elszegődött hazánkfiai közül hányan térhettek haza szülőföldjükre, a rokoni kapcsolatainkra alapozó empirikus megfigyelésekből azonban kiderül, hogy ez a számarány elenyésző lehet.

Tapasztalataim szerint az a fajta fogadkozás a jellemző, hogy a fiatal párok addig akarnak külföldön dolgozni, amíg a gyerekek iskolás korba nőnek. A gyökeres váltás azonban rendszerint ekkor sem jön el, mert a biztosabbnak és kiszámíthatóbbnak tűnő nyugat-európai életvitelt nem akarják egyik napról a másikra romániaira váltani. A gyerek ottani iskolába kerül, németül, spanyolul, franciául vagy angolul beszél, miközben a szülő fogadkozik, hogy ez csupán pár év, aztán valóban hazatérnek. Különben is a gyerekkel otthon magyarul beszélnek.

Sajnos, ez a pár esztendő is elszáll, és az itthon maradt szülők, nagyszülők, illetve a rokonság megütközve tapasztalja, hogy a lassan serdülőkorba érő gyerek jó esetben csak töri az anyanyelvét, mert a reggeltől estig dolgozó szülők jóval kevesebbet tudnak foglalkozni vele, mint az iskola, vagy a baráti kör.

Ezzel a kocka el van vetve: tíz-húsz év külföldi munkavállalás után már nem csak a gyerekek, hanem a szüleik számára is elszakadnak az itthoni szálak, az újrakezdés lehetősége. Aki mégis hazatér, nem azt találja, amit vár, ezért rendszerint visszafordul fogadott hazájába.

Az idősödő szülőkért és az itthoni ízekért hazajáró erdélyiekkel beszélgetve egyértelmű a honvágy, ezt az érzést azonban felülírja mindaz, ami megítélésük szerint pozitív értelemben elválasztja őket szülőföldjüktől. Idehaza legtöbben a balkáni körülményeket, az alacsony fizetést és a rendezetlen környezetet kifogásolják, miközben elismerik, hogy a sok ezer eurós nyugat-európai fizetés legtöbbjük számára elérhetetlen vágyálom maradt. Ezzel együtt jobban boldogulnak, és jobban érzik magukat, mint idehaza, nem akarnak tehát hazatérni.

Pedig többen házat vásároltak Erdélyben abban a reményben, hogyha nem is most, de nyugdíjas éveikre hazatérnek. Vajon? Milyen környezet, baráti kör fogadja őket majd idehaza, ahol sem a szülők, sem a nagyszülők nem lesznek már, csak fiatalkori emlékeket hordozó épületek és utcák?

Amikor az egykori szászok lakta erdélyi településeken járok, és Németországból buszos kirándulásra ,,hazatérő”, idős korú, tanácstalan embereket látok – akik szomorú tekintettel róják a gyerekkoruk világát idéző utcákat – rossz érzéssel gondolok arra: ez a forgatókönyv megismétlődik majd velünk, erdélyi magyarokkal is? Közösségként is jóval többet kéne tenni azért, hogy nem csak az elmenők, hanem az útra készülők is itthon maradjanak.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Démonizálástól a ravasz meghúzásáig

Vélhetően sokan örülnénk annak, ha Donald Trump esélyei az idei elnökválasztás megnyerésére nem attól nőttek volna meg, hogy a rá kilőtt puskagolyó éppen csak a fülét súrolta, így túlélte az ellene elkövetett merényletet.

Balogh Levente

Balogh Levente

Magyar EU-elnökség: erős diplomáciai kezdés, erős ellenszél

Sikerült elérni, hogy igencsak nagyot szóljon a soros magyar EU-elnökség első hete, Orbán Viktor Kijevtől Moszkván és Pekingen keresztül Washingtonig tartó körútja és a Patrióták Európáért EP-frakció megalakítása azóta is vezető téma a világsajtóban.

Makkay József

Makkay József

Többet ér a medve élete, mint az emberé

Szappanoperához hasonlít a romániai politikai osztály viszonyulása a túlszaporodott medveállományhoz. Miközben a környezetvédők bagatellizálják a problémát, újabb és újabb emberáldozatok jelzik, hogy a vadgazdálkodást kivették a szakemberek kezéből.

Ábrám Zoltán

Ábrám Zoltán

Foci-e a futball?

Egy korábbi, a 2018-as világbajnoki döntő után megszülető írásomban feltettem az első látásra ügyefogyottnak tűnő kérdést: Kik nyerték meg a focivébét?

Balogh Levente

Balogh Levente

Konzultációs színjáték, elnökválasztási figyelemelterelés

A közmondásból ismert helyzetbe hozta magát Macrel Ciolacu miniszterelnök az elnökválasztás időpontjáról kezdeményezett egyeztetéssel: megásta a vermet a koalíciós partner liberálisoknak, majd ezt követően határozott, peckes léptekkel belegyalogolt.

Makkay József

Makkay József

A zöld álmok és a való élet viszonya

Nem fogjuk túlélni ezt a ,,zöld őrületet” – fakadt ki idén tavasszal egy francia traktoros tüntető Párizs külvárosában, amikor az újságírók arról faggatták, mi a gazdákra leselkedő legnagyobb veszély.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Bukás

Mint általában oly sokszor, a nemzeti kisebbségek nyelvén tanuló diákok román nyelv és irodalomból írt érettségi dolgozatainak javítása körüli mizéria közepette sem könnyű rámutatni a felelősökre, viszont azért mégsem annyira bonyolult a képlet.