„Szabadság, egyenlőség, testvériség vagy halál” – 1789. július 14-én ezzel a híres jelmondattal tört ki a francia forradalom. A jelmondatból egyhamar kikopott a halálra való utalás, mivel az a jakobinus diktatúrára, a terrorra emlékeztetett.
2022. július 17., 10:412022. július 17., 10:41
Nemsokára, a 19. században a felvilágosodás hármas jelszavából alakultak ki azok az ideológiák (liberalizmus, szocializmus), amelyek adott helyzetben elrugaszkodtak a valóságtól, és a gyakorlatban vissza-visszaéltek a köztársaság mottójával. Visszatérve a 233 évvel ezelőtti égalité (egyenlőség) fogalmára, az eredetileg arra utalt, hogy a törvény előtt mindenki legyen egyenlő, és
Akkoriban a női egyenjogúság és a fajok közötti megkülönböztetés jelentős mértékben jóvátételt igényelt, és a jogi-politikai egyenlőség, az esélyegyenlőség elvének – és gyakorlatának – a bevezetése, kiteljesítése valóban mérföldkőnek számított az emberiség történetében. Csakhogy az egyenlőség elvét már a francia forradalom idején kifordították, mivel egyesek a gazdasági egyenlőséget helyezték előtérbe, pedig az eredeti gondolat szerint mindenkit aszerint kell megítélni, hogy milyen eszközökkel járul hozzá az állam kiadásaihoz.
Szóval, az egyenlőség elvének az eltúlzásával, kifordításával, saját érdekekre való felhasználásával, annak égisze alatt háborúk zajlottak és diktatúrák alakultak ki. Az erővonalak átszerveződtek. Például mifelénk a származásuk miatt előjogokat élvező grófok világa helyett a meggyengült erkölcsű, ám bizonyára a moralitásnak az egyenlősége mellett kiálló „smekkerek világa” érkezett el. Miközben lassacskán a férfiaknak kijáró egyenjogúságról kell beszélni az élet egyes területein, valamint az erőltetett, adott esetekben már-már pozitív faji, nemi stb. helyzetelőnyről. Mindezek hátterében az áll, hogy a társadalom fejlődésével exponenciálisan csökkenő moralitás, vagyis a növekvő erkölcstelenség háttérbe szorítja az egykori értékeket, és megfelelő kontroll nélkül túlburjánoztatja az új szemléleteket.
Pedig meggyőződésem szerint életképességünk érdekében vissza kellene térni a természethez és Teremtőjéhez. Azoknak is, akik kis betűvel írják. Az állatvilágban nincs egyenlőség a hatalmas oroszlán és a kisegér között, csak az állatmesékben. És vajon az erő hatalma, legalábbis annak akarása szintjén, nem gyűrűzik be az ember mindennapi életébe? Istenek vagyunk, hogy egyenlőséget teremtünk ott is, ahol nincs, nem lehet az?
Az egyenlőség egyenlőtlensége zsákutcába vezethet. A józan esélyegyenlőség mindenkor üdvözlendő, de azért teljesíteni kell és eredményt felmutatni, hogy a gyakorlatban megvalósuljon. Csakis így lehetséges hozzájárulni a társadalom perspektivikus jövőjéhez. Hiszen nem a jelen élvezete, hanem a jövő távlata a legfontosabb a közösség szempontjából, ezért nemcsak személyi jogokról, hanem közösségi kötelezettségekről is beszélni szükséges. Márpedig amint a születéssel járó előjogok megkérdőjelezhetőek, azonképpen az üresjáratú esélyegyenlőség sem jelent távlatot. Mert a terméketlen, avagy átrendeződő érdekeket szolgáló egyenlőség fennen hangon történő hirdetése és másokra való erőszakolása, az adott közösségre nézve túlerőszakolt és működésképtelen egyenlőség ellenzőinek a megbélyegzése tévútra visz.
Tetszik, nem tetszik, ember nélkül is létezik élet a Földön. Sőt, egyenlők és egyenlőbbek nélkül is van emberi élet. Rajtunk kívül még sokan élnek mellettünk. Nyújtsanak hát követendő példát az egyenlőség gyakorlásából azok, akik fennhangon hirdetik, hogy ne legyen visszataszító, amikor a kimondott szó nincs összhangban a cselekedettel. De azt se feledjük, hogy van sorsszerűség, amibe beleszülettünk, ami életünket végigköveti. Miközben figyelmeztetésként megszívlelendő, hogy az erőltetett egyenlőség zsákutcába vezethet, a véget jelentheti.
De azt se feledjük, hogy az egyenlőség, az esélyegyenlőség fennhangon való hirdetése éppen az egyenlőtlenség kialakulásához vezethet. Álljon itt is egy példa. Amennyiben a többség úgy gondolja, hogy őt megilleti bizonyos életkörülmény, adott munkakör, magas életszínvonal ésatöbbi, akkor ki fogja a kevésbé felkapott pályát választani, a nehezebb és kevésbé kifizetődő munkát elvégezni? Kik lesznek a jövő utcaseprői, spárgaszedői, vagy éppenséggel megelőzést végző orvosai? A társadalom hogyan fogja megoldani a hiányukat? És mit kezd azzal, hogy az erkölcstelenség erősödésével meginognak a tartóoszlopok?
Az egyenlőség egyenlőtlensége, annak következményei még sok fejtörést fognak okozni a ma és a jövő emberének egyaránt. Aki éppúgy magában hordozza a „szabadság, egyenlőség, testvériség” örömeit és bánatait.
A szerző a marosvásárhelyi orvosi egyetem tanára
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.
Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.
Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.
A végén még oda lyukadunk ki, hogy Klaus Iohannis politikai jövője fontosabb Románia sorsánál.
Kialakult az év végi romániai államfőválasztás részvevőinek mezőnye, immár tudjuk, hogy a parlamenti pártok kit küldenek harcba a Cotroceni-palotáért, illetve kik indulnak kisebb alakulatok színeiben vagy függetlenként.
Az Alkotmány 3. cikkelye szerint Románia területe elidegeníthetetlen, ezért is kelt rendszerint közfelháborodást szerte az országban ha valaki – nyilván magyar ember – azt meri mondani, hogy Székelyföld nem Románia.
Immár kijelenthető: Donald Trump egyszerre hihetetlenül szerencsés és hihetetlenül peches ember.
Európa forrong a migránsáradat miatt. Nem csak az éppen lecsengett nagy-britanniai tömegtüntetések jelzik, hogy a hatóságoknak sürgősen lépniük kell, hanem az Európai Unió területén egyre sűrűbben bevezetett határellenőrzés is ezt mutatja.
A korlátozások, a hátrányos helyzetük ellenére a fogyatékossággal élőknek éppen úgy joguk van a sportoláshoz, mint a makk egészségeseknek. Csakhogy ők a fogyatékosságuk típusa figyelembevételével, a részletesen lerögzített kategória alapján versenyeznek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!