Az ok még mindig Orbán Viktor magyar miniszterelnök egyesek szerint rasszista kijelentéseket is tartalmazó tusványosi beszéde. Az emiatti műbalhé azonban tovább is mutathat egyszerű koalíciós feszültségnél: a romániai magyar közösség jogai elleni intézményes támadás legitimációjaként is megpróbálhatják felhasználni.

A kisebbségekkel kapcsolatos román kettős beszéd példájaként vegyük most Klaus Iohannis államfő elmúlt egy hétben nyújtott teljesítményét. A kisebbségek áldásos romániai helyzetéről az elmúlt napokban két alkalommal is szónoklatot tartó, két éve még a magyarok ellen uszító Iohannis stábjának pontosan hat napjába telt, hogy rájöjjön: Orbán olyan rasszista beszédet mondott Tusnádfürdőn, hogy azt már ő sem hagyhatja szó nélkül. A szemforgató nyilatkozat során aztán pont a kormánykoalíciós tag RMDSZ-t találta meg, és felszólította: adjon magyarázatot arra, miért tapsolták meg a jelen levő RMDSZ-es politikusok az állítólagosan rasszista beszédet, majd példáját a héten már Nicolae Ciucă miniszterelnök is követte.

A román állam vezetői – a baráti média hathatós támogatásával – gyakorlatilag burkoltan hazaárulással gyanúsították meg az RMDSZ-t, és hűségnyilatkozatot követelnek tőle, aminek a magyar kormányoldaltól való elhatárolódás, illetve a vele történő szakítás lenne a bizonyítéka. Mindezek fényében nagyon helyes, hogy az RMDSZ nem kezdett el magyarázkodni. Senki sem tartozik semmilyen magyarázattal, bármiféle magyarázkodással közvetve elismernék az abszurd vádak jogosságát.

A román illetékesek hirtelen felhorgadását több tényező is indokolja. A legelső a legkézenfekvőbb: a magyar ügyek ismételt fő témává emelésével az igazi problémákról, a háború miatti infláció, az energiahordozók, az élelmiszer­árak és a törlesztőrészletek növekedését övező kormányzati totojázásról próbálják elterelni a figyelmet.

Másrészt az a felmérés is az okok között lehet, amely szerint a románok nagy része is egyetért Orbán politikájával. Érthető, hogy a román politikum és a vele szorosan összefonódott, különböző szolgálatokhoz kötődő mély­állami körök megijedtek, így ezt próbálják meg villámgyorsan ellensúlyozni a rasszistázással és az RMDSZ pellengérre állításával.

Harmadrészt Orbán beszéde természetesen csak ürügy – az érintetteknek azzal van bajuk, hogy Magyarország intenzíven támogatja a romániai magyar közösséget.

A magát liberálisnak és européernek hirdető, de a magyarellenességben mindig élen járó fősodratú román médiában egymást érik a magyar kormány által különböző erdélyi intézményeknek nyújtott támogatásokról szóló beszámolók, amelyekben egy alattomos kommunikációs csellel azt próbálják sugallni, hogy a magyar kormány kilóra megvette a magyar intézményeket és szervezeteket – köztük az RMDSZ-t is, amely ezért hunyna szemet az állítólagos rasszizmus felett.

Mindez annak a jele lehet, hogy egyes bukaresti körök most látják elérkezettnek az időt arra, hogy elkezdjék „kóstolgatni” a magyar kormányt és az erdélyi magyar közösséget, hátha a műbotrány farvizén sikerülhet szétrombolni mindazt az infrastruktúrát és támogatási rendszert, ami az elmúlt 12 év során budapesti támogatással kiépült. Ezeket a támogatásokat az erdélyi magyar közösség oktatási, kulturális, egyházi és gazdasági intézményeinek megerősítésére használták, ami amúgy a román állam feladata lett volna.

(Itt jön képbe a tragikomikus helyzet, hogy mindennek kiharcolása éppen a román kormányokban hosszú éveket eltöltő RMDSZ feladata lett volna, de valahogy nem sikerült neki.)

Mindebből azt a következtetést is levonhatjuk, hogy mindazokat, akiknek szúrják a szemét a magyarországi támogatások, éppen az zavarja, hogy azok a magyar közösség megmaradását, elvándorlásának, asszimilálásának ellensúlyozását szolgálják – vagyis nem éppen kisebbségbarát hozzáállásról tesznek tanúbizonyságot. És ez csak az első lépés: ha sikerülne megroppantani a támogatási rendszert, onnan már megnyílik az út a szerzett jogok megnyirbálására is.

Persze remélhetőleg győz a józan ész, és nem próbálják tovább mélyíteni a mesterségesen gerjesztett konfliktust.

Most mindenesetre az a helyzet, hogy miközben a román politikusok és megmondóemberek nem győzik szemforgatva elítélni a rasszizmust, és arról áradoznak, milyen jó a kisebbségeknek Romániában, éppen megfélemlítést célzó információs hadviselésnek is beillő hangulatkeltés zajlik az őshonos romániai magyar közösség ellen. Márpedig háborús időkben ez nem a legintelligensebb hozzáállás. Úgyhogy mindenki érdekét az szolgálná, ha minél hamarabb befejeznék.