Ugyanis számos területen, rengeteg esetben derül ki: szabálytalanságok bizony jó ideje történnek, de az illetékes, ellenőrizni hivatott szervek valahogy elsiklottak, szemet hunytak fölötte, valami miatt nem vették észre, és mire a rendellenesség nyilvánosságra kerül, arra már régóta issza a levét a jóhiszemű vásárló, fogyasztó.

Ez történt a minap is: a román tengerpart egyik legnépszerűbb üdülőtelepén, Costineşti-en csodálkozott rá a fogyasztóvédelem, hogy évek óta lejárt szavatosságú élelmiszereket, több tonna régi húst, fűszereket, savanyúságot, miegyebet forgalmazott egy helyi vállalkozás. Vagyis – az árak egyre gyorsabb növekedésének forgatagában – szépen eladta jó pénzért a gyanútlan nyaralóknak. A hatóság erre széttárja a (nem tudni, hová, mikor elérő és mikor tétlenül malmozó) kezét, mondván: még soha nem találkozott ilyen mértékű szabálytalansággal. Közben az is kiderül a fogyasztóvédők „feltételezéséből”, hogy az egyik legfelkapottabb tengerparti üdülőtelepen – és nemcsak ott – számos vállalkozás működhet, amely nem mentes az effajta szabálytalanságtól. Magyarán a vásárló galád módon való átverésétől.

Persze azt is joggal megkérdezheti a gyanútlan polgár, vajon aludtak a fogyasztóvédők azok alatt az évek (!) alatt, amíg az illető vállalkozás felhalmozta és „gondosan őrizgette” a vásárló számára a lejárt szavatosságú, tetemes mennyiségű élelmiszert? A kérdésre valószínűleg nincsenek hiteles válaszok, egy dolog azonban nagyon valószínűnek látszik. Mégpedig az, hogy a nyaralni vágyó turista kedve egyre inkább elmegy attól, hogy a román tengerparton tervezzen vakációzni. Már eddig sem volt makulátlan híre az ország értelemszerűen legnépszerűbb üdülőrégiójának, ezt az is mutatja, hogy a pandémia okozta megszorítások után, az idei felmérések szerint a hazai turisták döntő többsége inkább külföldi tengerparti nyaralásokat részesít előnyben.

Hiszen a szolgáltatások minősége, az ár-érték arány korántsem olyan kedvező a román tengerparton, mint külföldön. Mindeközben az is figyelemre méltó, hogy a hazai hatóságok mennyire nemtörődöm módon viszonyulnak ahhoz, hogy miképp alakul (egyre rosszabb irányba) a romániai turistacélpontok imidzse. De hát úgy tűnik, nekünk ez a hírnév is megfelel. Turisztikai „cégérünk” lehet nyugodtan a mindent elborító szemét, az indokolatlanul magas ár, a kétes minőségű szolgáltatás, sőt a lejárt szavatosságú, többtonnányi hús is, amit valahogy „nem fedeznek fel” a hatóságok.