Az ok nyilvánvaló: az Ukrajna ellen Oroszország által indított háború már csak a közelsége miatt is kiemelt biztonsági kockázatot jelent mindkét ország számára, és ha az energiahordozókkal kapcsolatos gondok a romániai földgáztartalékok miatt nem is egyformán érintik a két országot, a gazdasági válság, az infláció, a saját deviza értékvesztése és a menekültválság következményeit ugyanúgy nyögik.

Egyelőre nem tudni, pontosan milyen hatásai lesznek néhány hónap múlva az ukrajnai háborúnak és az amiatt az EU által Oroszországra kivetett, de jelen állás szerint éppen az Unió számára nagyobb károkat okozó szankcióknak. Ezért fontos, hogy a két szomszédos, a háborús övezet közvetlen szomszédságában található, ráadásul ugyanazon gazdasági-politikai és katonai szövetségbe is tartozó ország minden olyan eszközt megragadjon, amely az együttműködés révén könnyíthet a polgárai helyzetén. A földgázszállító interkonnektorok kapacitásának növelése és az atomerőművek fűtőelemeinek Románián keresztül történő Magyarországra szállítása ilyen eszközök, amelyek a pragmatikus együttműködésen túl közelebb is vihetik egymáshoz a két országot.

Mindazonáltal a román külügyminiszter néhány utalásából az is leszűrhető, hogy az egymás nyakába borulás és a történelmi sérelmek rendezése azért még odébb van. A mintegy mellékesen, de mégiscsak hangsúlyosan elejtett megjegyzés, miszerint fontos, hogy Tusványoson a két ország tisztségviselőinek felszólalásai összhangban legyenek a stratégiai partnerség és a román–magyar alapszerződés szellemével, amolyan diplomatikus mázba csomagolt figyelmeztetés a magyaroknak címezve.

Vagyis Bukarest még mindig gyanakodva figyeli, hogy a magyar kormány tagjai Erdélyben, erdélyi magyar politikusok és értelmiségiek, illetve néhány román értelmiségi társaságában vitatják meg a két országot és a régiót érintő legfontosabb kihívásokat. Pedig a gyanú eloszlatásának és a közeledésnek épp az lenne a legtermészetesebb eszköze, ha maguk a bukaresti kormány román tagjai is ellátogatnának a rendezvényre. A háború negatív következményeit ugyanis csak tetézi és súlyosbítja, ha közben az elvileg egymással szövetséges, hasonló történelmi tapasztalatokkal rendelkező országok inkább az egymással szembeni acsargással foglalatoskodnak. Ezzel ráadásul csak az agresszor – esetünkben Vlagyimir Putyin – malmára hajtják a vizet.

Mindezek alapján továbbra is az az egyik legfőbb dilemma, hogyan tudatosítható a romániai illetékesekben, hogy a magyar közösségnek járó közösségi és anyanyelvhasználati jogok megadása ugyanolyan érdeke Romániának, mint az, hogy jó gazdasági kapcsolatokat ápoljon Magyarországgal. Bukarest ugyanis egyelőre megpróbálja kisajátítani a kisebbségi témát, a magyarországi román kisebbség jogainak és a magyar–román kisebbségi vegyes bizottság ülésének számon kérésével.

A román kisebbség ügye ismét csak inkább megelőző csapás, hiszen amíg Bukarest arra panaszkodik, hogy a Magyarországon élő román közösség jogai állítólag csorbulnak, addig Budapestnek sincs erkölcsi alapja számon kérni a romániai magyarok helyzetét. Még ha ez a megközelítés a két közösség létszáma miatt igencsak aránytalan és bosszantó is, pozitívum, hogy Aurescu szerint a magyar fél ígéretet tett a román nyelvű sajtó és az anyanyelvi oktatás biztosítására. Erre nem szabad sajnálni a forrásokat, hiszen a cél az, hogy Bukarest semmit se róhasson fel a magyarországi románok jogait illetően, cserében viszont a magyar fél megkövetelhesse, hogy Románia is szavatolja az erdélyi magyar közösség jogait. Emellett alapot szolgáltathat a gazdaságfejlesztési program folytatására és kiterjesztésére is.

A magyar–román vegyes bizottság ülését is a román fél szorgalmazza régóta. Természetesen az ülésnek csak akkor lesz igazi értelme, ha érdemi eredményt tud elérni a romániai magyar és a magyarországi román közösség helyzetének javulása terén. Egy üres, lózungoktól hemzsegő, pláne a romániai magyar kisebbség helyzetét a valóságtól eltérően ideális színben feltüntető jegyzőkönyv viszont csak ártana az érintett közösségeknek és a kétoldalú viszonynak is.

A bukaresti illetékeseknek érdemes elgondolkodniuk azon, hogy a magyar közösség jogos igényeinek félresöprésével csak még jobban kiszolgáltatja a magyarokat az orosz propagandának. Ezért a két ország közötti ellentétek fenntartása, sőt mélyítése egyikük érdekét sem szolgálja. Moszkváét viszont annál inkább.