• Vélemény

Mintha azóta nem lett volna covid-járvány és nem tört volna ki az orosz-ukrán háború: a romániai közélet még mindig a hivatali visszaélés bűncselekménnyé nyilvánításának alsó határa és a kiváltságosok különleges nyugdíjai miatti botránytól hangos.

Hogyan gerjesszünk Romániában össznépi felháborodást, országos szintű felzúdulást? Nos, a leghatékonyabb mód a jelek szerint nem az, ha mondjuk sikerül milliókat sikkasztani befolyásos politikusként vagy egyéb közhivatal betöltőjeként.

Hál’ Istennek távol áll tőlünk az az Amerika, ahol a szabad fegyvertartásnak betudhatóan rendszeresek az erőszakos támadások, ám sajnos ugyanilyen messze vagyunk attól is, hogy a fegyveres erők munkatársai professzionális szinten végezzék a munkájukat.

Hogy a nagy román „klasszikust”, Traian Băsescu volt államfőt idézzük, úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei nem menekülhetnek attól, amitől a legjobban tartanak.

Mindenki elégedetlen, hogy nincs elég szakmunkás, de ha szóba kerül, hogy saját gyereke iratkozzon szakiskolába, a legtöbb embernek összerándul a gyomra: éppen az ő gyereke legyen munkás?

Függetlenül attól, hogy mi lett a Sepsi OSK és az FCU Craiova közötti mérkőzés eredménye, egy dolog biztos: a FRF a magyarellenes bekiabálások miatt félbeszakított mérkőzés újrajátszatásával legitimálta a magyargyűlölet megnyilvánulásait

Nehezen megemészthető tény: a balkáni gyökerű haddelhadd világban a civilizált nyugatiság bástyáit őrző (vagy csak ebben a pózban tetszelgő?) erdélyi magyarság jelentős hányada most már az Európa- és Nyugat-ellenesség zászlóvivője.

Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.

A mesterséges intelligencia hasznos és új távlatokat nyitó lehetőség, de csupán megfelelő korlátok között lehet eszköze az embernek.

Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.

Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.

Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?

Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.

Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.

Romániában a szó szoros értelmében sportot űznek a magyargyűlöletből , a bukaresti kormányzati illetékesek viszont ahelyett, hogy ennek próbálnának véget vetni, mondvacsinált ügyek miatt szítják tovább az ellentétet a magyarok és a románok között.

Ma már tudom: „bullying” áldozata vagyok. Igazából voltam: egész gyerekkoromban, iskolás éveim alatt, első osztálytól tizenkettedikig.

Ha valaki korábban azt mondja, hogy magyar politikusok összefoghatnak a Trianon-törvényt kidolgozó Titus Corlățeannal, akkor valószínűleg sokan javasolták volna neki, hogy vonuljon el egy csöndes, idilli intézménybe, és kezeltesse magát.

Ezt is a labdarúgásnak köszönhetjük: igenis azonnal büntethető a magyarellenesség Romániában.