• Vélemény

Ha az ember román történelemkönyvet vesz a kezébe, a legnagyobb jóindulattal és nyitottsággal sem tud szabadulni az előítéletektől. Hiszen jól tudjuk: a román történetírás bizonyos kérdésekben szöges ellentétben áll a magyar narratívával.

Bár az egyik legszebb karácsonyi ajándék az lett volna, ha a háborúban érintett felek tűzszünetről és béketárgyalásról tesznek bejelentést, az elmúlt napok fejleményei azt jelzik: az Oroszország által indított agresszió lankadatlanul zajlik tovább.

Nem tudom, feltűnt-e, hogy amikor számunkra ismeretlen emberekkel elegyedünk beszélgetésbe, a téma szinte mindig valami panaszkodásra okot adó történés.

Az elmúlt jó egy hétben a schengeni csatlakozás osztrák megvétózása miatt kialakult, majd a média és egyes politikusok, illetve pártok által tovább gerjesztett hisztérikus osztrákellenes hangulat nyomán az ország lassan rászolgált a névcserére.

A schengeni csatlakozás elbukása gazdasági, politikai, turisztikai és szimbolikus szempontból is kudarc Románia számára.

Jócskán rányomja bélyegét mindennapjainkra a pénzügyi és energiaválság, ezekben az időkben, ünnepek közeledtével pedig talán még inkább felerősödik a kérdés, hogy miként, mennyit költekezünk.

Románia rendkívül elhibázott, buta módon reagálja le, hogy Ausztria vétója miatt – egyelőre – nem csatlakozhat a schengeni övezethez.

Képzeljék el, mi lenne, ha valamelyik vezető budapesti kormánypárti politikus egy interjúban kijelentené: Magyarország célja nem lehet más, mint az Erdéllyel való újraegyesülés, az erdélyi magyarság problémáit ugyanis csak így lehet megoldani.

A sportesemények nemcsak a résztvevő országok számára fontosak, hanem külső megítélésük miatt is. A labdarúgó-világbajnokság a legnézettebb és legmediatizáltabb események közé tartozik, és bár még javában zajlanak a meccsek és a találgat.

Nem jött be a román kormánynak, hogy tizenkilencre lapot húzott a schengeni csatlakozás kapcsán.

Az utóbbi három évtized román politikai életében a háttérben zajló összeesküvések, leszámolások, árulások, a nyílt buktatások, színeváltozások, átállások mellett mindvégig jelen voltak az operettjellegű álkonfliktusok.

Ha csak felületesen is körülnézünk a környezetünkben, számos jel utalhat arra, hogy a pénz diktatúrájának korát éljük. Egyesek szerint mindent megkaphatunk érte, mások úgy gondolják, sok fontos értéket elveszíthetünk, ha az anyagiakat hajszoljuk.

A címadó paraszti bölcsesség jutott eszembe, amikor a Krónika november 24-ei számában az Orbán Viktor kormányfő körül kirobbant újabb hisztériakeltésről olvastam.

A magyar ügyekben Romániában szélsőségesként elkönyvelt pártok nem az elszigetelt, minden más román politikus által megvetett zárványt képviselik, ahogy a fősodratú politikum a külvilág felé szeretné beállítani a helyzetet.

December 1., Románia állami ünnepe több mint három évtizede megosztja a többség és kisebbség tagjait, egészen pontosan románok és magyarok között kelt feszültséget.

Az élelmiszereit a kereskedelemből beszerző romániai fogyasztó ételeinek legalább fele külföldről származik. Szinte minden élelemből és sok mezőgazdasági alapanyagból importálunk nagy mennyiséget.

FÓRUM – A Krónika napilap november 15-i számában megjelent írás (Hiányzik Romániában az integrált növényvédelem) eleven és mindennapi problémát vet fel. 

Mark Rutte holland miniszterelnök gyakorlatilag felmosta a padlót Romániával, amikor még mindig a jogállamiság homályos, nehezen megfogható problémáját hozta fel ürügyként arra, miért ódzkodik az idei csatlakozás támogatásától.