• Vélemény

Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.

Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.

Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?

Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.

Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.

Romániában a szó szoros értelmében sportot űznek a magyargyűlöletből , a bukaresti kormányzati illetékesek viszont ahelyett, hogy ennek próbálnának véget vetni, mondvacsinált ügyek miatt szítják tovább az ellentétet a magyarok és a románok között.

Ma már tudom: „bullying” áldozata vagyok. Igazából voltam: egész gyerekkoromban, iskolás éveim alatt, első osztálytól tizenkettedikig.

Ha valaki korábban azt mondja, hogy magyar politikusok összefoghatnak a Trianon-törvényt kidolgozó Titus Corlățeannal, akkor valószínűleg sokan javasolták volna neki, hogy vonuljon el egy csöndes, idilli intézménybe, és kezeltesse magát.

Ezt is a labdarúgásnak köszönhetjük: igenis azonnal büntethető a magyarellenesség Romániában.

A kutyatámadásos halálesetet követő ,,mosakodás”, egymásra mutogatás, a felelősség elhárítása elképesztő szindrómává terebélyesedett a bukaresti polgármesteri hivatalban és az önkormányzatnak alárendelt hivataloknál.

Nem tévedtünk nagyot, amikor 2021 novemberében keltezett vezércikkünkben azt írtuk: a bukaresti kormánykoalíció működését szabályozó, akkor aláírt megállapodásban kódolva van a konfliktus.

Felháborító, elkeserítő és végtelenül szomorú, hogy az, aki letette a hippokratészi esküt, képes pénzt követelni nyomorult egészségi helyzetben lévő – és valószínűleg jóval szerényebb anyagi körülmények közt élő pácienseitől.

Nehéz időkben hozzáértő államférfiakra van szükség – a kérdés csak az, hogy jelenleg rendelkezésre állnak-e ilyenek Romániában.

A helyiek mellett megjelentek az ázsiai országokból érkezett vendégmunkások is. Meglepetésemre egy közös vonás van bennük: épp úgy a lapátnyélre támaszkodva lopják a napot, mint a román munkások. A példa ragadós, rögtön átveszik a hazai munkamorált.

Bár kissé közhelyessé vált a kijelentés, miszerint hazudni háromféleképpen lehet: valótlanság állításával, a valóság elhallgatásával és statisztikával, a népszámlálási adatok ismertetése nyomán az emberben óhatatlanul is ez a bonmot ötlik föl.

Az elviselhetetlen oroszországi télben 1943 januárjában-februárjában a Don kanyarulataiban lévő, az értelmetlen parancsra kitartó, majd a visszavonuló német csapatok védőpajzsát alkotó magyar és nem magyar honvédek és munka.

Bár a koronavírus-járvány hál’ istennek Romániában is lecsengett, egyik „szövődményétől” – társadalmi, nem pedig egészségügyi értelemben – képtelenek vagyunk szabadulni.

A bukaresti illetékesek most biztosan büszkék, hiszen rövid idő alatt beérett a román és a bolgár Schengen-csatlakozással szembeni osztrák vétó miatt Ausztriával, illetve az osztrák cégekkel szemben kirobbantott és táplált hisztériakampány gyümölcse.