• Vélemény

Még ha nem is szándékolt, nehéz nem szimbolikus jelentőséget tulajdonítani annak, hogy Klaus Iohannis éppen a trianoni diktátum évfordulóján vehet át egy német kitüntetést a többek között a kisebbségek érdekében kifejtett „áldásos” tevékenységéért.

Nincs az a válsághelyzet, amelyet a romániai politikum ne tudna még tovább fokozni.

Ez már akkora túlzás és vétség a tudatosan és érdekszerűen szubjektív, helyenként minősíthetetlen hangvételű fröcskölődők részéről, mintha maga Böjte Csaba a sajtó teljes nyilvánossága előtt – szintén minősíthetetlen stílusban – tagadná a vádakat.

Ki és milyen jogon mondott le az állami egyetem igényléséről, és hogyan indokolja ezt a képtelen behódolást?

Bár nehezen lehetett elképzelni, hogy a magyar-ukrán viszony még az eddigieknél is jobban megromolhat, Zelenszkij ukrán elnök – illetve a titkos amerikai hírszerzési dokumentumok kiszivárogtatói – gondoskodtak arról, hogy még feszültebbé váljon.

Az utóbbi időben a moldovai és a romániai sajtó hangulatkeltő cikkekkel esett neki a Moldovai Köztársaságban működő Gagauz Autonóm Tartománynak, amelyről azt írják, hogy lakosságának többsége oroszbarát.

Románia arra készül, hogy áthelyezzen egy ünnepnapot, és bár nem valami nagyszabású össznemzeti ünnepről van szó, a döntés annál szimbolikusabb jelentőségű az ország orientációja szempontjából.

Jóformán nem telt el nap anélkül az elmúlt hetek során, hogy a román sajtó ne láttassa a hárompárti kormánykoalíción kívül az RMDSZ-t.

Romániában az állami hatóságok továbbra is bármikor, bármilyen helyzetben képesek a magyarokkal szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmazni, amikor pedig ezzel szembesítik őket, szemrebbenés nélküli, cinikus terelés a válasz.

Ferenc pápa látogatásával nyilvánvalóan megerősödtek a Vatikán és Magyarország kapcsolatai, miközben a világ katolikussága szeretettel vetette tekintetét a Magyarok Nagyasszonya békét akaró országára.

Egy kicsit olyannak tűnik Románia közigazgatási átszervezésének felülről, egy kaptafára történő szorgalmazása az üzleti szféra részéről, mint a borotválógépet feltaláló szovjet tudósról szóló klasszikus vicc.

Az Európai Uniónak saját célok mentén, az európaiak érdekeit követve kell az világpolitikában és -gazdaságban részt vennie.

Ahogy közeledik a 2024-es választási „szuperév”, egyre intenzívebb a mozgolódás a romániai pártok táján.

Mintha azóta nem lett volna covid-járvány és nem tört volna ki az orosz-ukrán háború: a romániai közélet még mindig a hivatali visszaélés bűncselekménnyé nyilvánításának alsó határa és a kiváltságosok különleges nyugdíjai miatti botránytól hangos.

Hogyan gerjesszünk Romániában össznépi felháborodást, országos szintű felzúdulást? Nos, a leghatékonyabb mód a jelek szerint nem az, ha mondjuk sikerül milliókat sikkasztani befolyásos politikusként vagy egyéb közhivatal betöltőjeként.

Hál’ Istennek távol áll tőlünk az az Amerika, ahol a szabad fegyvertartásnak betudhatóan rendszeresek az erőszakos támadások, ám sajnos ugyanilyen messze vagyunk attól is, hogy a fegyveres erők munkatársai professzionális szinten végezzék a munkájukat.

Hogy a nagy román „klasszikust”, Traian Băsescu volt államfőt idézzük, úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei nem menekülhetnek attól, amitől a legjobban tartanak.

Mindenki elégedetlen, hogy nincs elég szakmunkás, de ha szóba kerül, hogy saját gyereke iratkozzon szakiskolába, a legtöbb embernek összerándul a gyomra: éppen az ő gyereke legyen munkás?