Az ügyben a döntést kimondani hivatott uniós Bel- és Igazságügyi Tanács soros ülésein ugyanis vagy napirendre sem sikerül tűzetni a témát, vagy ha igen, mindig akad olyan tagállam, amely vétót emel a belső határellenőrzés nélküli uniós övezet bővítése ellen.

A tanács csütörtöki ülésén előbbi eset állt fenn – mivel Ausztriát még mindig nem sikerült megpuhítani, a soros svéd elnökség inkább nem is tűzte napirendre a kérdést, megelőzendő, hogy a decemberihez hasonló fiaskó álljon elő, amikor az osztrák vétó bejelentése miatt a tanácskozás vitába fulladt és hosszú órákkal elhúzódott. Majd utána Románia hosszas haragszomrádot játszott Ausztriával, még a bécsi nagykövetét is hazahívta – az ihletett diplomáciai gesztus eredményeit mindannyian ismerjük.

Akkor nagyjából közmegegyezés tárgya volt, hogy Bécs a január végi alsó-ausztriai tartományi választások miatt keményített be, és kampányeszközként használta a Románia és Bulgária elleni vétót.

Az osztrák kormányt vezető Néppárt ugyanis saját választási esélyeit próbálta azzal növelni, hogy Romániát a balkáni migrációs útvonal olyan tranzitországaként állította be, amelyen keresztül illegális migránsok tízezrei jutottak be Ausztriába. A Néppárt az ország védelmezőjének szerepében tetszelegve jelentette ki: mindaddig nem hagyja jóvá a bővítést, amíg az EU nem áldoz kellő forrást arra, hogy megállítsa a migrációt az Unió külső határain, a többi tagállam pedig nem figyel jobban a határai őrizetére, hogy azokon ne járhassanak zavartalanul keresztül az illegális bevándorlók.

Románia azóta is azt hajtogatja, hogy az osztrák állítások hamisak, az ország megfelelően védi a határait, ezt pedig az Európai Bizottság is több ízben elismerte, amikor konkrétan kimondta: az ország teljes mértékben felkészült a schengeni tagságra.

Ausztria azonban a jelek szerint továbbra is hajthatatlan, hiába teltek el hónapok a tartományi választások óta.

A román külügy részéről ugyanakkor az utóbbi hetekben, hónapokban nem sok aktivitást láttunk arra nézvést, hogy megpróbálják megpuhítani az osztrák álláspontot.

A bukaresti illetékesek lelkesen lobogtatták más uniós tagállamok, illetve az Európai Bizottság nyilatkozatait, amelyek értelmében a partnerek teljes mellszélességgel támogatják Románia schengeni csatlakozását – csak valahogy az ügy szempontjából legfontosabb szereplőkkel, az osztrák kormány illetékeseivel nem sikerült zöld ágra vergődni.

Hiába járt az országban áprilisban Gerhard Karner belügyminiszter, látogatása csak egyvalamire volt jó: hogy lehűtse a várakozásokat, és ismét megerősítse, hogy amíg Bécs szerint a schengeni határőrizeti rendszer nem működik, és az EU nem fordít megfelelő anyagi eszközöket a kijavítására és egy kerítés megépítésére a bolgár-török határon, addig marad a vétó.

Tény, hogy az osztrák kormány Európai Bizottsággal folytatott vitája szintén kampányízű, és Románia Bulgáriával egyetemben csupán járulékos áldozata annak, hogy a nagyobbik osztrák kormánypárt a bevándorlás ügyét először tematizáló Szabadságpárt témáját elhappolva szeretné szavazói számát növelni.

Ebben a helyzetben persze nem könnyű a román diplomácia feladata, hiszen egy olyan ügyben kellene a gordiuszi csomót átvágva meggyőznie Ausztriát a vétó visszavonásáról, amelyben Romániát csupán ürügyként használják fel.

Mégis, úgy tűnik, mintha az osztrák kormány meggyőzését célzó erőfeszítések helyett inkább már előre feltette a kezét. Nem próbálja folyamatosan napirenden tartani az ügyet, nincsenek arra vonatkozó jelek, hogy valamilyen, kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés révén is próbálnák álláspontja megváltoztatására bírni az osztrák kormányt.

Persze nem kell megalázkodni, de fel lehet ajánlani olyan kedvezményeket például az osztrák befektetők számára, amelyek legalább elgondolkodásra késztetik a bécsi illetékeseket.

Vagy más irányból megközelítve a kérdést, olyan fontos nemzetközi partnerekkel is meg lehet próbálni alkalmi vagy akár hosszú távú szövetséget kötni, akik képesek lehetnek befolyást gyakorolni Bécsre.

Igaz, azt nem tudhatjuk, milyen mértékű háttérdiplomáciai tevékenység zajlott – ám annak eredményességéről ismét csak beszédes bizonyítványt állít ki, hogy a schengeni bővítés ezúttal nincs is napirenden.

De sebaj, hiszen a pótcselekvés mindig jól jön – ha máshogy nem, PR-fogásként, hogy elterelje a figyelmet a kudarcokról és a problémákról.

Ebben a román külügy az elmúlt hetekben is jeleskedett.

Például teljesen véletlenül épp a Bel- és Igazságügyi Tanács csütörtöki ülésének napján jelentette be, hogy kiutasítja az orosz nagykövetség személyzetének jelentős részét, ami kétségbeesett próbálkozás volt arra, hogy elterelje a figyelmet arról: a román schengeni csatlakozás ismét csak jó ideig elérhetetlen vágyálom marad, hiszen nem is került napirendre.

Szintén szánalmas figyelemelterelési kísérlet, hogy néhány nappal korábban fölöslegesen gerjesztette a magyar-román feszültséget, amikor a magyar államfő csíksomlyói búcsún énekelt székely himnuszos videója és a himnusz Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk! sorának posztolása miatt diplomáciai botrányt próbált kavarni.

Majd büszkén jelezte, hogy a trianoni diktátum évfordulója alkalmából – amit Romániában ünnepnappá nyilvánítottak – kiállítást szervezett a békeszerződés körülményeinek ismertetésére.

Pedig ha az ezekre fordított energiákat inkább a schengeni csatlakozás érdekében vetette volna be, lehet, hogy most Románia is jobb pozícióban volna.

A jelenlegi helyzet ugyanis senkinek sem jó – Románia sem lesz Schengen-tag, de legalább a magyar-román viszonyt is sikerült tovább mérgezni.

Nem tudjuk, hogy ezt Bukarestben hogy nevezik, de a mi tájainkon ezt nehéz nyertes szituációként eladni.