2010. november 30., 11:082010. november 30., 11:08
A romanikum legújabb jelentkezése – ha bárki is azt hitte volna, hogy Európában már ilyesmi nem eshet meg – talán még a fentieknél is cifrább. Nagyváradon, de föltehetőleg másutt is három-négy éve óriási kampány indult az áramlopás ellen. (Mellesleg ez is megérne egy szabadalmat, hogy ugye eleve mindenkiről azt tételezik fel, hogy tolvaj gazember – csak nem az önmagából kiindulás aranytörvénye mián?!)
Szóval mindenféle előzetes értesítés nélkül rajtaütöttek a potenciális tolvajokon, kiszerelték az utcára, a bejárat mellé a villanyórájukat és lezárták, hogy még csak eszébe se jusson senkinek a hozzámatatás. Tették mindezt ingyen és bérmentve, vagyis a feltételezett áramlopóknak nem kellett semmit fizetniük az akcióért – föltéve ha a betervezett utcák valamelyikében lakott. Ha önként szerette volna kiszereltetni az óráját, jó borsos árat számoltak (volna) fel neki, mondván, hogy várjon türelemmel a sorára. Most viszont világgá kürtölték, hogy a homlokzati részt rútító villanyóra-szerelvényeket vissza fogják költöztetni a beltérbe a városképre gyakorolt negatív hatásuk miatt.
Bravó! Íme az egyik kéznek a másik cselekvéseiről mit sem sejtésének az iskolapéldája. Igaz, hogy a „lázas” tevés-vevés zajlik, az embereknek van elfoglaltságuk, nem nő a munkanélküliség… Hogyne, persze. De amikor folyton a nadrágszíj szorosabbra húzásáról papolnak, amikor egyre kevesebb és kevesebb jut a legszükségesebbekre, akkor nem túlságosan nagy fényűzés kivonni az ellenőrzés alól az íme összevissza működő két kezet?! Nem lehetne esetleg úgy összehangolni, hogy az egyik ne a másik ellenében tevékenykedjék?! Végső soron a legrosszabb esetben is csak két kézről van szó. Ja, hogy az összehangoláshoz meg fej kellene, amiből viszont köztudottan csak egy van a szegény halandónak, s gyakran azt sem képes rendeltetésszerűen – gondolkodásra – használni?! Bocsánat, erről elfeledkeztem. Akkor hát munkára fel, legyen minél több pót- és álcselekvésre lehetőség, hogy felvirágozzék… Mi is?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok