Gazda Árpád
2025. május 13., 19:122025. május 13., 19:12
2025. május 15., 16:062025. május 15., 16:06
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron, de esti tagozatos diákként nem járt nekem nyári vakáció. Mindennap be kellett menni dolgozni a lakatosműhelybe. Így adódott, hogy akkor is Temesváron tartózkodtam, amikor a diákok többsége hűvösebb vidékeken vakációzott, amikor felvételiző fiatalok lepték el a várost. Ilyenkor elég volt egy jó szó, a beajánlott ifjak szállást, eligazítást kaptak, és még arról is gondoskodtam, hogy belekóstoljanak a temesvári éjszakába.
A Ceaușescu-kor Temesvárjának érdekes színfoltját képezték a vállalati strandok. A nagyobb temesvári gyárak mindegyikének megvolt a Bega-parton a maga szabadidős létesítménye. Ezek épp az egyetemek épületeivel szemközt sorakoztak, és kínálták a hűsölés esélyét. Hogy pontosan kinek, nem tudom. Soha nem próbáltam jegyet váltani, hogy kiderüljön: a magamfajta közhaladók jogosultak-e a belépésre. Éjszakánként azonban bármelyik vállalati strandra bejuthatott, aki át tudta mászni az esetenként három méternél is magasabb dróthálós kerítést. Az éjjeli őrök többnyire elnézték, hogy sötétedés után is megtelik a medence.
Így történt, hogy egy augusztusi éjszakán a város egyetemeire felvételizni érkezett csíki fiatalokkal másztuk át az egyik vállalati strand kerítését. A medencében két tucatnyi idegen hűsölt, voltak, akik napozóágyak szélén üldögéltek, csendesen beszélgettek. Senkinek nem állt érdekében, hogy zajongással vonja magára a figyelmet. Minden olyannak tűnt, mint bármelyik nyári éjszakán. Hamarosan levetkőztünk, és máris a medencében róttuk a köröket. Közben magyarul beszéltünk.
Egy idegennek nem tetszett a magyar beszédünk. Nekirontott az egyik csíki fiúnak a vízben, és félig magyarul, félig románul mondta: „Menj haza, măi!” Lökdösődni kezdett. Odaúsztam, és csitítani próbáltam az idegent. Tudtam, hogy a társaimra másnap egyetemi felvételi vizsga vár, őket semmilyen bántódás nem érheti. Lasă-i în pace! (Hagyd békén őket!) – mondtam. Nem vettem észre, hogy a férfi ütni készül.
A levetett ruháinkhoz szaladtunk a csíkiakkal együtt. Ömlött a vér az arcomból. A támadó egy doronggal a kezében eredt utánunk, de pár méterre megállt. „Mai vrea cineva ceva, bozgorilor?” (Akar még valaki valamit, bozgorok?)
Amikor az ember maga is a tilosban jár, jószerével csak magára számíthat. Így hát nem akart senki semmit közülünk, csak azt, hogy mielőbb kerüljünk ki ebből a veszélyes, siralmas, megalázó helyzetből. Gyorsan felöltöztünk, átmásztunk a kerítésen, a csíkiak haza indultak, én pedig a sürgősségre.
A szájsebészeten éppen Matekovits doktor úr volt az ügyeletes. Látásból ismertük egymást. „Na, téged jól elintéztek!” – mondta. Aztán 18 öltéssel varrta össze az összeroncsolt fogínyemet, és foltozta be a lyukat a felső ajkam fölött, amelyiken a nyelvem is ki tudtam ölteni.
Azóta viselek bajuszt és szakállt.
Nem beszéltem a strandon átélt félelem, megalázottság élményéről, de az esetet mégsem feledtem.
Ezt élhették meg 1990 fekete márciusában a marosvásárhelyi magyarok, és – noha nem torkollott vérfürdőbe – ezt éreztük 2019. június 6-án is, az úzvölgyi katonatemető előtti élő láncban.
Ma tudjuk: George Simion ezt a hullámot lovagolta meg. Politikai karrierje nagy mértékben erre épült. Pártjában azok gyülekeztek, akik hasonló érzelmeket hordoznak, és akik többször kimutatták, hogy a verbális, vagy akár a fizikai erőszaktól sem riadnak vissza.
Az ő világuk küszöbén állunk. Meglehet, jövő héten már erre a világra ébredünk. Senkit ne tévesszen meg, hogy George Simion nyilvánvalóan visszafogta a kampány időszakára pártja magyarellenes diskurzusát, és mostanság Orbán Viktortól idéz a megszólalásaiban.
A kampányban még Dan Tanasă, az AUR alelnöke is fegyelmezte magát, pedig hát ő aztán tényleg csak a vélt magyar veszély elhárítására építette politikai karrierjét. Korábban perek százaival próbálta megvédeni Romániát a magyar feliratoktól, a székely vagy magyar jelképek kitűzésétől, de most még ő is visszatartotta az indulatait. Az AUR politikusai azt gondolhatják, hogy magyarellenes érzelmeik szabad kimutatása sem a választási küzdelemben, sem pedig a szövetségesek európai keresésében nem segítené őket.
Minden szavazat számít, hogy a magyarellenességéről elhíresült Dan Tanasă ne lehessen igazságügy-miniszter
Fotó: Facebook/Dan Tanasă
Akármit is mondjanak, ha George Simion lesz Románia következő elnöke, és olyan kormány alakul, amelyikben Dan Tanasă lenne például az igazságügy-miniszter, radikális változás következne életünkben.
Ezért kell részt venni az államfőválasztás második fordulójában. Nem kell megengedni, hogy strandi verekedők, temetőgyalázó futballhuligánok százai, ezrei érezzék úgy, hogy „eljött a mi időnk”, a „mieink” kerültek hatalomra.
Ne nyugtasson meg senkit az, hogy a legújabb közvélemény-kutatások egyike már fej-fej mellett méri George Simiont és ellenjelöltjét, az európai értékeket képviselő Nicușor Dant. Az első forduló is igazolta: Simionnak sokkal nagyobb a támogatottsága, mint amennyit a közvélemény-kutatók mérni tudnak. Szavazói közül ugyanis sokan elhallgatják, hogy rá nyomták, továbbra is rá kívánják nyomni a pecsétet. Ezért aki európai jövőt képzel el a szülőföldjén, mindenkinek el kell mennie szavazni. Csak így kerülhető el a sorsunk radikális rosszra fordulása. És el kell menniük választani a Magyarországon, továbbá a nyugati világban élő erdélyieknek is. Ők is felelősséget viselnek szülőföldjükért.
Ma minden jó szándékú, nemzete és hazája iránt aggódó erdélyi, vagy erdélyi származású magyar ember számára az a feladat, hogy környezetében keressen meg még legalább egy olyan személyt, aki nem szavazott az első fordulóban, és győzze meg arról, hogy sorsdöntő szavazás következik, amelyik kimenetele csakis mindannyiunk szavazatával fordítható a jó irányba.
Balogh Levente
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Balogh Levente
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Balogh Levente
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Rostás Szabolcs
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Balogh Levente
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Balogh Levente
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Páva Adorján
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
szóljon hozzá!