Gazda Árpád

Gazda Árpád

Éjszaka a strandon – egy szavazat a félelem és a megaláztatás ellen

2025. május 13., 19:122025. május 13., 19:12

2025. május 13., 19:322025. május 13., 19:32

Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron, de esti tagozatos diákként nem járt nekem nyári vakáció. Mindennap be kellett menni dolgozni a lakatosműhelybe. Így adódott, hogy akkor is Temesváron tartózkodtam, amikor a diákok többsége hűvösebb vidékeken vakációzott, amikor felvételiző fiatalok lepték el a várost. Ilyenkor elég volt egy jó szó, a beajánlott ifjak szállást, eligazítást kaptak, és még arról is gondoskodtam, hogy belekóstoljanak a temesvári éjszakába.

A Ceaușescu-kor Temesvárjának érdekes színfoltját képezték a vállalati strandok. A nagyobb temesvári gyárak mindegyikének megvolt a Bega-parton a maga szabadidős létesítménye. Ezek épp az egyetemek épületeivel szemközt sorakoztak, és kínálták a hűsölés esélyét. Hogy pontosan kinek, nem tudom. Soha nem próbáltam jegyet váltani, hogy kiderüljön: a magamfajta közhaladók jogosultak-e a belépésre. Éjszakánként azonban bármelyik vállalati strandra bejuthatott, aki át tudta mászni az esetenként három méternél is magasabb dróthálós kerítést. Az éjjeli őrök többnyire elnézték, hogy sötétedés után is megtelik a medence.

Az éjszakai tilosban csobbanás segített elviselni a hőséget, és az adrenalinszintet is megemelte. Emlékezetes része volt a 80-as évek temesvári diákéletének.

Így történt, hogy egy augusztusi éjszakán a város egyetemeire felvételizni érkezett csíki fiatalokkal másztuk át az egyik vállalati strand kerítését. A medencében két tucatnyi idegen hűsölt, voltak, akik napozóágyak szélén üldögéltek, csendesen beszélgettek. Senkinek nem állt érdekében, hogy zajongással vonja magára a figyelmet. Minden olyannak tűnt, mint bármelyik nyári éjszakán. Hamarosan levetkőztünk, és máris a medencében róttuk a köröket. Közben magyarul beszéltünk.

Egy idegennek nem tetszett a magyar beszédünk. Nekirontott az egyik csíki fiúnak a vízben, és félig magyarul, félig románul mondta: „Menj haza, măi!” Lökdösődni kezdett. Odaúsztam, és csitítani próbáltam az idegent. Tudtam, hogy a társaimra másnap egyetemi felvételi vizsga vár, őket semmilyen bántódás nem érheti. Lasă-i în pace! (Hagyd békén őket!) – mondtam. Nem vettem észre, hogy a férfi ütni készül.

Csak arra emlékszem, hogy teljesen váratlanul elemi erejű ütés ért, mely után csillagokat láttam. Meglehet, az ég is csillagos volt. Úszva menekültem a medence túlsó végébe, de a derengésben is látszott, hogy piros csíkot húzok a vízben.

A levetett ruháinkhoz szaladtunk a csíkiakkal együtt. Ömlött a vér az arcomból. A támadó egy doronggal a kezében eredt utánunk, de pár méterre megállt. „Mai vrea cineva ceva, bozgorilor?” (Akar még valaki valamit, bozgorok?)

Amikor az ember maga is a tilosban jár, jószerével csak magára számíthat. Így hát nem akart senki semmit közülünk, csak azt, hogy mielőbb kerüljünk ki ebből a veszélyes, siralmas, megalázó helyzetből. Gyorsan felöltöztünk, átmásztunk a kerítésen, a csíkiak haza indultak, én pedig a sürgősségre.

A szájsebészeten éppen Matekovits doktor úr volt az ügyeletes. Látásból ismertük egymást. „Na, téged jól elintéztek!” – mondta. Aztán 18 öltéssel varrta össze az összeroncsolt fogínyemet, és foltozta be a lyukat a felső ajkam fölött, amelyiken a nyelvem is ki tudtam ölteni.

Azóta viselek bajuszt és szakállt.

A magyarellenességből fakadó nyers erőszak emlékét felülírta bennem az 1989-es román–magyar szolidaritás felemelő érzése, amit Tőkés László ablaka alatt magam is megtapasztaltam.

Nem beszéltem a strandon átélt félelem, megalázottság élményéről, de az esetet mégsem feledtem.

Ezt élhették meg 1990 fekete márciusában a marosvásárhelyi magyarok, és – noha nem torkollott vérfürdőbe – ezt éreztük 2019. június 6-án is, az úzvölgyi katonatemető előtti élő láncban.

Ma tudjuk: George Simion ezt a hullámot lovagolta meg. Politikai karrierje nagy mértékben erre épült. Pártjában azok gyülekeztek, akik hasonló érzelmeket hordoznak, és akik többször kimutatták, hogy a verbális, vagy akár a fizikai erőszaktól sem riadnak vissza.

Az ő világuk küszöbén állunk. Meglehet, jövő héten már erre a világra ébredünk. Senkit ne tévesszen meg, hogy George Simion nyilvánvalóan visszafogta a kampány időszakára pártja magyarellenes diskurzusát, és mostanság Orbán Viktortól idéz a megszólalásaiban.

A kampányban még Dan Tanasă, az AUR alelnöke is fegyelmezte magát, pedig hát ő aztán tényleg csak a vélt magyar veszély elhárítására építette politikai karrierjét. Korábban perek százaival próbálta megvédeni Romániát a magyar feliratoktól, a székely vagy magyar jelképek kitűzésétől, de most még ő is visszatartotta az indulatait. Az AUR politikusai azt gondolhatják, hogy magyarellenes érzelmeik szabad kimutatása sem a választási küzdelemben, sem pedig a szövetségesek európai keresésében nem segítené őket.

szavazat Galéria

Minden szavazat számít, hogy a magyarellenességéről elhíresült Dan Tanasă ne lehessen igazságügy-miniszter

Fotó: Facebook/Dan Tanasă

Akármit is mondjanak, ha George Simion lesz Románia következő elnöke, és olyan kormány alakul, amelyikben Dan Tanasă lenne például az igazságügy-miniszter, radikális változás következne életünkben.

Személyük ugyanis bátorítást sugároz mindazok számára, akik fülét bántja a magyar beszéd, akik szemét sértik a magyar feliratok, a magyar jelképek, akik úgy tekintik, hogy Románia csak a románoké, és aki nem román, annak csakis alárendelt szerep járhat. Vagy akik nemzeti kisebbségektől mentes, homogén Romániát vizionálnak a Dnyesztertől a Tiszáig.

Ezért kell részt venni az államfőválasztás második fordulójában. Nem kell megengedni, hogy strandi verekedők, temetőgyalázó futballhuligánok százai, ezrei érezzék úgy, hogy „eljött a mi időnk”, a „mieink” kerültek hatalomra.

Ne nyugtasson meg senkit az, hogy a legújabb közvélemény-kutatások egyike már fej-fej mellett méri George Simiont és ellenjelöltjét, az európai értékeket képviselő Nicușor Dant. Az első forduló is igazolta: Simionnak sokkal nagyobb a támogatottsága, mint amennyit a közvélemény-kutatók mérni tudnak. Szavazói közül ugyanis sokan elhallgatják, hogy rá nyomták, továbbra is rá kívánják nyomni a pecsétet. Ezért aki európai jövőt képzel el a szülőföldjén, mindenkinek el kell mennie szavazni. Csak így kerülhető el a sorsunk radikális rosszra fordulása. És el kell menniük választani a Magyarországon, továbbá a nyugati világban élő erdélyieknek is. Ők is felelősséget viselnek szülőföldjükért.

Ma minden jó szándékú, nemzete és hazája iránt aggódó erdélyi, vagy erdélyi származású magyar ember számára az a feladat, hogy környezetében keressen meg még legalább egy olyan személyt, aki nem szavazott az első fordulóban, és győzze meg arról, hogy sorsdöntő szavazás következik, amelyik kimenetele csakis mindannyiunk szavazatával fordítható a jó irányba.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Vagy sikerül mozgósítani, vagy Simion lesz a befutó

Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.

Páva Adorján

Páva Adorján

Erdély a „teremtő káoszban”

Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Románia a vesztébe rohan, de még visszafordulhat

Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.

Balogh Levente

Balogh Levente

A választás, amely senkinek sem hiányzott

Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Na de mi következik az államfőválasztás után?

Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.

Balogh Levente

Balogh Levente

Ferenc, a „magyaros” pápa

Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.

Balogh Levente

Balogh Levente

Árad a cián

A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.