Balogh Levente

Balogh Levente

A katasztrófa és a „kisebbik rossz”

2025. május 16., 11:012025. május 16., 11:01

Sokszor mondták már az elmúlt évtizedekben a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás tétje viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.

Ezúttal ugyanis már nem az utóbbi húsz évben megszokott felállással szembesülünk, amikor a posztkommunista szociáldemokraták és a valamivel kevésbé posztkommunista jobbközép között dőlt el az államfői tisztség sorsa, és választhattunk, melyik a kisebbik rossz, hanem a fekete öves, magyargyűlölő szélsőjobb és az ellene egységfrontba tömörült erők állnak szemben egymással.

Volt már példa hasonlóra – 2000-ben a fröcsögő sovinizmus képviselője, Corneliu Vadim Tudor került szembe a kommunista párt harmadik vonalából hirtelen szociáldemokratává avanzsált Ion Iliescuval, így aztán utóbbi testesítette meg a „demokratikus” alternatívát, mindannak ellenére, amit a forradalom idején, illetve a bányászjárások kapcsán művelt az általa irányított apparátus.

Ez valóban arról szólt, hogy két rossz közül a kisebbikre kell szavazni.

Most annyiban eltérő a helyzet, hogy a szélsőjobb jelöltjével, George Simionnal szemben, aki semmivel sem jobb, kulturáltabb vagy kevésbé agresszív, mint Vadim volt, Nicușor Dan személyében egy olyan figura áll, akire sokan sok rosszat mondhatnak – azt azonban semmikép sem lehet állítani róla, hogy hasonlóan kártékony és hasonlóan megosztó lenne, mint amilyen Iliescu.

Mert igaz ugyan, hogy a matematikus végzettségű Dan a gyakran doktrinér globalista, hisztérikus, társadalommérnökösködő USR egyik alapítója és elnöke volt, azonban éppen azért hagyta ott a pártot, mert az egyértelműen az ultraliberális álláspont mellett akart állást foglalni a hagyományos családról szóló népszavazáson.

Magát ráadásul gazdasági szempontból jobboldalinak vallja – ez a vállalkozók és azok számára is jó hír, akik azt szeretnék, hogy az állam minél kevesebb pénzt húzzon ki a zsebükből adók címén.

Dan függetlenként indulva kétszer is Bukarest főpolgármesterévé választották – hogy emögött mekkora mértékben áll valós eredmény és mekkorában a függetlenségével, a hagyományos pártokkal és a szélsőjobbal is szembehelyezkedő álláspontja iránti szimpátia, persze jó kérdés, de mindenképp korrektebb, vállalhatóbb figura, mint amilyen 25 évvel ezelőtt Iliescu volt.

Persze ha Dan győz a második fordulóban, akkor is sok bizonytalansággal szembesülünk – nem tudni, mennyire lesz nagy rá az államfői kabát, az ugyanakkor igencsak valószínű, hogy az eddigi koalíciós többséget alkotó pártokból alakulhatna meg az új kormány – vélhetően ugyanis amolyan szélsőjobbellenes egységfront jelleggel a PSD, a PNL és az RMDSZ mellett az USR is helyet kapna benne.

Erre

a Dan-féle kormányra is rengeteg nehézség és a lakosság számára fájdalmas döntés várna, hiszen ráncba kell szedni a tavalyi választási kampányosztogatás érdekében szabadjára engedett hiány miatt kilátástalan helyzetbe került költségvetést, ami megszorításokkal jár majd.

Ugyanakkor egy ilyen kormány nagyobb mértékben élvezné az üzleti körök és a külföldi partnerek bizalmát, ezért valószínűleg kedvezően reagálnának a megalakulására, és az euró árfolyama is stabilizálódhat, ami nyomán csökkenésnek indulhatnak a hitelkamatok is.

Ha viszont Simion kerül hatalomra, és a három szélsőjobb pártból sikerül összetákolnia egy kormányt, amelyet ráadásul kívülről a PSD is támogatna, az óriási mértékben növelné a bizonytalanságot, hiszen az üzleti szféra kockázatnak tekintené, ami az ország hitelképességének romlásával és az infláció növekedésével járhat.

Láttuk, mi történt, amikor Simion a vártnál nagyobb arányban nyerte meg az első fordulót, ráadásul a koalíció jelöltje nem volt képes bejutni a második körbe –

nem csupán a megnőtt törlesztőrészleteket fizetni kénytelen ingatlanhitelesek csikorgathatják a fogukat, hanem mindenki, hiszen a román deviza euróval szembeni értékvesztése mindannyiunk zsebébe vág.

Eleve kérdéses, hogy a szélsőjobb pártokban megvan-e a képesség egy ilyen válság menedzselésére, és nem inkább azzal lepleznék az inkompetenciájukat, hogy szélsőséges, misztikus-ortodox vétetésű,

kisebbségellenes handabandázással töltik meg a közbeszédet.

Hiszen arról még nem is beszéltünk, milyen politikát próbálhat meg gyakorlatba ültetné a három soviniszta párt, amely a szélsőjobboldali, összeesküvéselmélet-hívő Călin Georgescu híveinek becsatornázásával elnökké választott Simion jóvoltából kerülhet kenyérbe – hiszen

a hívek elvárják majd, hogy szavazataikért cserében az ország új vezetői a Georgescu által felvázolt, és Simion által felvállalt irányba induljanak el.

Ami konkrétan azt jelentené, hogy az ország öles léptekkel, neolegionárius jelszavakat skandálva haladna a szakadék felé.

Nekünk, magyaroknak az egyik legfontosabb szempont ráadásul az, hogy Simion nettó, magyargyűlölő neonáciként viselkedve robbant be a politikába.

Sokan azzal próbálják relativizálni Simion és Georgescu magyarellenességét, hogy igazából az összes román politikus magyarellenes, és ők sem lógnak ki a sorból.

Ebben van igazság – tény, hogy a román kollektív tudatalattiba már az óvodától bekódolt magyarellenes narratíva miatt a magát legliberálisabbnak és legtoleránsabbnak beállító politikus is bármikor kész a legsovinisztább megnyilatkozásokra, ha a magyar jogkövetelések kerülnek szóba.

De pogromkísérletet eddig még kevesen kíséreltek meg szervezni a magyarok ellen – Simion viszont történetesen pont ilyen: hozzá köthető az úzvölgyi magyar katonatemető elleni támadás.

Sőt ebből kovácsolt magának politikai tőkét, ezáltal vált még a korábbinál is ismertebbé, hogy ennek nyomán az országos politikába belépve most az államfői tisztség megszerzésének küszöbére érkezzen.

„Magyarbarátságát” jól illusztrálja, hogy

befogadta a pártjába és tette szintén országos kaliberű politikussá, parlamenti képviselővé azt a Dan Tanasát, akinél a magyargyűlölet már elmekórtani mértékeket öltött,

egzisztenciáját ugyanis gyakorlatilag arra alapozta, hogy életvitelszerűen indított támadásokat a magyar anyanyelv- és jelképhasználat ellen.

Most ugyan Simion az első forduló után tapasztalt gazdasági megrázkódtatásokat látva kommunikációs, PR-okokból próbál mérsékeltnek tűnni, sőt Orbán Viktor magyar miniszterelnök szuverenista politikájára ráakaszkodva a magyarok barátjaként szeretné eladni magát – ez azonban mind csupán póz.

Szögezzeük le sokadjára is:

Simion nem szuverenista, hanem a szuverenista gondolat népszerűségét doktrinér módon meglovagoló szélsőjobboldali, magyargyűlölő kalandor.

Ezért magyarként Simionra szavazni olyan, mintha valakinek égne a háza, de a tűzoltók kihívása helyett inkább egy palack benzint dobna a lángok közé.

(Ami a magyar kormányfő kijelentéseit illeti, a magyar kormánynak mindenképpen beszélő viszonyban kell lennie a következő román elnökkel és kormánnyal, bárki legyen az és bármilyen színezetű – ez a több mint egymillió Romániában élő magyar érdeke is. De Simion nem egy Fico vagy egy Vucsics, akikkel a korábbi feszült viszony ellenére valahogy mégiscsak lehet barátkozni – az AUR elnöke mögött olyan erők állnak, olyan mozgalom és olyan emberek, amelyek és akik a mindenféle európéerré kozmetikázási kísérletek ellenére nemigen tekinthetők potenciálisan a barátainknak, hiába fogadta be őket az ECR európai parlamenti frakciója).

Persze Nicușor Dan sem az ideális választás, és hiába tartják számon liberálisként, ő maga is igazolta a román liberális politikusok magyar ügyekhez való viszonyulásáról szóló megállapításunkat, amikor egy televíziós vitában képes volt kijelenteni, hogy nem támogatja a magyar autonómia jelképeinek (értsd: például a székely zászló) nyilvános használatát.

Ez nem teszi szimpatikusabbá, azonban

Idézet
Simionhoz képest mégiscsak egy korrekt, az ország – és benne a magyar közösség – jövője szempontjából kevésbé kockázatos jelölt.

Aki ráadásul annak a követelménynek is megfelel, hogy nem a régi establishment, nem a fősodratú pártok embere, így mégiscsak elhozhatja azt a változást, amelyre a régi pártokból okkal kiábrándult emberek vágynak.

Ugyanakkor azt is fontos megjegyezni, hogy a változás nem öncél, annak pozitív irányúnak kell lennie, mindannyiunk életét, biztonságát, gazdasági helyzetét javítania kell.

Azt viszont nehéz lenne pozitívumnak tekinteni, ha az olyannyira óhajtott változás jegyében lehetőség nyílna például arra, hogy egy Georgescu-kormányban Dan Tanasă legyen a kisebbségi ügyekért felelős illetékes.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Hozzá mer nyúlni Bolojan a „szent tehenekhez”?

Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.

Balogh Levente

Balogh Levente

Irán dönthet: tárgyal vagy eszkalál

Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.

Balogh Levente

Balogh Levente

A kódolt instabilitás kormánya

Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicuşor Dan diplomáciája

Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ne az adófizető vigye el a balhét a felelőtlen költekezés miatt

A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.

Balogh Levente

Balogh Levente

Elsöpör az AUR-hullám?

Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.

Gazda Árpád

Gazda Árpád

Huszárok a sós vízben

1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.