A parajdi bánya megannyi kulturális esemény helyszíne volt az elmúlt években
Fotó: Visit Maros
Erdély egyik legismertebb turisztikai célpontja, a parajdi sóbánya a napokban drámai események színterévé vált. A Korond-patak hirtelen áradása olyan mennyiségű vizet zúdított a föld alá, amelyre a parajdi bánya rendszerei nem voltak felkészülve: a megszokott vízhozam százszorosára nőtt. A víz először a látogatók által használt szinteket, köztük a föld alatti éttermet és gyógyteret árasztotta el, majd áttörte a védvonalakat, és végül a Telegdy-részleget is elöntötte. Bár a helyzet példátlanul súlyos, nem egyedülálló. A sóbányák világszerte évezredek óta az emberi tevékenység fontos helyszínei – de a természet ereje gyakran emlékeztet arra, mennyire törékenyek ezek az építmények.
2025. május 30., 08:002025. május 30., 08:00
A helyi közösség és a Salrom szakemberei heteken át próbálták menteni a menthetőt – geotextíliával bélelt gátakat építettek, szivattyúztak, lezártak, de a természet erősebbnek bizonyult. A teljes turisztikai infrastruktúra megsemmisülhet, ugyanakkor a felszíni területet életveszélyessé nyilvánították. Ez nemcsak történelmi és kulturális csapás, hanem gazdasági katasztrófa is: Parajdon családok tucatjai éltek a bányaturizmusból.
Tönkrementek a mélyben levő sókészletek a parajdi sóbányában, de az Országos Sóipari Vállalat (Salrom) szerint mindent elkövetnek, hogy újraindítsák a sókitermelést és a turisztikai tevékenységet egyaránt.
Bár a helyzet példátlanul súlyos, nem egyedülálló. A sóbányák szerte a világban évezredek óta az emberi tevékenység fontos helyszínei – de a természet ereje gyakran emlékeztet arra, mennyire törékenyek ezek az építmények.
A Slănic Prahován található Unirea sóbánya Románia egyik legnagyobb és legismertebb sóbányája, amely a 17. század vége óta működik. A bánya különleges mikroklímája miatt népszerű turisztikai célpont, és gyógyászati célokra is használják, különösen légzőszervi betegségek kezelésére.
Eugen Scrob, az I.S.P.H. kutatója egy új, kísérleti módszert alkalmazott a bánya teljes összeomlásának megakadályozására, amelyet a slănic-i létesítmény bányászainak segítségével hajtott végre. Négy évnyi munkával sikerült szabályozni a vízfolyást, folyamatos fúrásokkal figyelték a földcsuszamlás dinamikáját és a piezometrikus szintet.
Miután a vizet eltávolították és a bánya fenekét teljesen kiszárították, a létesítményt 1998. július 31-én újra megnyitották a látogatók előtt. A bánya ma is nyitva áll a nagyközönség, a turisták előtt: különféle szabadidős tevékenységeknek ad otthont, vannak a beltérben játszóterek, pingpongasztalok és gyógyászati célú pihenőhelyek. Azonban a vízbetörések továbbra is kihívást jelentenek, és folyamatos monitorozásra van szükség a bánya stabilitásának biztosítása érdekében.
Aknasugatag (Ocna Șugatag) története szorosan összefonódik a sóbányászat hagyományos kultúrájával és annak környezeti hatásaival. A település a történelmi Máramaros vármegyében, a román–ukrán határ közelében helyezkedik el, és évszázadokon át jelentős sóbányászati központ volt. Aknasugatagon a sóbányászat már a római korban megkezdődött, és a középkorban is folytatódott. A bányászat során kialakult üregek és járatok hosszú időn keresztül stabilak voltak.
A vízbetörések következtében több helyen is sós tavak alakultak ki, amelyek a bányák egykori helyén jöttek létre. Ezek közül az egyik legismertebb a Gavril-tó, amely több mint 2 hektáros területet ölel fel, és körülbelül 30 méter mély. A tó különlegessége, hogy felszíne friss vízzel borított, míg alján sós víz található, ami az üregekben felhalmozódott víz oldó hatásának eredménye. A tó antropomorf alakja és különleges vízösszetétele miatt a látogatók körében népszerű fürdőhely lett.
Fotó: Barabás Ákos
A sótavak turisztikai vonzereje ugyanakkor új gazdasági lehetőségeket is teremtett, különösen a fürdőturizmus terén.
Több mint 15 évvel ezelőtt, 2010. december 22-én reggel hatalmas morajlás és dübörgés közepette megnyílt a föld a Fehér megyei Marosújvár közepén, amikor beomlott a helyi sóbánya egyik régi tárnája.
A kráter környékét a hatóságok lezárták, a városban szünetelt az áram-, gáz- és vízellátás. Személyi sérülés nem történt, de tizenöt embert kellett kitelepíteni. A kráter közelében több épület is állt, köztük tömbházak is. A közeli adóhivatal épületét is kiürítették, mivel a falak több helyen megrepedtek. A tízezer lakosú Marosújvár a korábbi sóbánya köré épült. A környékbeli bányákban már a rómaiak érkezése előtt is zajlott sófejtés, ami a 19. század elején indult újra. A Maros vize folyamatosan elöntéssel fenyegette a tárnákat, s ez 1978-ban, emberi hanyagság következtében meg is történt. Ezt követően leállították a kitermelést.
A wieliczkai sóbányák Lengyelország legrégebbi sóbányái
Fotó: Pixabay
A bányarészek fokozatos omlásai, vízbetörések következtében sótavak alakultak ki a térségben. A víz oldó hatása miatt a földfelszín süllyed, és ez korlátozza az ipari tevékenységeket, valamint veszélyezteti a helyi infrastruktúrát, de a település fürdőturizmusa fellendült.
Ugyanez a helyzet egyébként Kolozs megyei Désaknán, ahol szintén jelentős bányászati tevékenység folyt. A 20. és 21. században azonban itt is több omlás és vízbetörés történt, ám az ezek nyomán kialakult sótavak ma látványos természeti jelenségek.
Az olténiai Ocnele Mari-ban 2001 szeptemberében következett be tragédia, amikor beomlott egy sóbánya boltozata, és a felszínen keletkezett kráterben több lakóház is eltűnt, továbbá egy fúrótorony és egy szivattyútelep – az ezekhez tartozó üzemanyagraktárral együtt – elsüllyedt a lakóépületek közelében.
Mintegy ötven családi ház került közvetlen veszélybe, a hatóságok pedig száz ház kiürítéséről döntöttek. Az omlás helyén egy hatalmas krátertó keletkezett, amelyből kőolajszármazékokkal szennyezett, tömény sós víz ömlött a közeli patakba. Ocnele Mari tragédiáját az okozta, hogy a hagyományos száraz sókitermelés mellett vízbefecskendezéses technológiát is alkalmaztak, mely során a kioldott só helyét ipari szennyvízzel töltötték fel. Ez a megoldás idővel a föld alatti üregek beomlását, majd hatalmas felszíni tölcsérek és egy szennyvíztó kialakulását eredményezte, amely 2005-ben kis híján elárasztotta a várost.
Az omlások után a hatóságok megkezdték az üregek kiürítését, majd a parajdi példa nyomán 2010 augusztusában megnyitották az egyik tárnát a látogatók előtt, ami új lendületet adott a helyi turizmusnak.
Aknaszlatina (Szolotvino) a történelmi Máramaros sóbányászati központja, ma a „süllyedő város” néven ismert, Ukrajnához tartozó település. A község alatt húzódó sóbányák évszázadokon átívelő működése során kialakult üregek és a vízbetörések következtében a város súlyos geomorfológiai problémákkal küzd.
A Szovjetunió összeomlása után a bányák karbantartása elmaradt, a vízelvezető rendszerek elhanyagolása miatt egyre több víz szivárgott be a sótömbbe. 2010 végére az utolsó két működő bánya, az Új-Lajos-bánya és a Kilences-bánya is beomlott. A beomlások következtében hatalmas kráterek és sós tavak alakultak ki, amelyek veszélyeztetik a település infrastruktúráját, beleértve iskolákat, kórházakat és közműveket. A Kárpátalja megyei tanács kihelyezett ülést tartott a helyszínen a veszélyhelyzet miatt.
A projekt során innovatív technológiákat, például robotokat alkalmaznak a bányajáratok vizsgálatára.
A Wieliczkai sóbánya (vagy bányák) Lengyelország egyik legjelentősebb kulturális öröksége, amely több mint 700 éven át működött, és ma is az UNESCO Világörökség része. Azonban a bánya története során többször is szembesült vízbetörésekkel, amelyek komoly veszélyt jelentettek a szerkezetére és a benne található műalkotásokra.
A bánya különösen érzékeny a víz jelenlétére, mivel a só rendkívül jól oldódik vízben, ami a szerkezet instabilitásához vezethet. A 20. században több jelentős vízbetörés is történt:
Marosújvár ma már fürdőturizmusára büszke
Fotó: Rostás Szabolcs
A turisták által látogatott útvonal a szivárgás felett helyezkedik el, de a 212 méter mélyen található szanatórium veszélybe került, és mindkettőt 1993 szeptemberében bezárták.
Jelenleg a bánya állapotát folyamatosan figyelik, hogy időben észleljék a potenciális veszélyeket.
2014 novemberében a Szolikamszk-2 nevű oroszországi sóbánya alatt hatalmas víznyelő keletkezett, miután a föld alá szivárgó víz instabillá tette a bányaszerkezetet. Egy 40 méteres kráter nyílt meg a felszínen – szerencsére lakott területtől távol –, de a bányászati tevékenység felfüggesztése és a további omlásveszély megrengette a helyi közösséget. A környéken azóta is aggódnak, mikor nyílik meg újabb lyuk a föld alatt.
A Retsof az Egyesült Államok legnagyobb sóbányája volt, és 1994-ben hatalmas vízbetörés történt, amely következtében a bánya egy jelentős része összeomlott.
A vízbetörés és a beszakadás miatt a bánya működését teljesen leállították, és a terület később részben elárasztott sós tavakká alakult. A bánya bezárása jelentős gazdasági és társadalmi következményekkel járt a helyi közösség számára, és a terület környezeti rehabilitációja hosszú távú feladat maradt.
Bár emberi áldozat nem történt, a látvány és a hatás megrázó volt: a víz percek alatt töltötte fel a több száz méteres bányateret.
2012-ben Louisiana másik pontján, Bayou Corne falujánál egy sókupola instabilitása miatt alakult ki víznyelő, amely végül 37 hektárt nyelt el. A település lakóit evakuálták, és sokan soha nem tértek vissza. A víznyelő ma is ott tátong, figyelmeztetve arra, milyen kiszámíthatatlan következményei lehetnek a föld alatti bányászatnak.
A víz szinte mindig a legnagyobb ellenség a sóbányászatban. Az azonnali reagálás, a megelőző monitorozás, a szerkezeti megerősítések és a kockázatos területek pontos feltérképezése kulcsfontosságú lehet. A Wieliczkában alkalmazott vízfigyelő rendszerek, Slănic Prahova példája a helyreállításra, vagy épp a Szolikamszkban elkövetett hibák mind olyan tapasztalatot és tudást jelentenek, amelyek Parajd számára is létfontosságúak lehetnek a frissen bekövetkezett katasztrófa esetében.
Elöntötte a bezúduló víz a parajdi sóbánya Telegdy-részét is, az utolsó területet, amelynek megmentésében még bíztak Parajdon – nyilatkozta csütörtökön a székelyföldi település polgármestere.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A nyári hegyi túrák gyönyörűek, de a havasokon gyorsan változó időjárás komoly veszélyeket is rejthet, villámlással kísért heves viharok törhetnek ki egyik percről a másikra.
Orvvadászat és vadállatok illegális tartásáért hatósági felügyelet alá került egy Arad megyei fiatalember, aki az év elején két medvebocsot ejtett foglyul.
Lezuhant egy kis méretű repülőgép kedden a Hunyad megyei Szászváros közelében.
Elrendelte kedden a Maros megyei törvényszék a mezőméhesi gyilkossággal gyanúsított Emil Gânj előzetes letartóztatását.
A május végén részben beszakadt híd miatt jelenleg akadozik a közlekedés, sok tehergépkocsi kénytelen behajtani a városba.
Hétfőn 24 órára őrizetbe vettek egy, a Beszterce-Naszód megyei Kolozsnagyidán élő, 24 éves nőt számítógépes bűncselekmény és fenyegetés miatt, az ügy a volt élettársát megölő és a házát rágyújtó Maros megyei férfi ügyéhez kapcsolódik.
Kizárólag román nyelvűre cserélték két Temes megyei település, Magyarszentmárton és Szerbszentmárton eddig kétnyelvű helységnévtábláját.
Ünnepélyesen megnyitották a 33. Bolyai Nyári Akadémiát (BNYA) Szovátán, a Teleki Oktatási Központban hétfőn – közölte a szervező Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ).
Restaurálják Brassó egyik fontos műemlékét, a Posztókészítők bástyáját – közölte a város önkormányzata.
Nyolcszáz dolgozónak és kétszáz munkagépnek köszönhetően továbbra is megfeszített tempóban, jól haladnak az A1-es autópálya hiányzó dél-erdélyi, „medvealagutakról” elhíresült szakaszának építésével.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!