Románia a vesztébe rohan, de még visszafordulhat

Nagyon sok mindent fel lehet sorolni, mi okozta ezt a politikai cunamit. A romániai társadalom többsége évtizedek óta úgy látja, hogy az ország rossz irányba tart, a politikai osztály alkalmatlan a demokratikus berendezkedés, az igazi jogállam, a jólét megteremtésére; nem véletlen, hogy a rendszerváltás óta milliók távoztak külföldre, hogy ott keressék a boldogulásukat. Hatalmas az amúgy Európa-párti vonalat képviselő pártokból való kiábrándulás, amit fokoztak a tavaly decemberben a költségvetési hiány csökkentésének céljából foganatosított megszorító intézkedések, valamint az, hogy a Marcel Ciolacu vezette kormány egyelőre képtelen megállítani a deficit növekedését, ezért további népszerűtlen lépések, áfa- és adóemelés várható a közeljövőben.

Persze benne van Simionék előretörésében a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének eltörlése okozta frusztráció, a hatóságok ugyanis nem magyarázták el minden kétséget kizáróan, hogy erre szükség volt, emiatt sokan úgy érzik: bárkire is szavaznak, a „rendszer” félresöpri a népakaratot, és azt hoz ki győztesnek, akit akar. Az elmúlt tíz évben a politikai életből teljesen visszavonult, csupán tavaly decemberben „reaktivált” Crin Antonescu – valamint az egész koalíció – vereségének oka elsősorban a kormányon lévő mainstream pártokkal szembeni nagyfokú elégedetlenségben keresendő. A többség a 65 éves Antonescuban „lejárt szavatosságú” politikust, a rendszer és a 35 éve kisebb-nagyobb kihagyással folyamatosan hatalmon lévő politikai alakulatok emberét látta, aki nem képes megújítani, megreformálni az országot. Végül, de nem utolsósorban az sem tett jót a kormányoldal megítélésének, hogy az amerikai hatóságok mindössze a május 4-ei államfőválasztás előtt két nappal bejelentették: kizárják Romániát a vízummentességi programból, amelybe még a Biden-adminisztráció vonta be az országot idén januárban.

A május 18-ai döntő forduló egyértelmű esélyese Simion, aki azonban elszigetelné az országot. Mivel a választási adatok tanúsága szerint a szélsőségesen nacionalista politikus számottevő magyar szavazatot is kapott, hadd mutassuk be a nagyközönségnek. Évekkel ezelőtt futballszurkolók vezetőjeként megannyi rendbontásban vett részt, aktivistaként nyíltan síkra szállt a Moldovai Köztársaság és Románia egyesüléséért, emiatt kitiltották a volt szovjet tagköztársaságból, ahová jelenleg sem léphet be, akárcsak Ukrajnába, amelytől megvonna minden támogatást. (Anatol Șalaru volt moldovai védelmi miniszter állítja: Simion évekkel ezelőtt az orosz titkosszolgálat, az FSZB ügynökeivel találkozott Chișinăuban. Apropó: nagyon jó lenne tudni, mit keresett a választás másnapján, hétfőn Bécsben...).

Nem egyszer volt főszereplője erőszakos cselekedeteknek – hadd emlékeztessünk az úzvölgyi magyar katonatemető feldúlására –, politikai ellenfeleivel szembeni agresszív cselekményeknek, többek között a bukaresti törvényhozásban. Gyakorlatilag Románia parlamentjének szintjére emelte az agresszív útszéli politizálást: kis híján megverte a szónoki emelvényen a volt energiaügyi minisztert, egykori párttársát, Diana Șoșoacát pedig megfenyegette: „megerőszakollak, koca!”. Programja egyik sarokköve a gazdasági nacionalizmus: államosítaná az 1989-es rendszerváltás óta eltelt 35 évben magánosított állami vállalatok jelentős részét, mindenekelőtt az energetikai társaságokat, beleértve Románia legnagyobb kereskedelmi társaságát, az OMV Petrom kőolajipari céget.

Bár Simion állítja, hogy jó kapcsolatokat alakított ki a Trump-adminisztrációval, esetleges végső győzelme nem javítana az Egyesült Államok és Románia között fennálló stratégiai partnerségen, ugyanakkor borítékolhatóan visszavetné Bukarest kapcsolatát az Európai Unióval. Ráadásul megnőne az esélye az általa irányított AUR hatalomra kerülésének is. Kész katasztrófa – tömören így lehetne összefoglalni Simionék hatalomra kerülésének következményeit.

Az első forduló legnagyobb meglepetése, hogy a második helyet, és ezzel a második fordulóban való részvétel jogát a jelentős párttámogatás nélküli Nicușor Dan szerezte meg. Maga mögé utasítva azt a Crin Antonescut, aki a hárompárti kormánykoalíció államfőjelöltjeként nem csak jelentős politikai támogatottságnak örvendett, hanem olajozottan működő pártapparátusok is mellette kampányoltak. A rendszerkritikus, a koalícióval szemben éles bírálatokat megfogalmazó Dannak nagyon nehéz dolga lesz a jelenleg kétszer akkora támogatottsággal rendelkező Simionnal szemben.

Bár sok elemző szerint a romániai szavazópolgárok többsége Európa-párti, a szélsőjobb-szuverenista jelölt és tábora pedig nem képes 40 százaléknál nagyobb támogatottságra szert tenni, Bukarest főpolgármesterének rövid idő alatt olyan pártok híveit kellene a maga oldalára fordítania, amelyekkel eddig ádáz politikai küzdelmet folytatott. Mindenekelőtt a kormányzó szociáldemokraták (PSD) szimpatizánsai körében magas az elutasítottsága (éppen ezért ezek egy része Simiont fogja támogatni, vagy távol marad az urnáktól), de a liberálisok körében sem arat osztatlan sikert.

A jelenlegi helyzetben a PSD a legjobb döntést hozta meg azzal, hogy visszahívja miniszterelnökét, Marcel Ciolacut a kormányból, és a koalícióból is kivonul. Az azonban nagyon rossz előjel, hogy a baloldali alakulat nem foglal állást a jelenlegi egyetlen demokratikus, tisztességes opció, Nicușor Dan mellett, hanem szavazói lelkiismeretére bízza a döntést, ami gyakorlatilag a felelősség áthárításával egyenértékű. Ezáltal a PSD megágyaz az AUR-ral közös kormányzás lehetőségének, amennyiben két hét múlva Simion lesz a befutó.

Ahhoz, hogy esélye legyen május 18-án, Dannak mindenképpen tárgyalnia kell a feloszlóban lévő koalíció vezetőivel. Több mint kétmillióval több választópolgárt kell még a maga oldalára fordítania a következő két hétben, mint ahányan vasárnap rá voksoltak, és meglehet, még az sem lesz elegendő, mert Georgescu „hologramja”, Simion is gyarapítani fogja még támogatói számát. Az elmúlt évtizedekben láttunk már látványos fordításokat, Traian Băsescu, majd Klaus Iohannis részéről is, ennél azonban most jóval nagyobb bravúrra lesz szükség.

A lecke tehát fel van adva a választópolgároknak. Viszont a politikai pártoknak még inkább, merthogy bebizonyosodott: a tavalyi választások utáni hidegzuhanyt követően sűrűn hajtogatott fogadkozások ellenére nem tanultak a leckéből, nem újultak meg, nem léptek a belső reform útjára, nem figyelnek az emberek igényeire. A szélsőjobb diadalmenetét csakis úgy lehet feltartóztatni, ha reális alternatívát mutatnak fel a káosszal egyenértékű aranysárga fergeteggel szemben.