• Vélemény

Szimbolikus karácsonyi „ajándéknak” mindenképpen szép, hogy Ukrajna megkapta az uniós csatlakozás megkezdésére szóló meghívót, de azért van egy olyan érzésünk, hogy ha választani kellett volna, jobban örül az 50 milliárd eurónak, amit nem küldenek el.

Rövid időn belül két alkalommal is biztonságpolitikai kérdésként tüntette fel az elmúlt hetekben Kelemen Hunor RMDSZ-elnök az erdélyi magyarság ügyét.

Lehet-e hiteles a női és az emberi jogok védelmezője, ha saját maga erőszakot követ el nőtársa ellen? Hol találkozik az emberiesség, az erkölcs és a jog?

A román schengeni csatlakozás feltételekhez kötött részleges jóváhagyásának ígéretével az osztrák kormány úgy adott „ajándékot” Bukarestnek, hogy kétséges: valójában adott-e egyáltalán valamit.

A rendszerváltás utáni kilencvenes évek mezőgazdasága az átmeneti időszak valamennyi rákfenéje ellenére is kifizetődő volt, miközben a gazdák alig kaptak állami támogatást. Ma támogatással sem lehet a földből megélni.

Sokadmagával együtt Ilyés Gyula fogalmazta meg a kérdést: ki a magyar? Nem szándékozom a kérdés részletes megválaszolására. Magyarnak magyar az anyanyelv, a haza, a nemzet, a szív. Lélek és szellem. Nemzeti büszkeség.

Álmaimban Amerika visszainteget – bizonyára sokak fülében cseng még mindig ismerősen a rendszerváltás környékének popslágere, amelyet az AD Studio nevű banda énekelt.

Ismét eljött december elseje, a hivatalos Románia pedig ismét csak a szokásos külsőségek mellett, a szokásos lózungokkal tömjénezi önmagát a „Nagy Egyesülésnek” nevezett 1918-as gyulafehérvári román népgyűlés évfordulóján.

Hazaárulás, tönkre teszik a spanyol nemzetállamot – ilyen vádak zúdultak a Spanyol Szocialista Munkáspártra (PSOE), miután kiderült: a parlamenti támogatást csak úgy tudta megszerezni, hogy amnesztiát ígért a katalán függetlenségi politikusoknak.

Szoboszlai Dominiknak azt is elhisszük, ami (még) nincs, de egyre inkább, tényleg meglehet. Éppen ezért sokkoló a kontraszt, ha az erdélyi magyar sportszerető egyet nyom a távirányító gombján vagy továbblapoz a román futballvilág színterére.

Mondhatnánk, hogy a következő, négy megmérettetést is felsorakoztató választási szuperév miatt hamarosan hosszú kampányidőszakra kell készülni – ha nem zajlana máris ezerrel a kampány, amelyben a jelek szerint a magyar ügy is jelentős szerepet kap.

Senki nem várja jobban a medvék téli álmát, mint az erdélyi állattartó gazdák. Miközben a környezetvédők és a politikusok egy része cinkosan hallgat az Erdély-szerte egyre nagyobb károkat okozó medvejárásról.

Egy jól hangzó, de kellőképpen át nem gondolt, megfelelő hatástanulmány elkészítése nélkül elfogadott törvény, egy közelgő választási szuperév előtti előre hozott kampányidőszak, valamint egy csökkenő támogatottságot mutató felmérés.

Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.

Az ukrajnai háború után most az Izrael ellen a Hamász által elkövetett gyáva és barbár terrortámadás nyomán indított megtorló művelet farvizén zajló események is megerősíteni látszanak: megingóban, felbomlóban a 20. század közepe óta kialakult világrend.

A helyzet bonyolult ugyan, de vitathatatlanul magyar az, vagy bármely nemzetiségű, aki saját maga saját szabad akaratából annak tartja magát.

Számunkra a székely tömb (vagy az azon kívüli települések, közigazgatási egységek, ahol nagyobb számban élünk) az asszimilációs nyomás ellensúlyozásának vagy kivédésének eszközeit nyújtja.

A magyar közösségnek nincs helye Erdélyben, mivel Mongóliából érkezett, ezért javallott visszatérnie oda – ezt tudhattuk meg az elmúlt napokban egy készséges román „történészek” által tartott gyorstalpaló „történelemórából”.