• Vélemény

Az ukrajnai háború után most az Izrael ellen a Hamász által elkövetett gyáva és barbár terrortámadás nyomán indított megtorló művelet farvizén zajló események is megerősíteni látszanak: megingóban, felbomlóban a 20. század közepe óta kialakult világrend.

A helyzet bonyolult ugyan, de vitathatatlanul magyar az, vagy bármely nemzetiségű, aki saját maga saját szabad akaratából annak tartja magát.

Számunkra a székely tömb (vagy az azon kívüli települések, közigazgatási egységek, ahol nagyobb számban élünk) az asszimilációs nyomás ellensúlyozásának vagy kivédésének eszközeit nyújtja.

A magyar közösségnek nincs helye Erdélyben, mivel Mongóliából érkezett, ezért javallott visszatérnie oda – ezt tudhattuk meg az elmúlt napokban egy készséges román „történészek” által tartott gyorstalpaló „történelemórából”.

Máté Gábor kolozsvári megállapítása teljesen ellentmond annak, amiként működnie kell az emberi kapcsolatoknak, legyen szó családról, munkahelyről, lakótársulásról, tágabb közösségről.

Rég nem volt ennyire ingatag a világ biztonsági helyzete, mint most, miután az ukrajnai háború negatív hatásait tetézve a Gázát irányító Hamász palesztin terrorszervezet merényletsorozatot követett el Izraelben.

A romániai magyar közösség jogai és a magyar gazdaságfejlesztési program ügyében Bukarest továbbra is ugyanolyan hajthatatlan, mint eddig – ez az egyik legbiztosabb következtetés, amit a magyar a román államfő közötti tárgyalások kapcsán leszűrhetünk.

Még ha az erdélyi magyar közösség számára rövid távon konkrét eredményekkel nem is jár az, hogy Macron nagyobb mértékű autonómiát ajánlott Korzika számára, mégiscsak jó szolgálatot tett azoknak, akik szerint a magyarokat is megilleti az önrendelkezés.

„Ami kétségtelenül közös a magyar, Magyarországon született Nobel-díjasokban: a tudásukat a magyar kultúrából merítették, de a kedvezőbb szakmai, politikai körülmények miatt mindannyian elvándoroltak szülőhelyükről”.

Aggasztó adat: Romániában a 25 százalékot közelíti a szélsőjobboldalinak tekinthető pártok támogatottsága.

A 2021-es népszámlálás szerinti apadásunkat akkor érti meg az ember, ha bepillant az erdélyi nagyvárosoktól távolabbi falvak egyházi anyakönyvébe. Ilyenkor döbben rá, hogy mekkora negatív különbség van a születések és az elhalálozások száma között.

Amilyen a Grüss Gott, olyan a fogadjisten – ezt tapasztalhatta meg az osztrák OMV, illetve közvetve az osztrák kormány is az olaj- és gázipari konszern és a román kormányfő közötti egyeztetés során.

A híres üdülőhely szállodájának főbejárata fölött családi címert ábrázoló zászlók közé kifeszített molinón ez a felirat volt olvasható szeptember 15-17. között: Komoróczy Családi Nap 1923 – 2023.

Még ha nem is állhat mindig mellette, egy szülő nem bújhat az ujja mögé, azt állítva, nem tehet arról, hogy csemetéje alkoholizál, kábítószert fogyaszt – ráadásul ezzel egy időben még volán mögé is ül.

Időzített bombák ketyegnek Románia településein, a lakóingatlanok közvetlen közelében – erre kellett rádöbbennünk a halálos áldozatokat és több tucatnyi sérültet követelő dél-romániai gáztöltőállomás-robbanás nyomán.

Ahogy az a Colectiv-ügy és a sorozatos kórháztüzek esetében is történt, most a kábítószer-fogyasztás ügyében is tragédiának kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy ráirányítsa a figyelmet: Romániában adófizető polgárok élete folyamatosan veszélyben van.

Lehetetlen küldetést próbálnak teljesíteni a bukaresti kormánypártok: úgy szeretnék befoltozni az állami költségvetésen tátongó óriási lyukat, hogy a lehető legkevesebb fájdalmas megszorítást kelljen meglépniük.

Miközben Kína ellen gazdasági hidegháborúba bonyolódik, Oroszország ellen pedig Ukrajnában forró proxyháborút vív, az Egyesült Államok arra is tudott időt szakítani, hogy Magyarországot – illetve az összes magyar állampolgárt – vegzálja.