• Vélemény

Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.

Az rendben van, hogy belevizelnek a medencébe, de az Isten szerelmére, legalább ne a rajtkőről tegyék! – ezt a klasszikus poént idézi, ahogy a PNL visszavonta a saját törvénytervezetét.

Oroszországban súlyos belső problémák vannak, jelentős az instabilitásra való hajlam, a társadalom nagy része azonban jelenleg nem akar a Putyin-rendszer ellen fordulni – egyelőre ennyi szűrhető le a Wagner-lázadásból.

Hiába a korábbi hangzatos szólamok: a héten ismét csak bebizonyosodott, hogy Romániában a stabilitásnál és az adott szónál sokkal fontosabbak a pártok politikai és főleg anyagi érdekei.

Mostanra már szokásos ügymenetté vált, hogy Románia minden kínálkozó alkalmat elmulaszt a schengeni csatlakozásra.

Folyamatos „ionapotchivanokozás” (értsd: magyarellenes hergelés) zajlik a román politikai és médiatérben. „V. Orban (terület)darabokat akar a szomszédos országokból” – hirdeti a bukaresti hírtévé.

Még ha nem is szándékolt, nehéz nem szimbolikus jelentőséget tulajdonítani annak, hogy Klaus Iohannis éppen a trianoni diktátum évfordulóján vehet át egy német kitüntetést a többek között a kisebbségek érdekében kifejtett „áldásos” tevékenységéért.

Nincs az a válsághelyzet, amelyet a romániai politikum ne tudna még tovább fokozni.

Ez már akkora túlzás és vétség a tudatosan és érdekszerűen szubjektív, helyenként minősíthetetlen hangvételű fröcskölődők részéről, mintha maga Böjte Csaba a sajtó teljes nyilvánossága előtt – szintén minősíthetetlen stílusban – tagadná a vádakat.

Ki és milyen jogon mondott le az állami egyetem igényléséről, és hogyan indokolja ezt a képtelen behódolást?

Bár nehezen lehetett elképzelni, hogy a magyar-ukrán viszony még az eddigieknél is jobban megromolhat, Zelenszkij ukrán elnök – illetve a titkos amerikai hírszerzési dokumentumok kiszivárogtatói – gondoskodtak arról, hogy még feszültebbé váljon.

Az utóbbi időben a moldovai és a romániai sajtó hangulatkeltő cikkekkel esett neki a Moldovai Köztársaságban működő Gagauz Autonóm Tartománynak, amelyről azt írják, hogy lakosságának többsége oroszbarát.

Románia arra készül, hogy áthelyezzen egy ünnepnapot, és bár nem valami nagyszabású össznemzeti ünnepről van szó, a döntés annál szimbolikusabb jelentőségű az ország orientációja szempontjából.

Jóformán nem telt el nap anélkül az elmúlt hetek során, hogy a román sajtó ne láttassa a hárompárti kormánykoalíción kívül az RMDSZ-t.

Romániában az állami hatóságok továbbra is bármikor, bármilyen helyzetben képesek a magyarokkal szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmazni, amikor pedig ezzel szembesítik őket, szemrebbenés nélküli, cinikus terelés a válasz.

Ferenc pápa látogatásával nyilvánvalóan megerősödtek a Vatikán és Magyarország kapcsolatai, miközben a világ katolikussága szeretettel vetette tekintetét a Magyarok Nagyasszonya békét akaró országára.

Egy kicsit olyannak tűnik Románia közigazgatási átszervezésének felülről, egy kaptafára történő szorgalmazása az üzleti szféra részéről, mint a borotválógépet feltaláló szovjet tudósról szóló klasszikus vicc.

Az Európai Uniónak saját célok mentén, az európaiak érdekeit követve kell az világpolitikában és -gazdaságban részt vennie.