Azonban a támadás egyrészt súlyos látleletet állít fel az amerikai – és igazából az egész nyugati – politikai kultúra helyzetéről, másrészt további inspirációt jelenthet a további, hasonló szörnyű cselekedetek számára. Hiszen nem ez az első ilyen merénylet idén, a Robert Fico elleni, szerencsére szintén sikertelen támadás már megadta a kezdő lökést az orvtámadások számára.

Egyértelmű, hogy a cselekedet okaként az utóbbi egy-másfél évtizedben egyre jobban elfajuló politikai szembenállás keresendő.

A magát toleránsnak, befogadónak és a liberalizmus kizárólagos letéteményesének tekintő oldal képviselői – politikusok és sajtóorgánumok egyaránt – sokszor már-már a hisztéria határát súroló nyilatkozatokban és anyagokvab támadják ellenlábasaikat. Trump kapcsán még a legártatlanabb jelzők közé tartozik, hogy Hitlerhez hasonlítják, az pedig a minimum, hogy a „szélsőséges”, „megosztó” és egyéb hasonló jelzőkkel illetik, illetve hogy katasztrófaforgatókönyveket vázolnak fel arra az esetre, ha ő nyeri a választást. Arról nem is beszélve, hogy nehéz elhessegetni annak a gyanúját, hogy az igazságszolgáltatást is politikai alapon próbálják bevetni ellenfelük kiiktatására.

A jelenség pedig nem csupán a politikumot és a fősodratú sajtót érinti:

Sőt olyanok is akadnak, akik további „ügyfeleket” is javasolnának a potenciális merénylőknek – többek között a magyar kormányfőt.

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy egy zavaros elméjű, azonos korú társai által kirekesztett, könnyen befolyásolható, az életének valamilyen értelmet kereső fiatalember úgy érezte: azzal válhat „valakivé”, ha megszabadítja a világot a patás főgonosznak kikiáltott Trumptól.

Már természetesen ha egyedül cselekedett.

Vannak ugyanis kérdőjelek szép számmal a merényletkísérlet körül, hiszen tény:

Az is nagyon furcsa, hogy a világ vezető szuperhatalma professzionális biztonsági szerveinek – élen az elnökök és volt elnökök testi épségére vigyázó Secret Service-szel – orra előtt, az elkövetőt már korábban kiszúró jelen levők előzetes figyelmeztetései ellenére egy terepszínű ruhás, húszéves srác simán felmászik egy közeli épület tetejére egy félautomata fegyverrel, és tüzet nyithat az ország egyik legjobban védett emberére.

Persze ne essünk az összeesküvés-elméletek fabrikálásának csapdájába, nagy az esélye, hogy itt is a klasszikus módszer, Occam borotvája működik a legjobban. Vagyis ellenkező tartalmú bizonyítékok megjelenéséig zárjuk ki az összes, bonyolult és kevésbé reális forgatókönyvet, és tartsuk meg a legvalószínűbbnek tűnőt: azt, hogy a biztonsági szolgálatok egyszerűen ennyire pancserek.

Ami egyrészt mégiscsak nehezen hihető, másrészt

Annyi bizonyos, hogy a felelősök megtalálása és szankcionálása mellett a vonatkozó protokollok átvizsgálása, illetve az emberállomány alkalmasságának, illetve kiválasztási kritériumainak felülvizsgálata sem megspórolható, az alkalmasság legfőbb kritériumának ugyanis a szakmai felkészültségnek kell lennie, nem mindenféle ideológiai követelményeknek való megfelelés.

Az mindenképpen pozitívum, hogy a merénylet sikertelensége miatt úgy tűnik, hogy a szándékolttal éppen ellenkező hatást ér el:

Már csak azért is, mert annak nyomán Trump korábbi republikánus ellenfelei – a most alelnöknek és hasonló meggyőződése nyomán politikai utódnak jelölt J. D. Vance-től Nikki Haley-n át a sokáig potenciális elnökjelöltnek tartott floridai kormányzóig, Ron DeSantisig – feltétlen támogatásukról biztosították őt.

Mindazonáltal nem érdemes előre inni a medve bőrére, hiszen a merénylet az eddig belső konfliktusok tépázta ellenkező oldalt is arra kényszerítheti, hogy félretegye az ellentéteket, és egységesen felsorakozzon a saját jelöltje mögé.

Joe Biden elnök a merényletkísérlet után megpróbálta a higgadt, konszenzusteremtő politikus pózát felvenni, aki nyugalomra és kulturált, erőszakmentes fellépésre inteni mindkét oldal képviselőit, amivel a saját térfelén is üzent azoknak, akik alkalmatlanságára hivatkozva szeretnék visszaléptetni őt az elnökjelölti versenyből.

Mint ahogy akkor is, ha mégis félreállítják, mert egy ismert és népszerű új jelölt új lendületet adhat a kampánynak – bár tény, hogy Trump előnye, amely már eddig is kétségtelen volt, most nehezen behozhatóvá nőtt.

Már csak azért is, mert

Minden esetre kijelenthető: a világ tényleg rosszabb hely lett. De nem azért, mert Trump életben maradt – hanem azért, mert sikertelen merénylet ide vagy oda, a Fico- és a Trump-affér után egyre többen érezhetik úgy: fegyverrel kell „megoldani” a fennálló politikai problémákat.

És ami Juraj Cintulának vagy Thomas Matthew Crooksnak nem jött össze, az nekik végül majd sikerül.