Makkay József

Makkay József

Ki szeretne szakmát tanulni?

2024. június 26., 19:332024. június 26., 19:33

2024. június 26., 20:092024. június 26., 20:09

Rájár a rúd a romániai szakoktatásra. A közbeszédben gyakran elhangzó szakmunkásképzés szükségessége olcsó szlogenné vált, mert a tanügy mostohagyerekeként kezelik, ahova a ,,megbélyegzett” gyerekek kerülnek.

A legtöbb szakiskola azzal vág neki a diákok nyári beiskolázási időszakának, hogy az oktatási intézmény vezetői nem tudják, betelnek-e a meghirdetett helyek, elindulhatnak-e az eltervezett osztályok, lesz-e elég jelentkező. A romániai szakiskola rendszerint csak annak függvényében tud tervezni, hogy a számítógépes líceumi helyleosztásokat követően kipotyogó diákok beiratkoznak-e a város vagy a megye leggyengébb színvonalú középiskoláiba, vagy eldöntik, hogy szakiskolába mennek mesterséget tanulni. Vannak, persze, szerencsés kivételek, amikor egy általa preferált szakmát szeretne elsajátítani a fiatal, és úgy kerül szakmunkásképzőbe, valójában azonban a véletlenszerű választás jellemző, amikor a nyolcadikot végzett diákot erre a pályára ,,sodorják” a körülmények.

Hozzáértő tanügyi szakemberek sokszor elmondták már, hogy Romániában a tanügyi rendszer szerkezetével vannak gondok,

mert a közoktatásban túlreprezentált az elméleti és reál IX.-XII.-ess oktatás. Sokkal több líceumi osztály indul, mint amire szükség lenne. A mai rendszer gyökerei a kilencvenes évek végére és a kétezres évek elejére nyúlnak vissza, amikor a magánegyetemek lobbija uralta a szakminisztériumot, nekik kellett diákokat szállítani, hogy diplomagyárként működhessenek. A rendszer odáig fajult, hogy a korábban működő szakiskolákat bezáratta, felszámolta a minisztérium, sőt az egyik PSD-és oktatási miniszternek olyan elképzelése született, hogy azok a diákok is beiratkozhassanak egyetemre, akiknek az érettségi vizsgája nem sikerült.

Szerencsére a romániai tanügy ámokfutása véget ért, a diplomagyárként működő magánegyetemeket bezárták, a közoktatás szerkezete mégsem változott.

Az elmúlt 10-15 évben már a drasztikusan fogyatkozó diáklétszám határozta meg a tanügy túlélő szerkezetét, minden középiskola próbálja menteni a menthetőt. Olyan diákokkal indítanak kilencedik osztályokat, akikről már a képességvizsga alapján meg lehet állapítani, hogy nem líceumi oktatásba, hanem szakképzésbe valók. Nincs ebben semmi rendkívüli: amióta világ a világ, mindig voltak jó szellemi képességű, jobban tanuló gyerekek, és akinek kevésbé ment a tanulás, az elszegődött inasnak, ahol mesterembert faragtak belőle.

A mai világ viszont azt hirdeti, hogy bárkiből lehet informatikus, orvos, mérnök, pap, közgazdász vagy tanár, csak éppen akarnia kell. Be kell iratkozni a líceumba, onnan majd folytatja valahogy a gyerek. Ez a szülők álma és a fiatalok orra előtt elhúzott mézesmadzag, ami előbb-utóbb kiábrándultságot, csalódást, frusztrációt okoz. Az egymást követő kudarcok után sokan rádöbbennek, hogy mégiscsak jobb lett volna szakmát tanulni.

Egy mérnöktanár ismerősöm mesélte, hogy az egyik magyar líceumban nekiestek a tanárkollégái és a szülők is, hogy a nyolcadikos gyerekeknek miért népszerűsíti a szakoktatást. Miért butítja a gyereket? – vonták kérdőre a csemetéiket rangos értelmiségi pályára álmodó szülők. A gépészmérnök végzettségű pedagógus ott is hagyta a tanügyet, tanári fizetésének talán a háromszorosát is megkeresi mérnökként. De

sorolhatnék nagyon sok olyan szakmát, ahol busásan megtérülne, ha a diák és a szülő idejében felfedezné a szakoktatás előnyeit.

Állandóan halljuk, hogy nincs elegendő kőműves, ács, hegesztő, gépkocsiszerelő, villanyszerelő vagy szakács, de szinte minden ,,menő” szakmát fel tudnék sorolni, ahova fiatalokat várnak. Érdemes lenne történelemórán elmagyarázni a fiataloknak, hogy milyen rangja volt az iparosok céhének, hogy felnézett rájuk a világ. Ami valójában napjainkra sem változott meg, de értékvesztett világunkban sok ember összekeveri a vágyait a lehetőségeivel.

Erről is érdemes lenne többet beszélni gyerekeknek és szülőknek egyaránt.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Legyenek megszorítások, csak mi ússzuk meg!

Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Hozzá mer nyúlni Bolojan a „szent tehenekhez”?

Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.

Balogh Levente

Balogh Levente

Irán dönthet: tárgyal vagy eszkalál

Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.

Balogh Levente

Balogh Levente

A kódolt instabilitás kormánya

Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicuşor Dan diplomáciája

Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ne az adófizető vigye el a balhét a felelőtlen költekezés miatt

A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.

Balogh Levente

Balogh Levente

Elsöpör az AUR-hullám?

Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.