Balogh Levente

Balogh Levente

Putyin blamázsa és az ukrán kamikazeoffenzíva

2024. augusztus 16., 12:302024. augusztus 16., 12:30

2024. augusztus 16., 12:572024. augusztus 16., 12:57

A hatalmas kiterjedésű Oroszország térképét elnézve szinte jelentéktelen, apró foltnak tűnik az a mintegy ezer négyzetkilométer, amit az ukránok elfoglaltak – de hát egy, a talpába fúródó apró tüske is óriási fájdalmat okozhat, sőt akár végzetes is lehet még egy medve számára is.

Persze azért ott nem tartunk, hogy a váratlan és eddig meglepően sikeres ukrán behatolás a Kurszki területre végzetesnek bizonyuljon Oroszország számára – és várhatóan a jövőben sem válik azzá –, de rövid távon komoly fegyvertény, amely csúnya blamázs az egész orosz haderő és személyesen Vlagyimir Putyin elnök számára is.

Az azonban

kétséges, hogy közép-, pláne hosszú távon milyen eredményeket hozhat a támadás, amely könnyen kamikazeakciónak bizonyulhat.

A donbaszi fronton a feléledt nyugati fegyverszállítások ellenére is egyre szorultabb helyzetbe kerülő, folyamatosan hátrálni kénytelen ukrán haderő vezetői húztak egy merészet, és A legjobb védekezés a támadás klasszikus elvét alkalmazva alaposan meglepték az ellenséget.

És mindenki mást is, ami már eleve szép eredmény: úgy sikerült egy több ezer fős haderőt a szükséges fegyverekkel és harcjárművekkel együtt a támadás kiinduló pontján összevonni, hogy arról az ellenséges hírszerzés alig szerzett tudomást.

Igaz, egyes források szerint Valerij Geraszimov orosz vezérkari főnököt a hírszerzés tájékoztatta arról, hogy valami készülőben van, de ő a vezérkarával együtt nem vette komolyan az információt – amivel sikerült elérnie, hogy országa beleszaladjon az utóbbi év legnagyobb pofonjába.

Az ugyanis

Idézet
a moszkvai katonai és politikai illetékesek súlyos mértékű elbizakodottságának a jele, hogy nem őrizték a közös határt egy ellenséges országgal amellyel háborúban állnak.

Így aztán a híradások arról szólnak, hogy a kis számú, felkészületlen orosz és csecsen védő futószalagon esik hadifogságba, miközben több tucatnyi orosz település került ukrán megszállás alá.

Persze tulajdonképpen

nem rossz ötlet, hogy ha a támadó ország bevethető hadseregének elsöprő többsége a megtámadott ország területén van, az próbáljon annak saját területén károkat okozni az agresszornak.

A nagy kérdés most az, hogy a meglepő és bravúros fegyverténynek valójában mi lehet a célja, mit akar elérni a kijevi vezetés?

Az egyik legkézenfekvőbb indoknak az tűnik, hogy ezzel próbálják elérni az orosz csapatok egy részének kivonását a Donbaszból, hogy a folyamatos nyomás alatt levő, jó ideje hátráló ukrán védők fellélegezhessenek.

Ez állítólag meg is történt, de ettől nem enyhültek az orosz támadások, sőt maguk az ukránok mondják, hogy csak erősödtek. Vagyis ez eddig nem egészen jött be.

Az is a lehetőségek között szerepel, hogy úgymond

„túszul” akarják ejteni a megszállt orosz területeket,

hogy azok alkualapként szolgáljanak a tűzszüneti tárgyalások és a megszállt ukrán területekről való orosz kivonulás kikényszerítésére.

Jelen állás szerint ez is kevésbé valószínű, legalábbis maga Putyin jelentette ki, hogy nem hajlandó az ukránokkal tárgyalni – igaz,

amennyiben az ukrán akció további sikereket tartogat, és az orosz erőknek nem sikerül záros határidőn belül visszaszerezniük a megszállt területeket, ez még változhat.

(Szinte mellékszál, de fontos: ukrán részről olyasmi is elhangzott, hogy a művelet célja felgyorsítani Európa leválását az orosz gázról – ezt pedig kiválóan szolgálhatja, hogy elfoglalták a szudzsai gázmérőállomást, amelyen a Közép-Európa irányába tartó gázszállítmányok haladnak át. Fontos azonban megjegyezni, hogy bármilyen kártétel a gázszállító berendezésekben, vagy a gáz elzárása súlyos beavatkozás lenne az érintett közép-európai országok szuverenitásába, egyben államilag támogatott terrorcselekményként is besorolható volna).

A betörés mindemellett természetesen imázscélokat is szolgál.

Kijev ezzel egyszerre üzenné a Nyugatnak és a háború borzalmai által egyre inkább megnyomorított ukránoknak, hogy nem csupán ellenállni képesek a nyugati fegyverek segítségével, hanem támadni is, ami az ukrán lakosság körében a morál, a nyugati kancelláriákon pedig a további fegyveres támogatásra való hajlandóság emelését szolgálja.

Ez utóbbi egyik lehetséges folyományaként

azt remélhetik, hogy az Oroszország számára megalázó és a gyengeségét ismét bizonyító betörés nyomán jóváhagyják, hogy távolsági korlátozás nélkül használjanak minden nyugati fegyvert Oroszország mihamarabbi tárgyalóasztalhoz kényszerítése érdekében.

Persze ebben az esetben Moszkva is bekeményíthet, és célba veheti Kijev és a többi ukrán nagyváros fontosabb kormányzati épületeit, illetve a még megmaradt energetikai infrastruktúrát, amivel megint csak az ukránok járnának rosszabbul.

Ezen lehetőség már amúgy is fennáll, Putyin és körei nemigen engedhetik meg maguknak, hogy megtorlás nélkül hagyjanak egy ilyen megalázó akciót, amelynek során a második világháború óta először tiporjak külföldi páncélosok Oroszország Anyácska földjét.

Ha ugyanis nem sikerül rövid úton elkezdeni kiszorítani az ukránokat az orosz területekről, és/vagy látványos megtorló csapást végrehajtani, az tovább rombolhatja a moszkvai vezetésbe vetett bizalmat a lakosság körében – ami amúgy egyértelműen az ukrán támadás céljai között szerepel.

Főleg abban az esetben súlyosbodhat a helyzet, ha nem csupán az ukrán frontról kellene orosz egységeket a haza védelmére kivonni, de még újabb sorozást is kellene tartani – az már komolyabb társadalmi feszültséghez, sőt akár ellenálláshoz is vezethetne.

Kérdéses azonban, hogy eljut-e idáig a helyzet, bár

a közelgő őszi esőzések nyomán a páncélosok számára járhatatlanná váló talajviszonyok az ukránok kezére dolgoznak, ha sikerült addig „birtokon belül” maradniuk.

A terrorcselekményként számon tartott katonai betörés elleni műveletek koordinálásával ugyanakkor Putyin a hírszerzést bízta meg, és minden bizonnyal az összes, az ukrán fronton nélkülözhető eszközt – fegyverektől és a légierő egységeitől kezdve az élőerőig – a rendelkezésére bocsátanak, hogy minél hamarabb kiköszörülje a csorbát.

A nagy kérdés az, mekkora erőt hajlandó Ukrajna ebbe a kalandba belefeccölni, és ennek nyomán meddig tudja tartani területeket.

Na meg az, hogy alaposan átgondolt, hosszabb távú következményekkel is számoló, gondosan kimunkált műveletről van szó, vagy

inkább olyan az egész, mint az az ökölvívó, akit az ellenfele már véresre vert a ringben, csak szédelegni tud, és tudván, hogy vesztésre áll, felszívja magát, hogy egy utolsó rohammal megpróbálja kiütni ellenfelét – vagy legalábbis elkerülni azt, hogy az üsse ki őt.

Az eddigiek alapján inkább az utóbbi tűnik valószínűnek.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Bangladesiek, magyarok és a szolidaritás

Példás, dicséretes reakciók egész sorát váltotta ki a napokban Bukarestben történt sajnálatos incidens, amelynek során egy fiatal rasszista indíttatásból rátámadt egy bangladesi ételfutárra.

Balogh Levente

Balogh Levente

Az ukrajnai béke hullámvasútja

Olyan az ukrajnai rendezés ügye, mint egy hullámvasút: egyszer a Donald Trump által szorgalmazott béke lehetősége repít a magasba, máskor a tűzszüneti megállapodás látszólagos esélytelensége taszítja mélybe a világot.

Balogh Levente

Balogh Levente

Iliescu örökösei

Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.

Balogh Levente

Balogh Levente

Szegény luxusnyugdíjasok

Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.

Balogh Levente

Balogh Levente

Mennyire esélyes a magyar–román közeledés?

Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Első az erdélyi magyarok érdeke

Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.

Balogh Levente

Balogh Levente

Mainstream pártok, koalíciós botrányok, megszorítások és kommunista nosztalgia

Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.