A regionális sürgősségi kórházak építésének évtizedek óta tartó elhúzódása is bizonyítja, hogy uniós finanszírozásuk ellenére nehéz elgondolni, miből lesz pénz a bővített ellátórendszer működtetésére. Ezzel függ össze a megelőző szűrővizsgálatok kiterjesztéséről szóló, évek óta elkészült törvénycsomag alkalmazásának elnapolása. Daganatos és egyéb betegségek esetében a prevenció kezdeti stádiumban mutatja ki a kórt, amikor még jó esély van a gyógyulásra. Az egészségügyi csomag alkalmazása helyett azonban újabb és újabb tanulmányok születnek, magyarázkodások, kibúvók hangzanak el, folyamatosan kitolják a rendszer élesítését.

Nincs ebben semmi meglepő, hiszen ha az egészségbiztosítási pénztárnak nincs pénze arra, hogy a kórházak és járóbeteg-gondozók szolgáltatásait kifizesse a háziorvosi beutalóval érkező betegek után – ezért van szükség a több hónapos várólistákra –, hogyan ,,szabadíthatná” az egészségügyi rendszerre a kötelező szűrővizsgálatokra jelentkező tömegeket?

Miközben az országban mintegy ötmillió alkalmazott fizet egészségbiztosítási járulékot, a törvény által megengedett kiskapuknak köszönhetően legalább háromszor ennyi ember részesül támogatott egészségügyi ellátásban. Az amúgy is kevés pénz így nagyon sokfelé oszlik, a rendszer pedig a működésképtelenség határán vergődik. Ezt használják ki a magántőkével épülő és működő kórházak és klinikák, amelyek Romániában igen sikeresen el tudják adni szolgáltatásaikat.

A nagy kérdés viszont az, hogy mi lesz az ingyenes orvosi ellátás illúziójában felnőtt nemzedékekkel, amelyek egész életükben az egészségügyi ellátásért adóztak. Hogyan lehet elfogadtatni velük, hogy fizetésük vagy nyugdíjuk jó részét magánorvosi rendelőkre és kezelésre fordítsák, miközben az állami ellátórendszer nem tud, de nem is akar megbirkózni a rá váró feladatokkal.