• Vélemény

Hazaárulás, tönkre teszik a spanyol nemzetállamot – ilyen vádak zúdultak a Spanyol Szocialista Munkáspártra (PSOE), miután kiderült: a parlamenti támogatást csak úgy tudta megszerezni, hogy amnesztiát ígért a katalán függetlenségi politikusoknak.

Szoboszlai Dominiknak azt is elhisszük, ami (még) nincs, de egyre inkább, tényleg meglehet. Éppen ezért sokkoló a kontraszt, ha az erdélyi magyar sportszerető egyet nyom a távirányító gombján vagy továbblapoz a román futballvilág színterére.

Mondhatnánk, hogy a következő, négy megmérettetést is felsorakoztató választási szuperév miatt hamarosan hosszú kampányidőszakra kell készülni – ha nem zajlana máris ezerrel a kampány, amelyben a jelek szerint a magyar ügy is jelentős szerepet kap.

Senki nem várja jobban a medvék téli álmát, mint az erdélyi állattartó gazdák. Miközben a környezetvédők és a politikusok egy része cinkosan hallgat az Erdély-szerte egyre nagyobb károkat okozó medvejárásról.

Egy jól hangzó, de kellőképpen át nem gondolt, megfelelő hatástanulmány elkészítése nélkül elfogadott törvény, egy közelgő választási szuperév előtti előre hozott kampányidőszak, valamint egy csökkenő támogatottságot mutató felmérés.

Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.

Az ukrajnai háború után most az Izrael ellen a Hamász által elkövetett gyáva és barbár terrortámadás nyomán indított megtorló művelet farvizén zajló események is megerősíteni látszanak: megingóban, felbomlóban a 20. század közepe óta kialakult világrend.

A helyzet bonyolult ugyan, de vitathatatlanul magyar az, vagy bármely nemzetiségű, aki saját maga saját szabad akaratából annak tartja magát.

Számunkra a székely tömb (vagy az azon kívüli települések, közigazgatási egységek, ahol nagyobb számban élünk) az asszimilációs nyomás ellensúlyozásának vagy kivédésének eszközeit nyújtja.

A magyar közösségnek nincs helye Erdélyben, mivel Mongóliából érkezett, ezért javallott visszatérnie oda – ezt tudhattuk meg az elmúlt napokban egy készséges román „történészek” által tartott gyorstalpaló „történelemórából”.

Máté Gábor kolozsvári megállapítása teljesen ellentmond annak, amiként működnie kell az emberi kapcsolatoknak, legyen szó családról, munkahelyről, lakótársulásról, tágabb közösségről.

Rég nem volt ennyire ingatag a világ biztonsági helyzete, mint most, miután az ukrajnai háború negatív hatásait tetézve a Gázát irányító Hamász palesztin terrorszervezet merényletsorozatot követett el Izraelben.

A romániai magyar közösség jogai és a magyar gazdaságfejlesztési program ügyében Bukarest továbbra is ugyanolyan hajthatatlan, mint eddig – ez az egyik legbiztosabb következtetés, amit a magyar a román államfő közötti tárgyalások kapcsán leszűrhetünk.

Még ha az erdélyi magyar közösség számára rövid távon konkrét eredményekkel nem is jár az, hogy Macron nagyobb mértékű autonómiát ajánlott Korzika számára, mégiscsak jó szolgálatot tett azoknak, akik szerint a magyarokat is megilleti az önrendelkezés.

„Ami kétségtelenül közös a magyar, Magyarországon született Nobel-díjasokban: a tudásukat a magyar kultúrából merítették, de a kedvezőbb szakmai, politikai körülmények miatt mindannyian elvándoroltak szülőhelyükről”.

Aggasztó adat: Romániában a 25 százalékot közelíti a szélsőjobboldalinak tekinthető pártok támogatottsága.

A 2021-es népszámlálás szerinti apadásunkat akkor érti meg az ember, ha bepillant az erdélyi nagyvárosoktól távolabbi falvak egyházi anyakönyvébe. Ilyenkor döbben rá, hogy mekkora negatív különbség van a születések és az elhalálozások száma között.

Amilyen a Grüss Gott, olyan a fogadjisten – ezt tapasztalhatta meg az osztrák OMV, illetve közvetve az osztrák kormány is az olaj- és gázipari konszern és a román kormányfő közötti egyeztetés során.