Balogh Levente
2024. december 23., 20:422024. december 23., 20:42
2024. december 23., 20:432024. december 23., 20:43
Ezúton gratulálunk a román Szociáldemokrata Pártnak (PSD), a Nemzeti Liberális Pártnak (PNL), valamint Klaus Iohannis államfőnek: másfél év után sikerült ismét tető alá hozniuk ugyanazt a koalíciót, amelyet tavaly nyáron az RMDSZ kipenderítésével ők maguk robbantottak szét – csak éppen másfél évnyi szorgos és kitartó munkájuk eredményeként támogatottsága jóval gyengébb, mint akkor.
Az elmúlt másfél évben a kormány minden lépését a négy megmérettetést is felvonultató idei választási szuperév határozta meg. Miközben a költségvetés egyre sanyarúbb állapotba került, kampányosztogatást kampányosztogatás követett, ám a választásokon kiderült: a fősodratú pártok még ezzel sem voltak képesek helyreállítani a hitelességüket. Mind a PSD, mind a PNL meggyengült, olyannyira, hogy egyik párt államfőjelöltje sem jutott be a második fordulóba, amelyre egy összeesküvéselmélet-hívő újfasiszta fordulhatott volna rá az első helyről, ha az alkotmánybíróság és a titkosszolgálatok közös erővel meg nem semmisítik az eredményt.
Cserében viszont a szélsőjobboldal a mainstream pártokból kiábrándult emberek százezreinek jóvoltából olyannyira kicombosodtak, hogy mindjárt három is bejutott a törvényhozásba.
A kormányra hálátlan feladat hárul, hiszen a költségvetési deficit lefaragása érdekében csökkentenie kell a kiadásokat, be kell fagyasztania a közalkalmazotti béreket, jegelnie kell a nyugdíjemelést, és valamilyen formában növelnie kell az állami bevételeket. Jó esetben az adóbehajtás hatékonyabbá tételével, a rosszabbikban – és sajnos ez a valószínűbb – adóemelésekkel.
Ilyen körülmények között inkább átok, mint áldás a kormányban részt vevő pártok számára, hogy részesei a koalíciónak. Nem is csoda, hogy a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) inkább ellenzékben marad, mint ahogy az sem, hogy a kiszivárgott hírek szerint Marcel Ciolacu PSD-elnöknek sem igazán fűlt hozzá a foga, hogy az új kormányban is ő legyen a miniszterelnök.
A koalíciós partnerek azonban éppen a helyzet súlyossága miatt igyekeztek készségesen elismerni, hogy a miniszterelnöki tisztség természetesen a legjobb választási eredményt elérő pártot illeti, és a jelek szerint a PSD vezetése is úgy volt vele, hogy inkább ő erodálódjon tovább a kormányfői tisztségben, mint a párt valamely másik politikusa.
(Apropó elnökválasztás: az, hogy ragaszkodnak a saját államfőjelölthöz, ám csupán a Ciolacuhoz hasonlóan csak egy elnökválasztási harmadik helyezést felmutatni tudó Crin Antonescu egykori PNL-elnököt voltak képesek előhúzni a cilinderből, nem a győzelmi reményeiket erősíti. Inkább csak azt szolgálja, hogy a koalíció legalább az első fordulóban megmutassa, ki tud állítani egy közös jelöltet).
A PSD és a PNL most nem ússza meg, hogy megegye, amit az előző kormány részeként főzött. Nekik kell ismét megpróbálniuk feltölteni az éppen általuk kiürített államkasszát, ami várhatóan további népszerűségvesztést hoz majd – már ha nem az a terv, hogy a várhatóan jövő tavasszal megtartandó államfőválasztás után inkább lemondjon a kormány.
Most az RMDSZ nélkül nincs többség, így meg is kérhette az árát a kormányszereplésnek. Az, hogy a fejlesztési tárca „visszaszerzése” mellett sikerült kialkudnia a pénzügyminiszteri tisztséget is, valóban példátlan teljesítmény – más kérdés, mire lesz jó. A jelenlegi gazdasági helyzetben ugyanis vélhetően nem véletlen, hogy a két nagy párt inkább átengedte a tárcát a magyar szervezetnek. Elvégre
Ez egyáltalán nem áldásos szerep, és várható, hogy a koalíciós partnerek majd igyekeznek rá hárítani a felelősséget, ha valamely kampányígéretet nem tudnak betartani. Ilyen körülmények között a fejlesztési tárca sem szórhatja két kézzel a pénzt, igaz, az uniós források komoly segítséget jelenthetnek.
A most hivatalba lépő kabinetnek tehát viharos erejű ellenszélben kell majd helyt állnia, hiszen a népszerűtlen intézkedések kényszere tovább erősítheti a szélsőjobboldalt, miközben a kormánypártok maradék, igen kevés hitele is tovább párolog.
Korlátlanul hozzáférhető állami pénzügyi források ide, ismét tisztségekhez vagy megrendelésekhez jutó klientúra oda, most még az átlagosnál is kevésbé irigylésre méltóak a román kormányt alkotó pártok, hiszen nem csupán számukra lesz nehéz az elkövetkező időszak, hanem az ország polgárai számára is.
De legalább az RMDSZ nagyjából biztos lehet benne, hogy nem rúgják ki a koalícióból.
Rostás Szabolcs
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Balogh Levente
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Balogh Levente
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Balogh Levente
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Rostás Szabolcs
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Gazda Árpád
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
1 hozzászólás