Páva Adorján
2024. november 28., 19:252024. november 28., 20:37
2024. november 28., 19:252024. november 28., 20:37
JEGYZET – Gyermekkorom nyári vakációiban több hetet nagyszüleim tanyáján töltöttem, a román–magyar határ közvetlen közelében.
A pusztában megnyugtató emberi jelenlétet sugárzó kis épületen lovakkal, tehenekkel osztoztunk, hiszen a szoba-konyhás ház másik felét az istálló adta. Józsi tata és Bori mama este petróleumlámpával világított, vécézni a ház hátánál szerénykedő fabudira jártunk, a kútvíz a sparherten melegedett, télen a kemence fűtött. A 20. századi civilizációs vívmányok egyetlen képviselője egy VEF 206-os szovjet táskarádió volt, ami gyakorlatilag magát a világot jelentette, az egyetlen kapcsolatot az elzártság határain túli léttel, ami azért az 1980-as évek végén igen szerény „felhozatalt” jelentett.
Mire akkorák lettünk, hogy a dolog valóban érdekeljen, azzal zárták rövidre, hogy telefon, de már nem működik. Aztán nagyapám meghalt, nagymamám pedig beköltözött a jó néhány kilométerrel odébb fekvő faluban lévő házukba, a tanyát pedig lebontották.
Nagyapám halálakor még igen fiatal kamasz voltam, a később felmerülő rengeteg kérdésemre sajnos már nem tudott választ adni, hiszen fel sem tehettem neki. Szép lassan kiderült: az egykoron kiterjedt tanyavilág egyetlen, még megmaradt házikója azért nem lett erőszakkal ledózerolva, mert a gazda időnként figyelmességekkel, disznónyi finomságokkal „kedveskedett” fontos embereknek, többek között a látótávolságon belül fekvő kaszárnya mindenkori urainak. A közelben több megfigyelőállás magasodott, a hadsereg határőregysége folyamatosan járőrözött. Emlékszem, mennyire utálták őket házőrző kutyáink.
És akkor visszatérve a verandán porosodó telefonra: anno közvetlen összeköttetést biztosított a laktanyával.
Bár apámnak voltak „fenntartásai” e tekintetben apósával szemben, a rokonság váltig állítja: Józsi tata soha senkinek rosszat nem okozott, köztiszteletnek örvendő, sokakon segítő állattartó gazda volt, aki csak azért ment bele, hogy néha fontos embereket is ellásson ezzel-azzal, hogy a tanya megmaradása révén a családjának is elő tudja teremteni – kemény munkával – a betevőt.
Közben a két unoka városon nevelkedett, nyáron pedig kicsapták őket a tanyára, amit csak hellyel-közzel élveztek. Ugyanis dolgozni kellett: nagyobbacska korunkban többek között már állatokat legeltetni, pásztorkodni kellett hosszú órákon át a határban. Nálunk pedig ez országhatárt is jelentett. Most pedig, amikor arról olvashatunk, hogy talán január elsejétől a schengeni övezet teljes jogú tagjaivá válunk,
A kilencvenes évek elején még minden úgy volt, ahogyan azelőtt: a konkrét határvonalat egy igen mély vizesárok képezte (víz nemigen volt benne), partján pedig néhány méteres szélességű sávon felszántották, finomra törték a földet, hogy a szökevények lábnyoma jól kivehető legyen. Bár tilos volt, az állatokat terelgető-kergető pásztorok, bojtárlegények néha akarva-akaratlanul odakeveredtek, egyszer-egyszer pedig „akarva-akaratlanul” átpisiltek Magyarországra…
Kicsit heccből, kicsit vagánykodásból, kicsit bátorságtesztként. De kicsit irigységből, vágyakozásból is, az elérhetetlen csakazértis eléréséből, „megjelöléséből”.
Több száz szökni próbáló embert lelőttek a határon a kommunizmus alatt
Fotó: Politiadefrontiera.ro
Hiszen köztudott, hogy a ’70-es és főleg a ’80-as években egyre többen próbáltak elmenekülni a romániai diktatúra fokozódó elnyomása elől, a nyitottabb Magyarország pedig csábító volt – főleg az erdélyi magyarok számára.
Hivatalos adatok természetesen nincsenek, de a Szekuritáté jelentései alapján évente több százan próbáltak sikertelenül megszökni a zöldhatáron keresztül. Az elfogottakkal rendkívül kegyetlenül bántak: hosszas kihallgatások, kínzások vártak rájuk, börtönbüntetés, munkatábor, állandó megfélemlítés, társadalmi megbélyegzés. És persze azokról még nem is beszéltünk, akiket ott helyben, a határon lelőttek, megöltek. Róluk sincsenek pontos összesítő adatok, de összesen több százan végezhették a menekülés kapujában.
Januártól nemcsak vízen és levegőben, hanem a szárazföldön is „közelebb kerülhet” Magyarország és a Nyugat
Fotó: Gov.ro
Nekünk, anyaországtól elszakított erdélyi magyaroknak ez hatványozott jelentőséggel, óriási jelképes töltettel bír, de természetesen történelmi megvalósítás a románok számára is, akik közül több millióan szabad akaratukból külföldre távoztak az elmúlt évtizedek során, és hamarosan egyszerűbben juthatnak néha-néha haza.
Ennek fényében (is) megdöbbentő, hogy közülük 345 926-an (a külföldön szavazó román állampolgárok 43 százaléka) az államfőválasztás vasárnapi első fordulójában
úgy szereti a hazáját, úgy cselgáncsozik, úgy lovagol, úgy jegesfürdőzik, mint Vlagyimir Putyin, csak éppen románként itthoni példaképeknél jobbat nem talált, mint a fasiszta-vasgárdista-legionárius Ion Antonescu vagy Corneliu Zelea Codreanu.
Persze a Messiás-bőrben tetszelgő diktátorjelölt alattvalótáborának jelentős része itthon készül leborulni az új Vezér, Kondukátor előtt. Egyetértünk: 35 éve hiába harcolunk rengeteg igazságtalansággal, teljesítetlen ígérettel, korrupcióval, bürokráciával, semittevéssel, egy helyben toporgással. Tény, hogy a politikai elit képtelen megújulni, a nagy pártok folyamatosan leszerepelnek, akkor is, ha egymást marják, akkor is, ha nagyban összefognak, miközben igazán karizmatikus, talpraesett, hiteles, szerethető politikust sehogy sem tudnak kitermelni.
A külföldön élő romániaiak jelentős része arra a Călin Georgescura szavazott, aki korábban Európai Unió- és Nyugat-ellenes kijelentéseket tett
Fotó: Călin Georgescu Facebook-oldala
De azért nehogy már úgy csináljunk, mintha nem látnánk, hogy Románia óriási fejlődésen ment keresztül az elmúlt egy-másfél évtizedben – és elsősorban nem a romániai politikusoknak, hanem az Európai Uniónak, és az onnan áradó pénzeknek köszönhetően.
A legnagyobb tételek éppen most, az országos helyreállítási terv, alap (PNRR) részeként érkeznek.
Szintén éppen most jutottunk Schengen „kapujába”, azaz Románia végre az egyezmény, az övezet teljes jogú tagállamává válik, ami többek között a határellenőrzés megszűnését eredményezi. És szintén éppen most válhat valóra egy másik álom: Romániát felvehetik az Egyesült Államok vízummentességet biztosító programjába, azaz szabadon utazhatunk Amerikába is.
Ehhez képest – nevezzük paradoxnak, tragikusnak vagy tragikomikusnak –
Napok óta tüntetnek Călin Georgescu és a szélsőségesek térnyerése ellen
Fotó: Orbán Orsolya
Sosem látott erőkről beszélhetünk, mert bár a hírhedt Corneliu Vadim Tudor és a Nagy-Románia Párt idején megéltünk már hasonlókat, a veszély most még nagyobb. Ugyanis több helyről egyszerre támad, a parlamenti és államfőválasztás szerencsétlen egymásra tolásának köszönhetően.
A többfrontos attak során ott a „Megváltóként” érkezett makulátlan ismeretlen, aki első nekifutásra elkápráztatta, sikeresen „megtérítette” a nép jelentős részét. Utána jön a már jól ismert, Vadimra „hajazó” Diana Șoșoacă, akit bár kizártak az elnökválasztási versenyből – bár ne tették volna, mert akkor Georgescu nem nyer, hanem eloszlanak köztük a szavazatok –, a parlamenti megmérettetésen „szűz” pártjával ijesztő százalékot produkálva hódíthat teret, a már befutott Călin Georgescu farvizén szörfözve. És természetesen ott van még az immár régi motorosnak számító Románok Egyesüléséért Szövetség, az AUR, amely a mérsékeltté válás kártyáját kijátszva kíván a jelenleginél nagyobb szeletet lefoglalni magának a parlamenti patkóban.
Főleg, ha ehhez az RMDSZ „vonal alá” süllyedése társul. Aminek a veszélye szintén talán eddig soha nem látott méretű árnyékként vetül most a magyar érdekképviseletre, hiszen ha ebben a mindenkit feltüzelő őrületben – melynek legfrissebb fejezeteként újraszámoltatják az elnökválasztás első körének szavazatait – a magyar részvétel elmarad a többségétől, akkor a tulipános alakulat is könnyen lehúzhatja a rolót.
Vasárnap a parlamenti választásokon „méretkezik meg” az ország
Fotó: László Ildikó
Szóval ez az ország a dübörgő fejlesztések közepette, a nagy, végső nyugati nyitás kapujában képes a totális elzártság felé venni az irányt.
Ahelyett, hogy végre lebontanánk a nagy falakat, szögesdrótokat, és végre hidakat építenénk a vizesárkok fölött, visszatérünk a megfigyelőállásokba, és elkezdjük szép lassan levadászni, kicsinálni egymást. És akkor már az átpisilés sem lesz jó móka, mert már tudjuk: ugyanott valamikor emberek hittek valamiben, de leterítette őket az emberi ostobaság.
Gazda Árpád
Romániában mintha egyre inkább messiásválasztásra hívnák urnákhoz az embereket. Az eredményt pedig az algoritmus adja.
Balogh Levente
A precízen, az elnökválasztás előtti utolsó napokra időzített, egy ügyfeleit átverő ingatlancég által bérelt géppel való utazással megszorongatni próbált Marcel Ciolacu számára valóban nem jött jól a leleplezés.
Makkay József
Pattanásig feszült a helyzet a nyugat-, és a kelet-európai gazdák körében. A területalapú agrártámogatások lefaragása, a tehéntartás korlátozása és a vámmentes dél-amerikai mezőgazdasági termékek behozatala miatt több tízezer gazda tüntetne.
Páva Adorján
A kisgyerek nehezen dolgozza fel, hogy a Mikulás igazából nem létezik – nagyjából ugyanilyen küzdelmes folyamat Románia számára elfogadni Koszovó, vagy akár önmaga része, Székelyföld létezését is.
Kiss Judit
Görgetünk, bámuljuk képernyőinken hírfolyamok végtelenített, soha el nem fogyó szalagjait. Ha netán szokatlanabb időjárási mozzanat történik odakint, legtöbbször nem is az ablakon kitekintve vesszük észre.
Balogh Levente
Reméljük, az RMDSZ vezetői vannak annyira úriemberek, hogy legalább egy csokor virágot és egy doboz bonbont küldenek majd Elena Lasconinak, köszönetképpen azért, hogy a pártja kitűnő kampánytémát biztosított számukra a választások előtti hetekben.
Rostás Szabolcs
Bár a közelgő parlamenti és államfőválasztás kampányának zaja eltereli a figyelmet számos lényeges elemről, a választópolgároknak ajánlott azzal a tudattal készülniük a novemberi-decemberi szavazásra, hogy jövőre nehéz idők köszöntenek be Romániában.
Látogatottsági adatok
2 hozzászólás