A fősodratú pártok most épp a Georgescuknak dolgoznak

aminek a lefaragásához számos drasztikus kiadáscsökkentő intézkedés szükséges, vélhetően rengeteg közalkalmazottat kell elbocsátani, ami kiemelten sértené a párt klientúrájának érdekeit.

Az sem kizárt, hogy adóemelések is szükségesek, hiszen az adóbehajtás hatékonysága sem a legacélosabb, ráadásul a leendő kabinet helyzetét a Fitch hitelminősítő is tovább nehezítette azzal, hogy szerdán a politikai bizonytalanságra hivatkozva negatívra módosította Románia adósságbesorolási kilátásait, ami annyit jelent, hogy a fokozott kockázat miatt a román kormány jóval magasabb kamatokkal jut hitelekhez.

Ilyen körülmények között, az eddig kormányzó, fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenségi hullámot látva a PSD elnöke inkább úgy döntött: kínlódjon más, ő nem akar még nagyobb népszerűségcsökkenést elszenvedni, de azért hajlandó megszavazni egy kisebbségi kormányt, amely a fentebb említett okok miatt eleve bukásra van ítélve.

Amíg viszont hatalmon van, úgyis a PSD-től függ, hiszen az bármikor megvonhatja tőle a külső támogatást.

Persze lehet, hogy Marcel Ciolacu PSD-elnök csak rá akart egy kicsit ijeszteni a partnerekre, hogy megpuhítsa őket annak érdekében, hogy készségesebben engedjenek a PSD követeléseinek, és tartózkodjanak a párt pocskondiázásától, de ha tényleg komolyan gondolja, hogy nem tér vissza a tárgyalóasztalhoz, és ellenzékbe vonul, akkor ilyen körülmények között öngyilkos hajlamokkal kell rendelkezniük azon pártoknak, amelyek hajlandóak lennének egy kisebbségi koalícióban kormányozni.

Főleg úgy, hogy a jelek szerint az USR már a PSD-nél korábban elkezdett kacérkodni az ellenzéki lét gondolatával, erre enged következtetni az, ahogy a héten oda-vissza kígyózott a kormánytagság és az ellenzéki lét közötti ösvényen.

Közben a párt politikusai egyetlen alkalmat sem mulasztottak el, hogy kampányoljanak egyet, amikor állandóan azt sulykolták, hogy az USR ellenzi az adóemeléseket, bár ilyesmiről hivatalosan senki sem beszélt.

Számos jel utalt arra, hogy az USR végig taktikázott. Nagyon úgy néz ki, hogy a pártot előtérbe toló show-műsorával, amely arról szólt, hogy a csúnya, gonosz többi párt el akarja titkolni előle a költségvetés valós adatait, és adót akar emelni, a kormányprogram kidolgozása helyett pedig inkább a kormányzati tisztségek elosztásán dolgozik, ami miatt az USR nem is vett részt a vonatkozó ülésen, sikeresen kigolyózta magát a leendő kormányból, hiszen a többi párt nélküle fogadta el a kormányprogramot.

És nagy a gyanú, hogy az USR részéről ez tudatos stratégia volt.

Nagyon is elképzelhető, hogy nem feltétlenül bánná, ha ellenzékben maradna, az ország súlyos gazdasági helyzete, a hatalmas költségvetési hiány miatt ugyanis népszerűtlen döntések sorát kell meghoznia a kormánynak a kiadások lefaragása érdekében, ami alaposan erodál majd minden kormánypártot.

Vélhetően ezt szolgálják a Iohannis mandátuma lejárta utáni távozását, valamint a hírszerzési vezetők és a választási hatóság elnökének menesztését célzó követelések is:

Az USR-t, illetve korábbi, kérészéletű kormányzati szereplését ismerve amúgy is biztos, hogy ha kint lesz, ha bent, borítékolhatók az állandó cicaharcok. És ha ellenzékben maradna, biztos megtalálná a hangot a szintén ellenzékbe szorult szélsőjobb pártokkal, hiszen emlékezetes: az USR volt az a párt, amely kiengedte a karanténból az AUR-t, amikor a PSD bizalmatlansági indítványát támogatva közösen buktatták meg a Cîțu-kormányt.

A többi pártnak is kényelmesebb lehetne így, hiszen maguk között oszthatnák el az eredetileg az USR-nek szánt három minisztériumot és a velük járó államtitkári és egyéb intézményvezetői tisztségeket is.

A taktikázás célja az, hogy maradjon egy olyan, magát kormánytényezőként eddig csak mérsékelten lejárató, Európa-barát párt, amely körül kialakulhat egy új nyugatbarát kormány, ha sz esetleg összeálló koalíció belebukik az elkerülhetetlen, fájdalmasnak ígérkező gazdasági lépésekbe, a kiadáscsökkentésekbe, állami alkalmazottak elbocsátásába és az esetleges adóemelésekbe.

Mindeközben az USR egykori alapító elnöke,

Ezzel jóval előbb elrajtolt, mint riválisai, hiszen jelen állás szerint ő az egyetlen jelölt, akinek az indulása biztosra vehető. Az elnökválasztás első fordulóját megnyerő szélsőjobboldali Călin Georgescu indulása bizonytalan, hiszen előfordulhat, hogy az orosz beavatkozásra és a manipulált kampányra vonatkozó hírszerzési információk nyomán eltiltják, a leendő kormánykoalíció (már ha lesz egyáltalán) pedig még mindig nem döntötte el, hogy közös jelöltet állít vagy sem.

Ezzel pedig neve már az új választási folyamat első pillanatát jócskán megelőzve közszájon forog, járhatja a tévéstúdiókat, és ismertetheti tervei, ami jókora előnyt biztosít számára.

Ráadásul

sőt táboron belül is hitelesebb és sikeresebb, mint Lasconi, bár azt igazán csak a bukarestiek tudhatják, hogy mennyire az általa az első mandátuma során elért eredmények, és mennyire a „rendszerellenessége” miatt szavaztak rá.

Már csak azért is tűnik hitelesebbnek, mert nem volt hajlandó belemenni az ideológiai vitákba, és személyes integritását megőrizve inkább lemondott a pártelnöki tisztségről, amikor az USR többi vezetője egyértelműen állást akart foglalni a hagyományos család meghatározásának alkotmányos rögzítésével szemben.

Már kérdés, hogy függetlenként, párttámogatás nélkül mire megy, ezért kulcsfontosságú, hogy az úgynevezett Európa-barát koalíció pártjai besorolnak-e mögé, vagy saját jelöltet állítanak, megosztva ezzel a tábor szavazatit.

Annyi bizonyos, hogy indulási szándékának bejelentésével lépéskényszerbe hozta a kormányra készülő pártokat.

Mindazonáltal azon optimista hangok, amelyek szerint Dan bejelentkezésével eldőlt, hogy ha ő és Georgescu – vagy eltiltása esetén egy másik szélsőjobbos jelölt, aki mögé besorol a három szélsőjobboldali párt – jut be a második fordulóba, akkor az ország többsége úgyis Danra szavaz majd, ahogy az Bukarestben is történt, ahol független jelöltként legyőzte a fősodratú pártok embereit, igencsak nagyfokú naivitásról tesznek tanúbizonyságot.

hiszen ha Bukarest és a nagyvárosok szavazói preferenciái az egész országra érvényesek lennének, akkor Lasconi nem a második, hanem az első helyen végez, és ha nem is nyerte volna már az első fordulóban el az elnöki tisztséget, a másodikban simán esélyes lett volna arra, hogy behúzza – és ebben az esetben lehet, hogy nem is érvénytelenítik az első forduló eredményét.

Az elégedetlenség hatalmas, és sokan fogékonyak azokra a radikális hangokra, amelyek a teljes politikai osztály elsöprését szorgalmazzák, és még az sem érdekli az embereket, hogy vallásos, misztikus köntösbe burkolt, szélsőséges összeesküvés-elméleteket hirdető messiásjelöltekről van szó, csak új arcokat akarnak látni.

Ezért aztán a huzavonák, a nyilvánosság előtti üzengetések, valamint az, hogy a pártok menekülnek a kormányzati felelősség elől, még az átlagosnál is kontraproduktívabbak.

Ami egy esetleges kormányalakítási patthelyzet nyomán kiírandó előrehozott parlamenti választás esetén azt jelentheti, hogy a szélsőjobboldali pártok még a jelenleginél is nagyobb támogatást kapnak a választópolgároktól, és kormányközelbe kerülnek.