Balogh Levente

Balogh Levente

Határtalan román frusztráció

2024. december 31., 09:282024. december 31., 09:28

2024. december 31., 09:432024. december 31., 09:43

Van abban valami szimbolikus, hogy a román külügy éppen akkor ad ki rosszalló nyilatkozatot egy, a Trianon előtti Magyarországot ábrázoló atlasz miatt, amikor hathatós magyar közreműködéssel gyakorlatilag eltűnik a két ország közötti trianoni határ.

Persze egy rosszalló hangvételű külügyi közlemény, amelyet amiatt adtak ki, mert a magyar NATO-nagykövet egy olyan atlaszt ajándékozott kollégáinak, amelyben a történelmi Magyarország térképe is látható, még nem teljesen a világ vége, de azért kijózanító lépés mindazok számára, akik akár az ilyen gesztusok terén is visszafogottságot vártak Bukarest részéről annak elismeréseként, hogy a magyar kormány az EU soros elnökeként mindent megtett annak érdekében, hogy az ódzkodó uniós tagállamok letegyenek a schengeni bővítéssel szembeni vétóról, és végül sikerrel járt.

Bár kérdéses, hogy a román külügy reakciója – amelyet azt követően tettek közzé, hogy felállt az új, már az RMDSZ-es minisztereket is soraiban tudó kormány – a jövő évre és a közeljövőre várható viszonyt és román hozzáállást is megalapozza és előrevetíti, azért mindenképpen tanulságos.

Már csak azért is, mert a magyar ajándékot „provokatívnak” minősíti.

Persze közhely, hogy a hála nem politikai kategória, és ha az ilyen megnyilvánulások mellett annak is szemtanúi leszünk, hogy a schengeni csatlakozás kapcsán Orbán Viktornak személyesen is lekötelezett Marcel Ciolacu vezette bukaresti kabinet amúgy mindent megtesz a minél szorosabb és gyümölcsözőbb magyar-román együttműködés, a történelmi sérelmek rendezése és az Erdélyben, a Partiumban és a Bánságban élő őshonos magyar közösség helyzetének javítása, nyelvi és oktatási jogainak biztosítása és bővítése érdekében, akkor a román külügy lépése akár pillanatnyi botlásnak is tekinthető.

Mindazonáltal

mégiscsak elszomorító, hogy a bukaresti kormány illetékesei még mindig kaphatók az olcsó magyarellenes gesztusokra, a magyarellenes érzelmek felkorbácsolását szolgáló lépésekre.

Ez ugyanis azt jelzi, hogy a régi beidegződések még tökéletesen működnek, és a kormány színezetétől és összetételétől függetlenül az apparátus még mindig Budapestben és a nem létező magyar revizionizmus fantomjában látja az ország legfőbb ellenségét.

Mindezzel ismét csak arról tettek tanúbizonyságot, hogy a Magyarországgal szemben két ízben is elért példátlan győzelem – Erdély és Kelet-Magyarország területeinek 1920-ban, majd 1947-ben is nemzetközi jóváhagyással szentesített megszerzése – ellenére a román kollektív tudatalattiban továbbra is működik a magyarokkal szembeni frusztráció, a bizonytalanság, az attól való félelem, hogy a jelenleg román fennhatóság alá tartozó korábbi magyar területek egyszer ismét Budapest fennhatósága alá kerülhetnek.

E román szempontból rémálomszerű fejlemény elkerülésének egyik módszere az érintett területek fölötti román uralom jogosságának igazolására a történelem tudatos és módszeres meghamisítása, a nemzeti mitológia valós történelemként való tálalása

– lásd az úgynevezett dákoromán kontinuitáselmélet sulykolását, amely olyan abszurd helyzetekhez vezet, hogy a román történelmi térképeken következetesen kerülik Magyarország 1920 előtti valós határainak feltüntetését.

Éppen ezért szisszennek fel minden egyes alkalommal, amikor szembesülnek azzal, hogy a román mitológiával szemben a nyilvánosság elé – sőt ami a saját szempontjukból még rosszabb, a nemzetközi közvélemény elé – tárulnak a valós tények, amelyeket akár egy egyszerű történelmi atlasz is megtestesíthet.

Persze a mindig érvényes frusztrációk mellett pillanatnyi, rövid távú célok is felfedezhetőek a gesztus mögött.

A forrongó romániai közhangulatban ugyanis a magyar téma, a magyar revizionizmussal való riogatás mindig alkalmas volt a közbeszéd tematizálására.

Most talán abban reménykednek, hogy a műfelháborodással, a kizárólag egyes román körök delíriumos vízióiban létező magyar revizionizmus ismételt belengetésével legalább kis mértékben elterelhetik a figyelmet az előző kormányok kampányosztogatásai nyomán elszállt költségvetési hiány miatt szükségessé vált megszorításokról, amelyeket az ország minden polgára nyögni fog, a több adót fizető vállalkozóktól az emeléstől eleső nyugdíjasokon és az utazási kedvezmények jó részétől megfosztott diákokon át mindazokig, akik többet fizetnek majd a termékekért és a szolgáltatásokért az árakba beépítendő adóemelések miatt.

Na meg a botrányos államfőválasztásról, hiszen

nem a rendszeresen a jogállamiság állítólagos megsértése miatt vegzált Magyarországon érvénytelenítettek homályos, részletesebben nem ismertetett hírszerzési jelentésekre hivatkozva egy elnökválasztást a harmadik világot idéző módszerekkel, hanem a magát rendszeresen a demokrácia és a jogállamiság mintaállamaként láttatni akaró Romániában,

ahol a politikai osztály áldásos tevékenységének köszönhetően annyira megerősödött a szélsőjobboldal, hogy lassan kormányképes többséghez elegendő támogatottságra tesz szert.

(Mindez akkor is igaz, ha ezzel legalább időlegesen sikerült elkerülni, hogy egy szélsőséges, magyargyűlölő összeesküvéselmélet-hívő legyen az ország elnöke).

Persze felmerülhet, hogy az ilyen jellegű diplomáciai csörték elkerülhetőek lennének, ha a magyar illetékesek térképek és atlaszok helyett mondjuk pálinkát és téliszalámit osztogatnának.

Csakhogy amennyiben minden érintett fél jóhiszeműen áll a kérdéshez, akkor egy, a valós történelmi tényeket rögzítő, ráadásul határozottan nem revizionista, hanem egészen más kontextusban megjelenő térképnek nem szabadna sem valós, sem műfelháborodáshoz vezetnie.

Hiszen – ahogy a klasszikus mondás is tartja – honi soit qui mal y pense, azaz rossz az, aki rosszra gondol.

A román külügy rosszallóan jegyezte meg, hogy álláspontja szerint a vitás történelmi kérdéseket a történészekre kellene hagyni – éppen ezért nem értjük, hogy ha így gondolja, miért nem cselekedett ennek szellemében. Úgyhogy ezúton ajánlanánk a bukaresti külügyi tárca illetékeseinek figyelmébe, hogy ha már úgyis új, az együttműködés terén számos lehetőséggel kecsegtető év következik, és új kormány lépett hivatalba,

a történelmi alapú műbalhék gerjesztése, a kioktató hangvételű közlemények helyett üdvösebb volna a magyar-román viszony javításán munkálkodni.

Annak érdekében, hogy ne csak a frusztráció legyen határtalan, hanem az országhatárok legalább részleges megszűnése után a mentális határok is eltűnhessenek a magyarok és a románok között.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Legyenek megszorítások, csak mi ússzuk meg!

Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Hozzá mer nyúlni Bolojan a „szent tehenekhez”?

Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.

Balogh Levente

Balogh Levente

Irán dönthet: tárgyal vagy eszkalál

Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.

Balogh Levente

Balogh Levente

A kódolt instabilitás kormánya

Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicuşor Dan diplomáciája

Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ne az adófizető vigye el a balhét a felelőtlen költekezés miatt

A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.

Balogh Levente

Balogh Levente

Elsöpör az AUR-hullám?

Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.